Boldogóra keretében a gyerekekkel egy sarkvidéki expedícióra szerettünk volna eljutni. Megterveztük az úticélt, és kellő felszereléssel elindultunk, hogy felleljük a sarkvidéki állatokat. Az expedíció nem volt felhőtlen, mert hatalmas hóviharba keveredtünk. Menedéket kellett keresnünk, nem szerettük volna feladni az expedíciót. Elővettük bátorságunkat, és nekiláttunk egy jégkunyhó építésének. Ebben a jégkunyhóban vártuk meg a vihar végét, és közben átbeszéltük, hogy nem adjuk fel céljainkat, mert azok értelmet adnak az életünknek. A célok elérésével fejlődünk, értékesebb életet élhetünk.
Ahogy elült a vihar, azonnal útnak indultunk, hogy meglessük a jegesmedvéket, sarki rókákat. A hóban megleltük a nyomukat. El is indultunk a nyomon, de közben ismét akadályba ütköztünk. Darabokra tört jégtáblákon kellett átkelnünk. Ám közben használtuk varázsdalunkat, így sikeresen átjuthattunk a túloldalra. Ennek nagyon örültünk, hiszen a jéghegy mögött ott rejtőztek a jegesmedvék. Elővettük távcsövünket, és végignéztük ahogy a medvebocsok játszanak. Nagyszerű élmény volt a gyerekek számára.
Célok kitűzése és elérése
Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola
Boldogságóra: célok kitűzése és elérése
Az olvasó könyv 6. oldalán lévő Gyermekrovat ismeretterjesztő szöveg 1. kis részét olvastuk el a téma bevezetéseként. Majd sokat beszélgettünk a gyerekekkel, hogy szerintük, hogyan tudják elérni a kitűzött céljaikat. Beszélgetés közben írtunk is az olvasás füzetbe. A téma végén „Vizualizáltunk” azaz elképzeltük, hogy milyenek akkor, amikor elérték a céljaikat. Ezt rajzolták le az olvasás füzetbe.
Fazekas József Általános Iskola
Januári boldogságóránkat az akasztófa játékkal kezdtük, a CÉLOK szót kellett kitalálniuk a gyerekeknek. Miért is ezt a szót? Január minden ember életében egy új kezdet, amikor tele vagyunk vágyakkal, újévi fogadalmakat teszünk, meghatározzuk az adott évre szóló céljainkat. A célok kitűzéséről és eléréséről így már a téli szünetről való visszaérkezésünk első napján beszélgettünk a gyerekekkel. Elmesélték karácsonyi élményeiket, ki merre járt, többen már szilveszterkor is fent maradhattak, átélték az ünnepélyes évfordulást. Lezártuk a régi dolgokat, nyitottan állhatunk az új előtt: új lendülettel és célokkal kezdhetjük a 2025-ös évet. Beszélgetésünk során érintettük, hogy milyen a jó cél, hosszútávú és rövidtávú célokat kerestünk, hogyan érhetjük el a céljainkat, mi a reális cél, kik segíthetnek elérni céljainkat stb.
Relaxációinkat is ehhez igazítottuk: milyen tempóval haladhatunk céljaink felé? Totyogunk, mint a libák („Totyog a liba, nagy a galiba.”)? Cammogunk, mint a medvék („Medve vagyok és cammogok.”)? Ha ügyesedünk („Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj!”), akkor majd szárnyalhatunk céljaink elérése felé („Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár!”).
Igyekeztünk a hétköznapi feladatainkat is egy-egy célkitűzéssel kezdeni. Közös tevékenységeink előtt meghatároztunk egy célt (pl: ma úgy megyünk le a játszótérig az iskolaudvaron át, hogy mindenki néma csendben lesz, hogy ne zavarjuk a többiek óráját; ma mindenki megkóstolja az ebédnél a levest; ma csupa jót mondunk egymásról és nem árulkodunk stb.), majd nap végén megbeszéltük, hogy megvalósult-e az adott cél, miért sikerült, vagy esetleg miért nem sikerült. Megvalósítható volt-e a célunk, vagy nem? Megtettünk-e mindent azért, hogy sikerüljön? Jó érzés volt-e céltudatosan véghezvinni a cselekedeteinket? Hogyan segítettük egymást közös célunk elérésében? stb.
Céljainkat két feladatlap segítségével listáztuk. Az első lapon mondatkezdések segítettek minket: Megpróbálom…; Többet fogok tenni…; Kevesebbet fogok csinálni…; Szeretnék lenni… A másik feladatlapon 3-4 célt tűztünk ki magunknak a 2025-ös évre, majd ezeket a rajzos-írásos céljainkat kivágtuk és plakátot készítettünk belőlük.
Következő gondolatunk arra irányult, hogy kik segíthetnek nekünk egy-egy célunk elérésében. Mindenki kiválasztott egy tanulót, akinek a megismert céljai közül egyben biztosan tudna segíteni. A munkafüzet ígéretkártyáit kitöltöttük, majd átadtuk annak a társunknak, akinek megígértük, hogy egy adott céljában támogatjuk, segítünk neki elérni a célját.
Az órát egy társasjátékkal zártuk, amiben felidéztük a témával kapcsolatos ismereteinket, a legfontosabb kérdéseket a célokkal kapcsolatban. A játék öröme mellett átélhettük a tudás örömét, hiszen már sokat tudunk a célokról, és ami igazán fontos, hogy igyekszünk a mindennapjainkat is céltudatosan, a meghatározott céljaink felé haladva élni.
Január hónap sok kreatív feladatot hozott az Életrevalók számára. Rajzos formában „átugrottunk” a 2025-ös évbe, majd saját naptárat színeztünk magunknak, amin inspiráló idézetek voltak. Egy másik alkalommal megrajzoltuk a szemünket, és belerajzoltuk azt, amit nagyon szeretnénk elérni. A szerelemtől, új barátoktól kezdve az utazásokon át az elérendő gimnáziumokig sok minden előkerült. Megírtuk a fordított bakancslistánkat is. Csatlakoztunk az iskolai wc-k szebé tételéhez, mint rövidtávú cél megvalósításához. Aranyos tengeri élőlényeket készítettünk el üvegfestékkel. Úgy belejöttünk, hogy a termünkbe is készítettünk az ablakra különböző alkotásokat. Végül a csokoládé torta világnapján megfogyatkozva bár, de megtartozzuk egy bögre kakaó és sütemény társaságában a saját kakaó szeánszunkat, és nagyon jót beszélgettünk.
Január hónapban a Boldogságórákon a célok kitűzésének és elérésének témájával foglalkoztunk. A cél az volt, hogy a gyerekek megértsék, miért fontosak az álmok és a célok az életünkben, valamint hogy hogyan lehet lépésről lépésre közelebb kerülni ezek megvalósításához.
Az órát egy nyugtató légzőgyakorlattal kezdtük, amely segített a gyerekeknek ellazulni és a jelen pillanatra koncentrálni. Ezt követően elolvastam nekik a „Szőlő Szelli álma, avagy miért szőnek meséket a meseszővő manók?” című interaktív mesét. A mese kapcsán arról beszélgettünk, hogy a kitartás és a hit milyen fontos szerepet játszanak a célok elérésében.
A mese után a gyerekek egy kreatív feladatot kaptak: lerajzolhatták, hogyan képzelik el magukat a jövőben, milyen célokat szeretnének elérni. A gyerekek örömmel meséltek is a terveikről.
Az óra végén egy játékos gyakorlat következett: tükörjátékot játszottunk, amely során a gyerekek párban utánozták egymás mozdulatait. A játék célja az volt, hogy megtapasztalják, milyen fontos a figyelem, az összpontosítás és a másikra való ráhangolódás – ezek mind hozzájárulhatnak a célok sikeres eléréséhez.
A gyerekek nagy lelkesedéssel vettek részt az órán, és a beszélgetések során sok inspiráló gondolat hangzott el. Remélem, hogy ez a foglalkozás segített nekik abban, hogy merjenek álmodni és tudatosan dolgozzanak a céljaik megvalósításán.
Kezdő relaxációnak a „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom” gyakorlatot választottam.
Majd meghallgattuk a célok kitűzése hónap dalát (Bagdi Bella: Van nekem egy álmom), amit mozgással is kísértünk. Hegyre másztunk, bordásfalra mászva, úsztunk, táncoltunk-taps-tánc-forgás-dobbantás.
Beszélgettünk, hogy milyen céljaink lehetnek, van-e, amit nagyon szeretnének? Volt, aki cipőt kötni szeretne megtanulni, nevét leírni, sokan iskolások szeretnének lenni.
Meséltem a meseszövő manókról, majd a Szóperenciás tenger hajóskapitányaiként belenézhettek a „Mi leszel, ha nagy leszel?”-távcsőbe, ezt le is rajzolták.
Kiszíneztük a célok elérésének jelét, felragasztottuk a Boldogságvárunk ötödik lépcsőfokára, míg közben újra meghallgattuk, s már a gyerekek is énekelték a Van nekem egy álmom c. dalt.
Csoportunk azt a célt tűzte ki, hogy a Napocska csoporttal és a bölcsisekkel közösen farsangi bált rendezünk, melyre közösen készítünk dekorációt a csoportszobákba, folyosóra. További cél pedig, hogy mindenki a jelmezéhez kapcsolódó verset mond vagy énekel.
Január 18-án, a Hóemberek világnapját hóemberes mesék,versek mondásával, énekekkel, rajzokkal ünnepeltük meg. Mivel hóból nem tudtunk hóembert építeni, fényképeken néztük vissza, hogy milyen hóemberek készültek már az óvoda udvarán, s egy nagy hóembert is „varázsoltunk „a csopotszobába.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda, Közművelődési Intézmény és Könyvtár
Hangolódás játékokkal, feszítő, lazító feladatokkal. „Sudár fa vagyok.” Magocska a földben.”
Beszélgettünk a célokról. Kinek mi a célja? Érzéseket fogalmaztunk meg. A „Boldog vár mesét meghallgatták, eljátszották bábok segítségével. Mindenki kiszínezte a boldog várát és buzdító feliratú könyvjelzőt készített. Macikkal játszottunk és megbeszéltük, hogy mindenki figyeli az időjárást. Célba dobást gyakorolhattak reggelente, és egész héten erősítettem bennük, hogy bízzanak önmagukban. A vidám zene hallatára mozgást utánozva mozogtak. /” Boldog vagyok”/
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
A gyerekekkel sokat beszélgettünk a célokról, a célok kitűzéséről és hogy milyen lépéseket tudunk tenni a céljaink elérése érdekében. A Varázsecset című mesét olvastam el a gyerekeknek, majd a kérdések segítségével átbeszéltük, hogy miről szólt a mese. Utána a mesefilmet is megnéztük, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. A foglalkozás végén elkészítették, hogy mit varázsolnának maguknak a varázsecset segítségével. Nagyon szép, kedves rajzok születtek házikóról, kutyáról, cicáról, játékokról. 🙂
A Boldogságóra foglalkozáson A célok kitűzése és elérése témakörét fejezzük be. Elolvasom a témakörhöz tartozó mesét, aztán beszélgetünk arról, hogy kinek sikerült teljesítenie olyan célt, amit a téma elején beszéltünk. Meghallgatjuk a Van nekem egy álmom című dalt, amire tudunk táncolni is. Végezetül kiszínezzük a témakör jelét, amit felrakunk az ötödik lépcsőfokra.
A hónap során elvégzett feladatok:
Január mindenki számára az újrakezdés időszaka, a célok kitűzésének, a nagy elhatározásoknak az ideje. Érdemes olyan célokat tervezni, amik értelmesek és segítenek önmagunk kiteljesítésében. Ilyenkor rövid és hosszabb távú terveket készítünk, és bízunk azok megvalósulásában. Az 1-2. osztályosokkal megismerkedtünk Szőlő Szelli, a kis meseszövő manó történetével, aki a „Szóperenciás-tengeren”, a „Szív-szigeten” élt a többi manóval, ahol együtt álmodoztak mindenféle jóról. Elképzeltük, hogy mi is odautazunk, de előtte a kezünkkel egy távcsövet formáztunk, amivel feltérképeztük a terepet. Ezután a gyerekek is meséltek álmaikról, vágyaikról, amit le is rajzoltak később a „Mi leszek, ha nagy leszek?” című melléklet sablonjára.
Január 1-je a BÉKE világnapja. Ennek kapcsán a 4. osztályosokkal sokat beszélgettünk a most dúló háborúról, a romba döntött épületekről, falvakról, városokról, az élő és az elhunyt áldozatokról, a hozzátartozókról. Arról is elmélkedtünk, hogy a béke és a békés jövő a legfontosabb, amiért mi is sokat tehetünk: egymással figyelmesebben, kedvesebben viselkedünk, segítőkészek, toleránsak, alkalmazkodóbbak leszünk, csírájában kezeljük a konfliktusainkat. Szóba került az 1945-ös hirosimai atomtámadás is. Megismertettem a gyerekekkel a Sadako Sasaki nevű japán kislány történetét, aki az atomtámadás következményeként lett leukémiás és élete utolsó időszakában, haláláig a kórházban papírdarukat hajtogatott és abban a hitben töltötte a napjait, hogy a daruk segítenek neki felépülni. Így lett a daru a BÉKE szimbóluma. Mi nem darukat, hanem hófehér galambokat készítettünk sablon segítségével, amiket először szív alakban a PEACE felirat köré tettünk, majd a tanterem mennyezetére kifeszített damilra függesztettük őket. Így lett a fő feladatunk címe: „Galambokkal a békéért!”. A tanév végéig emlékeztetni fognak minket a BÉKE fontosságára és a Japánban történt eseményekre.
A 3-4. osztályosokkal egy hógömbhöz hasonlítottuk a lelkiállapotunkat és az érzelmeinket, amik gyakran úgy háborognak, lázonganak, mint a felrázott hógömb hópihéi, máskor pedig lecsitulnak, megpihennek. A nyugalmi állapot elérésére kiválóan alkalmasak a légzőgyakorlatok, ezért sokat gyakoroltuk, és közben megfigyeltük, hogy mennyire megnyugtató hatású, ha csak a saját ki- és belégzésünkre koncentrálunk.
Felolvastam „A varázsecset” című kínai mesét is, ami nagy tetszést aratott a gyerekek körében. Megtanított mindenkit arra, hogy céljaink között fontos szerepet kell betölteni mások megsegítésének, az egymásra való odafigyelésnek, a toleranciának, az alázatos, de céltudatos, magabiztos viselkedésnek. Szívesen képzelték magukat „Ma Liang”, a főszereplő kisfiú helyébe, vele együtt álmodoztak arról, hogy mit festenének, amit életre szeretnének kelteni. Vágyaikat, céljaikat, terveiket aztán le is rajzolták a 1.5. melléklet sablonjára (Látom a jövőt!). Az 1.6. melléklet alapján pedig a „Történet kirakó” című feladat is elkészült, az összetartozó mondatok, szavak kinyírásával, különböző színekkel történő színezésével, rajzos képkockákkal kiegészítve. A mese végén a gonosz császárt egész udvarnépével együtt elnyelte a háborgó, viharos óceán. Mi az elképzelt varázsecsetünkkel lecsendesítettük ezt a tengert, és kis „célhajóinkkal” (papírcsónakokkal) ügyesen a „partra eveztünk”. A hajókat papírból hajtogattuk és mindegyikre pozitív fogalmakat írtunk (szeretet, odafigyelés, segítőkészség, alázat, megbecsülés, összefogás, együttműködés, béke, harmónia, rend, fegyelem), ezeket vittük magunkkal a kikötőbe. Ennek kapcsán készült el a „Jövőbeli, biztonságos helyem” című feladatlap (3. melléklet), amire mindenki a saját elképzelt, vágyott kikötőjét rajzolhatta le, kiegészítve azokkal az ábrákkal, amik az érzékszerveikre a legkellemesebben hatnak az adott helyen (Mit látok, hallok, tapintok, ízlelek, érzek ott?).
„A türelem rózsát terem” című feladat (közmondás) kapcsán azt is megbeszéltük, hogy nem elegendő csak kitűzni a céljainkat, álmaink eléréséért, azok megvalósulásáért bizony tennünk is kell. Cselekedeteink végrehajtása során pedig szorgalomra, kitartásra lesz szükségünk, hogy vágyaink ténylegesen életre kelhessenek. Ebben a folyamatban az IDŐ is fontos tényezőként szerepel, hiszen nem mindig lehet „hipp-hopp” egy-egy feladat végére érni. Vannak dolgok, amik hosszabb ideig is eltarthatnak. Na, ekkor van szükségünk a türelemre, hogy esetleges kudarcok után is legyen kedvünk és kitartásunk folytatni a munkát. Hogy erre mindig emlékezzünk, sablon segítségével színes papírrózsákat készítettünk, amiket az osztályban az ablakpárkányra helyeztünk el. Tanév végéig díszítik majd a tantermet a dekoráció részeként, és folyamatosan figyelmeztetnek minket céljaink megvalósítására, a kitartó, türelmes feladatvégzésre.