A három csoportban a céljaink fontosságáról beszélgettem a nagycsoportosokkal. Kinek mit sikerült megvalósítania, pl: 50 -ig számolni, két kerekű biciklivel biciklizni, stb. Utána megbeszéltük, hogy ki mit szeretne még megtanulni, fejleszteni magában. Aztán játszottunk egy kicsit. Mivel a fejlesztő szoba szőnyege színes nagy gombokat ábrázol, így jól jött a játék alapjául. Egy kisebb műanyag vödörbe egy teniszlabda méretű szivacslabdát kellett beledobniuk a gyerekeknek. A távolság a szőnyeg mintázata volt. A gyerekek minden színes gombban két alkalommal próbálkoztak. A többségnek a 3. dobásnál sikerült beledobniuk a labdát a vödörbe. 2 fő gyermeknek az első dobás volt sikeres. Fontos volt, hogy a dobások után a gyerekek magukat és a többieket is megtapsolták. Aztán megbeszéltük az érzéseiket a játékkal kapcsolatban, könnyű vagy nehéz volt, mennyit kellett koncentrálni, milyen technikával dobom a labdát, stb. A gyerekeket megdicsértem, hogy mindenki kitartó volt, senki nem adta fel, ez minden célunk sikeres megvalósításának az alapja. A végén zene hallgatás közben kiszínezték a kivágott hőlégballonokat, űrhajót és egy kék színű rajzlapra ragasztották rá a formákat, a foglalkozás elején megbeszélt céljaikat felhőkbe írtam be.

Januári boldogságóra-Célok kitűzése és elérése.

Januári témánk a Célok kitűzése és elérése volt.
Beszélgetés előtt közös ,zenés relaxálással hangolódtunk rá a témára. Ilyenkor a gyerekek ellazulnak, befogadóbbak lesznek.
Ezekben a hetekben nagyon sok beteg volt a csoportunkban, de ez talán még bensőségesebbé tette a foglalkozást .Mindenki többször is hozzászólhatott, tartalmas, vidám beszélgetőkör kerekedett Boldog Dórával és Vidám Petivel.
Fontosnak tartottam hogy tisztázzuk mi is az a cél. Célbagurító játékot játszottunk(-gurítsd a labdát a hóember szájába) ez segített megérteni a célt,hogy annak eléréséhez el kell terveznünk mit kell tennünk és cselekedni kell.
Boldog Dóra újra mesét hozott nekünk-A boldogvár meséjét. Mese után beszélgettünk a hallottakról, megnéztük a saját boldogság várunkat. Megbeszéltük hogy az életben vannak olyan céljaink amiket nemsokára elérhetünk, és van olyan ami majd a jövőben teljesülhet.
A várhoz kapcsolódódóan eszünkbe jutottak a királylányok ,hercegnők. Nekik csodálatos tükreik vannak amibe nézegethetik magukat.
Előkerült a mi tükrünk és mindenki belenézhetett. ”Mit látunk benne?_Magunkat ,hogy milyenek vagyunk most!”
Ezután elkészítették saját varázstükrüket. Kiszínezték, kivágták és mindenki azt rajzolta bele ,amivé válni szeretne.
A tornateremben sorversenyt játszottunk, itt is megtapasztalhatták hogy célba érni kitartással lehet.
A munkafüzetből is oldottunk meg feladatot, amit haza is vihettek megmutatni a szüleiknek.
Megrajzolták a boldogság útját, amire mindenkinek a célját felragasztottam.Az öltözőben a szülők örömmel olvasgatták ezeket.
Foglalkozás zárásaként meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát!
A Boldogságóra elérte célját, mert a gyerekek napokon át a témáról beszélgettek ,fel kellett olvasni miket írtunk a boldogság út mellé és sokan még újabb célokat is megfogalmaztak magukkal és a csoporttal kapcsolatban.

Januári hónapban a céljaink kitűzésével és azok elérésével foglalkoztunk a gyermekekkel. Mindezekhez tökéletes terveket és motivációkat készítettünk. A téli szünetből visszatérve együtt köszöntettük az új évet. Gyermekeink az otthonról hozott élményeiket elmesélhették, tapasztalataikat megosztották egymással. Boldogságóráinkat ezen hónapban egy „Boldogságvár” megépítésével indítottuk. Ezen vár elkészüléséhez minden gyermek legalább egy építőkockát hozzátett. Az építőkockáknak jelentősége volt: minden gyermek saját célját szimbolizálta, amelyet elmondott a kocka elhelyezését követően. Így az elkészült a „Boldogságvár” rengeteg cél hazája volt. E hónapban többször is énekeltük, hallgattuk a „Van nekem egy álmom” című dalt. A gyermekek kedvenc játékai közé tartozott a célba dobós játék. Ezt hulahopp karika és babzsák segítségével játszottuk. A nagyobb gyermekekkel feldolgoztuk Bezzeg Andrea: Boldogvár című meséjét. Mesénk feldolgozását Boldog Dóra bábunk segítette, akit nagyon kedvelnek a gyermekek. Az történethez kapcsolódó, munkafüzetben található illusztrációkat örömmel színezték ki a gyermekek. A hónapban sor került a „Boldogság puzzle” közös elkészítésére. Az ügyesebb gyermekekkel egy gyönyörű , nagy várat rajzoltunk le keményebb papírra, majd nagyobb darabokra vagdostuk szét. A játékhoz mi óvodapedagógusok készítettünk egy térképet, ami óvodánk helységeit ábrázolja. A puzzle darabokat ide rejtettük el. A gyermekek feladata volt, hogy sikeresen találjanak meg minden puzzle darabok, amit kisebb- nagyobb sikerrel meg is találtak s így összerakhatták a „boldogságvárat”.
A hónap elején kitűzött célokat igyekeztünk folyamatosan megvalósítani. Ilyen volt például a madáretetők kihelyezése a csoportokhoz tartozó teraszunkra s azok madáreleséggel való feltöltése. A madáreleséget a gyermekek gyűjtőmunkaképpen, a szülőket is bevonva, otthonról hozták el. Volt aki saját maga készített eleséget hozott, s voltak gyermekek kik bolti eleségekkel kedveskedtek.
Mindezek mellet igyekeztünk nagy hangsúlyt fektetni a feltétel nélküli önszeretetre. Beszélgettünk arról, hogy ez nagyon fontos mind az egészségi állapotunk és életünk minden területén. Témánk feldolgozását a „Hegymászó” játékkal indítottuk, kipróbáltuk a szeretetzuhany játékot is, átöleltük képzeletben a szeretetet, valóságban pedig a társainkat. Minden gyermek elmondhatta, hogy mi az amit szeret önmagában. Napi szinten szeretetnyelveket játszottunk el. A hónapban a legtöbbet használt szeretetnyelv a segítség, szívesség volt, óvodánkban. Úgy gondoljuk, hogy az elismerő szavak szeretetnyelve még erősítésre szorul a gyermekek körében. Nagy sikert aratott a hónapban az öltözködési verseny, amit a Téli öltözködési témahetünkön mindennap eljátszottunk, így egy két gyermek már egyre ügyesebbé vált az öltözködésben. Boldogsággal töltött el bennünket, pedagógusokat, hogy többen kisebb segítséggel önállóan kezdtek el öltözködni. Az öltözködési sorrend segítésére színes ruhadarabokat nyomtattunk ki, s tettük ki az öltözőnk falára, ezzel is segítve a gyermekek önálló öltözködését. A „Szeretetdalt” többször is meghallgattuk.