Miközben létrehoztuk a mesénket számtalan jó ötlet, gondolat született. Számomra is hihetetlen, mennyire nagy képzelőerővel rendelkeznek és hogyan gördítették tovább egymás gondolatát. A mese végén megbeszéltük, hogy milyen jó hogy segítettek egymásnak a szereplők, és a mese tanulságát is sikerült megállapítaniuk: a manócska hálás lehet a segítőinek, mert nélkülük nem sikerült volna visszaszerezni a gyűrűt. A varázsló is hálás mert visszakapta a varázserejét és a lerobbant autó is kikerült az erdőből a manócskának köszönhetően. A gyermekek azt mondták hogy „jó segíteni és jó ha segíthetünk, és akkor nekünk is segítenek, és az is jó” 🙂

A manócska és a királylány
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy manócska. Ez a manócska elhatározta, hogy feleségül veszi a királylányt. Elment a királyhoz, hogy megkérje a lány kezét, de a király azt mondta, hogy akkor adja hozzá, ha megtalálja a lánya régen elveszett gyűrűjét. A királylány elmondta, hogy a gyűrűt egy gonosz varázsló vette el tőle és bedobta a vulkánba. Eddig még senkinek sem sikerült visszahozni. A manócska útnak indult, vitt magával ennivalót, innivalót és csokit. Egyszer csak a Kerek erdőbe ért, ahol nagyon sötét volt, a manócska semmit nem látott. Egy varázsló volt az erdőben, aki a manócska segítségét kérte, mert elvesztette a varázserejét. Erre a manócska odaadta neki a csokiját, a varázslónak visszatért az ereje, mert csak akkor kapja vissza, ha valaki kedves vele. A varázsló nagyon hálás volt a manócskának, ezért kérhetett valamit cserébe a segítségéért. A manócska egy elemlámpát kért tőle, hogy lásson a sötétben. A varázsló varázsolt neki egyet, aztán a manócska továbbment. Ment mendegélt, amíg egy lerobbant autóhoz ért. Megkérdezte segíthet e valamiben. Az autós elmondta, hogy nem tudja megszerelni az autót, mert olyan sötét van, hogy nem lát. Erre a manócska elővette a lámpáját és világított neki. Sikerült is megszerelni az autót. Az autós hálából kivitte őt a sötét Kerek erdőből. Megköszönték egymásnak a segítséget és a manócska tovább ment keresni a gyűrűt. Egyszer csak odaért a vulkánhoz. De nagy forróság volt ott és sehogy sem jutott oda, hogy kiszedje a gyűrűt. Bánatában sírni kezdett. Ahogy a könnycsepp lepottyant, a vulkán tüze kialudt. A manócska így már odament és bevilágított a vulkánba. Látott is valami csillogót. De nagyon mélyen volt. Ekkor észrevett a lámpán egy feliratot: Varázskalap. Gondolkodott mi lehet ez: Varázskalap, Varázskalap, Varázskalap….. felmondta háromszor, erre megjelent az erdőből a varázsló és azt mondta a manócskának teljesíti három kívánságát. A manócska egy csúszdát kért, hogy lecsúszhasson, egy létrát, hogy felmászhasson és az utolsó kívánsága az volt, hogy vigye vissza a királylányhoz őt. A varázsló teljesítette a kívánságokat, visszaröpítette a manócskát. A királylány nagyon hálás volt, hogy elhozta neki a gyűrűt, megköszönte. A király pedig hozzáadta a lányát. A varázslót is meghívták a lakodalomba. A manócska és a királylány pedig vettek egy házat, ahol boldogan éltek tovább.