Az órán azt jártuk körbe, milyen örömet okozhat mások segítése és a jószívű viselkedés. Mindennapi jó cselekedeteket gyűjtöttünk, amiket könnyedén megvalósíthatnak valamennyien -például egy kedves szó, segítség a társaknak… Többen elmesélték, milyen jó érzés volt, amikor ők tettek valami jót másokért. Az óra rámutatott arra, hogy hogy a boldogság sokszor egy mosollyal kezdődik.
Boldogságóra Alapprogram
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Az órán a gyerekek fejlődtek az érzelmek azonosításában és megnevezésében. Képesek voltak felismerni, mikor érzik magukat szorongónak, szomorúnak, dühösnek…és meg tudták fogalmazni, mi segít nekik ezekben a helyzetekben : „anya ölelése, rajzolás, kutyázás”. Ezek arra utalnak, hogy ez a korosztály elindult a tudatos megküzdés irányába. A dalt nagyon élvezték, ötleteket gyűjthettek a feladatlap megoldásához, amit látható módon fel is használtak. A képen látható arcok utánzása nagyon motiválta őket, a feladat segítette a bátortalanabb gyerekek szereplését is. A mese különösen hatásos volt, a gyerekek könnyen azonosultak a szereplőkkel, tanulságot tudtak megfogalmazni. Élmény volt, amikor megfogalmazták, hogyan szorongtak az iskolába lépéskor, és hogyan múlt el ez az érzés…
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Az óra erősítette a gyerekek önismeretét, annak megértését, hogy a célok eléréséhez tudatosság, kitartás, mások támogatása szükséges. Megérthették a vágy és a reális cél közötti különbséget. A gyerekek képesek voltak célokat megfogalmazni és azokhoz kapcsolódó cselekvéseket megnevezni. A mese, a közlekedési eszközös játék, a képzeletbeli jármű ábrázolása, a memóriajáték hozzájárult a cél, vágy, segítés, kitartás fogalmának mélyebb megértéséhez. A csoportos tevékenységeket nagyon élvezték. A zene hangulatosabbá tette az órát. Alkotásaikon visszatükröződött a motiváltságuk. Jó érzés volt, amikor a gyerekek egymás segítéséről mondtak példákat, és megjelent a közös célokban gondolkodás is. A színezés zenével és a lezáró beszélgetés jól szolgálták az élmény feldolgozását és az önreflexió tanulását.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Az órán a megbocsátás fontosságával ismerkedtünk meg, és azzal, hogyan könnyíthetünk a saját lelkünkön, ha elengedjük a haragot. Egyszerű, életkoruknak megfelelő példákon keresztül beszélgettünk arról, milyen érzés megbántani valakit, és milyen megkönnyebbülést hozhat a bocsánatkérés vagy a megbocsátás. A gyerekek megosztották tapasztalataikat, és közösen gyakoroltuk, hogyan lehet békét teremteni konfliktusok után. Az óra hozzájárult az empátia, érzelmi intelligencia és az osztályközösség erősödéséhez.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
A hála mély, de az elsősök számára is érthető tartalom. A beszélgetések, rajzos és játékos feladatok segítségével a gyerekek elgondolkodhattak azon, miért is lehetnek hálásak a mindennapokban. Megható volt látni, milyen őszinte gondolatokat fogalmaznak meg a családjukról, barátaikról, és rólunk tanítóikról. Az egyik kislány így fogalmazott: Én azért vagyok hálás, mert ti tanítatok engem.
Az órán fejlődött az empátiájuk, erősödött bennük a pozitív szemlélet.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
A téma különösen közel áll hozzám, mivel az 1. osztályos gyerekek estében ezek az élmények és minták meghatározóak a jövőbeli érzelmi és szociális fejlődésükben az új közösségben. A foglalkozás segítette a gyerekeket, hogy tudatosabban viszonyuljanak társaikhoz, barátaikhoz, családtagjaikhoz, és beszéljenek az érzéseikről. Legtöbben aktívan vettek részt az órán, szívesen osztották meg saját tapasztalataikat, kérdeztek, véleményt nyilvánítottak. Unatkozást, közönyt nem tapasztaltam. A vizuális eszközök és a bábozás különösen jól támogatták az absztrakt fogalmak megértését. A tervezett célt sikerült elérnem , a gyerekek nemcsak elméletben értették meg a társas kapcsolatok fontosságát, hanem élményszinten is gyakorolhatták azt. Kiemelkedő élmény volt számomra, amikor a gyerekek egymásról beszéltek pozitívumokat, és a sünis vershez kapcsolódva saját szavaikkal is meg tudták fogalmazni, mit szeretnek a barátaikban. Megerősödött bennem, hogy már ebben a korban is lehet tudatosan fejleszteni játékos formában az érzelmi intelligenciát. Kihívást jelentett a figyelem fenntartása a hosszabb beszélgetéseknél, ezért még több mozgásos részt terveznék.
Az előző hónap „testmozgás és egészséges életmód” témájához kapcsolódva, és a gyerekeknek tett ígéretemet tartva, egyik nap tartottunk egy osztály sportnapot. A városi Olajbányász pályán töltöttünk egy mozgásban, fociban, labdázásban, ugrálókötelezésben, vidám játékban bővelkedő felhőtlen délelőttöt (csak a hangulatunk volt felhőtlen, az idő felhős volt! :)).
Hónap közepén végre elérkezett a várva várt osztálykirándulás. Minden volt, ami egy élményekkel teli kiránduláshoz kell: barátok, finomságokkal tömött hátizsák, vonatozás, erdei túrázás, játszótéri játék, fagyizás, piknikezés, szabadidő… E vidám nap is hozzájárult a boldogságunk fenntartásához.
A vakációhoz közeledve a VAKÁCIÓ, NYÁR, BOLDOGSÁG szavak díszes, nyomtatott betűinek színezgetése közben idéztük fel az év legszebb pillanatait, nézegettünk képeket, vettük elő az évközben készített Boldogságórás munkáinkat, átlapoztuk a füzetünket. Beszélgettünk arról, mit tanultunk a Boldogságórákon, hogyan alakította szemléletünket, hogyan tudjuk elérni, hogy a pozitív érzelmek mindig segítsenek a boldogságérzetünk növelésében. Kíváncsi voltam, hogy a gyerekek a tanult boldogságfokozó technikák közül melyeket emelnék ki a legfontosabbnak, melyek számukra a leghasznosabbak, mi segíti át őket a nehéz helyzeteken.
A gyerekek a keresztnevük betűit is elkészíthették. A „Ki vagyok én?” kérdésre választ keresve, keresték magukban az értékes tulajdonságaikat, mire a legbüszkébbek ebben az évben. Örömmel hallgattam a tanulásban, sportban, tánccsoportban, zenében, közösségben elért sikereikről, eredményeikről, a szövődött mély barátságokról, küzdésről, célkitűzések eléréséhez tett erőfeszítéseikről szóló beszámolókat. Remélem, mindenki olyan sokszínűnek, értékesnek látja magát, mint amilyen színesen, változatosan színezték ki a nevük betűit.
Igaz, csak rajzos formában, de mindenki elkészítette saját maga hűsítő, örömhozó „Boldogság koktélját”. Beletöltötték azokat az „alapanyagokat”, ami nekik a boldogsághoz, jókedvhez kell: szeretet, család, testvér, barát, játék, hála, foci, ölelés, alvás…
Kinyomtattam a „Nyári boldogságfokozó gyakorlatok” táblázatot. Elolvasták, elmondhatták a gyerekek, melyik örömhozó gyakorlatot alkalmaznák, próbálnák ki szívesen a nyáron. Beszélhettek nyári terveikről, álmaikról.
Elolvastuk a hónap témájához ajánlott afrikai történetet. Megtudtuk, hogy mi az „ubuntu” jelentése: „Az ember csak mások által válik emberré.” Beszélgettünk az olvasottakról, kíváncsi voltam tanulóim véleményére, hogy a mindennapokban hogyan tudnánk alkalmazni ezt a szemléletet.
Bekukkantottunk az Erősség Program ajánlott havi témájába is, a körültekintés, óvatosság kapcsán eljátszottuk a „Bot” játékot, és a nyári szünidőre gondolva beszélgettünk arról, mikor kell meggondoltan cselekedni.
Ismét eltelt egy Boldogságórás év. Sokat tanultunk egymástól, épül a kis közösségünk. A hónap derűt árasztó fotóit nézegetve mosolygok. Kívánom, hogy teljen tanulóim nyara is mosolygósan, szeretetben, életre szóló élményekben gazdagon. Egész nyáron legyen velük a magukba vetett hitük: „Jobb Veled a világ!”
Május a vidám események hónapja volt. Sok örömteli percet töltöttünk együtt az iskolai és osztályprogramokon. Szinte mindegyikhez kapcsolódott játékos mozgás, zene, tánc. Ebben a hónapban a Boldogságóráinkat ezeken a napokon tartottuk meg, tevékenységünket ezekhez a programokhoz kötöttük.
A város zeneiskolájába kaptunk meghívást, ahol a zene adta felszabadultságot élvezhettük. Hangszerekkel ismerkedtünk, melyeket egy-egy zenerészlet erejéig a zeneiskolás pedagógusok és tanítványaik szólaltattak meg.
Meghatározó élményt nyújtott a városi művelődési központban az Alma együttes koncertje. A fergeteges hangulatot az együttes mókás előadása, a ritmus, a zenéhez kapcsolódó mozgás, a vidám dallamok, a vicces dalszövegek biztosították.
Egész napra szóló örömet biztosítottak az iskolai gyermeknap programjai is. Már reggel kezdetét vette a jó hangulat, a napot közös énekléssel, táncolva nyitottuk meg. Később csapatépítő, játékos ügyességi feladatok, kézműves foglalkozások, táncbemutató szórakoztatta a gyerekeket. Ez alkalomból kolléganőmmel egy csodaszép, az osztályunk összetartozását kifejező csapat-plakátot is készítettek a gyerekek.
A Tánc Világnapja alkalmából rendezett Tánckarneválra is kilátogattunk az iskolánk előtt álló térre. Csatlakoztunk a Boldogságórás program „Kihívás napjához”, teljesítettük a feladatot, mikor a téren énekelve táncolt együtt az osztályunk.
A hónap nevezetes napjai közül a Madarak fák napját ünnepeltük meg oly módon, hogy az olvasókönyvünk madarakról, fákról, erdő életéről szóló olvasmányai közül szemelgettünk.
A sok program mellett a hónapban csak egy Boldogságórára volt időnk, amikor a témához kapcsolódóan a testmozgás fontosságáról, az egészségünk védelméről esett szó. Kiemeltük az érzékszervek védelmét is, ehhez kapcsolódó játékokat játszottunk. Ez alkalommal sem maradt el a mozgás, összekapcsolva a zenével. „Ha táncolsz, élsz…ha élsz, táncolsz.”
A gyorsan elröppenő áprilisi hónapban azt igyekeztünk feleleveníteni, hogy miért fontos megtanulni megbocsátani, miért nem jó dédelgetni sértettségünket, valamint hogyan fejezhetjük ki őszintén a bocsánatkérésünket. A gyakorlatok során a bocsánatkérésre alkalmas verbális és nem verbális eszközöket, lehetőségeket gyűjtöttük össze.
Az első Boldogságórán a témához kapcsolódóan egy „Megbocsátás kockát” színeztünk és hajtogattunk. Közben a gyerekek mesélhettek olyan történeteket, amikor megbántották őket, elmondhatták, volt-e békülés-élményük, mit éreztek akkor.
Egy másik alkalommal Bocsánatkérő-kártyákat készítettünk.
Egy „rajzos” Boldogságórát is tartottunk, amikor mindenki kedve szerint rajzban fejezhette ki érzelmeit a témával kapcsolatban. Volt, aki a társával való kibékülésük pillanatát rajzolta meg, volt, aki kabalaállatot, figurát rajzolt, ami megvédi őt a harag ellen, volt aki egy „Megbocsátás tündért” alkotott az osztálynak, egy kislány rajza segítségével pedig a Megbocsátás-szigetre utazhattunk el.
Mivel a Föld napja az idén a tavaszi szünet idejére esett, ezért már szünet előtt megemlékeztünk erről a fontos napról. Az iskolánk előtt álló főtérre mentünk, hogy gyönyörködjünk a Föld kínálta szépségekben, örüljünk a virágoknak, a zöldellő fáknak.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Az óra célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogyan lehet nehéz helyzetekben is a jó oldalát keresni a dolgoknak. Közösen beszélgettünk arról, mit jelent optimistának lenni, majd hétköznapi példákon keresztül gyakoroltuk a pozitív nézőpont megtalálását. Kedvencük volt Bíró Eszter Birkadala – sokat nevettek rajta, felszabadultan énekeltek és együtt mozogtak. A dalhoz kapcsolódva rajzoltak egy birkát is, amelyekből vidám kis kiállítást rendeztünk az osztályban.
A foglalkozás segítette a pozitív gondolkodás fejlődését, az örömteli légkör pedig erősítette a közösséget.