Ilyen lett: hollónk csőrében a egy hálaszívvel.
Hálás vagyok a szüleimnek, hogy felneveltek.
Boldogságóra Alapprogram
Hogyan öltsük formába a rajzainkat?
Idén egy HÁLAFÁT álmodtunk meg, amelyre levelek mellett az elkészített SZÍVEK kerülnek, hálamondatainkkal. A fa osztályunk dísze lesz.
A szív formát mindenki hasonlóra vágta, pirosra színezte, de egyéniségüket egyéb kis ötlettel mutatták meg. Jött egy smiley, egy bohókás, boldog emberke, és a hálájuk tárgya.
Vegyes csoportban dolgozunk, szakköri foglalkozásokon. Kissé döcögősen indultunk, de az ismerkedés után gyorsan megnyílt a szívünk új kapcsolatainkra. Csillogó szempárok figyelik minden alkalommal, mit játszunk, miről beszélgetünk aznap. Hálásan gondolok arra, hogy felvidítanak, várnak engem kis lelkedzőim.Mindig tudok tőlük tanulni.
Sorra jöttek a szívek, HÁLÁS VAGYOK felirattal a borítólapon.
Egyszerűek, de a tartalom…….szívet melengető.
Ismerősként fogadtuk a hónap feladatát. Már többször említettük, csapatunk szeret rajzolni, alkotni, ezért a rajzos feladatot nem hagyjuk ki.
A tavaly megkezdett vonalat vittük tovább. Miért vagyok hálás a szüleimnek…….?
Jöttek az ötletek:
– mert megkaptam végre az áhított kutyusomat
– mert kapok egy lovat, amire már régóta vágytam
– mert elmehettem egy pizsamapartira
– mert igyekeznek mindent megadni nekem
– mert felneveltek engem
– mert VANNAK NEKEM.
Ugye milyen szép gondolatok?
Első osztályos tanulóimmal kezdtük el iskolánkban a Boldogságprogramot. Nem volt egyszerű feladat, mert még az ismerkedés fázisában vagyunk. Bevezető óra keretében szabad beszélgetést folytattunk a boldogságról, amely során nagyon megértően hallgatták végig egymás gondolatait. A következő óra alkalmával meghallgatták a hálamesét, amely olyan sok kérdést és gondolatot ébresztett bennük, hogy a feladatokat csak egy másik alkalommal tudtuk megcsinálni. A hálával kapcsolatos beszélgetés közben a feladatokat is átbeszéltük és így a hálarajz elkészítése már senkinek sem okozott különösebb gondot. A végső „Hálavirág” formáját is a gyerkőcök ötlete alapján készítettük el, amely az iskolánk bejáratánál lévő falfelületen fogja köszönteni a gyerekeket és szüleiket. Számomra is meglepő volt, hogy milyen őszinteséggel tudtak beszélni saját érzéseikről egymás előtt. Az életükből vett példákkal színesítették a beszélgetést és megerősítették, hogy a hála részese a mindennapjainknak.
Kicsit nehézkesen indult az óra. A tanulók nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy őszintén beszéljenek az érzéseikről. Sokszor cikinek érzik azt, hogy őszintén kitárulkozzanak, ugyanakkor mindenkiben ott van az igény a szeretetre, az odafigyelésre…
Nehezen fogalmazódott meg, de végül mindenki hálás volt valamiért, vagy hálás volt valakinek. Sokféle hála hangzott el, de talán ami nekem legjobban tetszett az, hogy hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy megszülettem.
Harmadikosaimmal már igen sok megmérettetésen részt vettük, s a pályázatok böngészése során találtam rá tavasszal erre a programra. Már akkor eldöntöttem, hogy nekünk „itt” a helyünk, s lelkes kis csapatom biztatott a regisztrációra. A hónap témájának feldolgozása során először számba vettük, hogy kinek, illetve minek tartozunk hálával a hétköznapokon. Így készültek el a hálaszíveink. Majd érett bennünk a dolog, s múlt hét végén került sor iskolánkban a Támogatói Örömnapra, amikor is vendégül látjuk támogatóinkat, kicsiket és nagyokat, akiknek műsorral kedveskedtünk. Mi Aranyosi Ervin: Tanuljunk meg dorombolni című versét adtuk elő, egy kis zenés „dorombolással” fűszerezve. Előadásunkat hatalmas tapssal hálálta meg a közönség! Ma pedig a hónap zárásaként elkészültek Hála-kuponjaink!Ezúton kell, hogy megköszönjük és kifejezzük hálánkat a program megálmodóinak! Izgatottan várjuk az októberi gondolatokat,feladatokat, hisz általunk lehet szebb és jobb a világ!
Ennek a hónapnak Hála volt a témája. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan gyerekek között dolgozhatom, akik teljes családban élnek! Kicsik, 2,5-6 éves kor közötti vegyes életkorú csoport. A minta feladatot nem is tudták volna megérteni, ezért nagyon sok kisállatról szóló mesét kerestem, amelyben az elkóborolt kicsi keresi az anyukáját! Azt gondolom, hogy ezeken keresztül megtapasztalhatták, megérezték, hogy mennyire szerencsések hogy vannak szüleik! Későbbi beszélgetések során, egymás iránti hálánkat is kifejeztük. Egymás segítését, mindennapi feladataink közé soroltuk. Reggelente kiszámoltuk, ki lesz az, akit kitüntetünk a figyelmükkel. a napunk arról szól, hogy neki örömet okozzunk, de nem tárgyi dolgokkal. (Segítés az öltözködésben,vezetheti udvarra a sort, kiválaszthatja a mesét, segédkezhet az ebéd osztásnál…) Tapasztalatom szerint nagy közösségformáló ereje van ezeknek a dolgoknak. minden napra kerestünk olyan mesét, történetet, amelyből megérezhetik,hogy a hála, egy köszönet, egy érzés. Alváshoz használtuk megnyugtatásul a zenét, halkan, lecsendesítve, megnyugtatva a gyerekeket.
Készítettünk „szeretetszivecskét”, amit egymásnak adhattak , hálából, de mert egy kislány elment tőlünk, mindenki neki adta emlékbe, a saját jelével díszített szivecskét.
A gyermekek nagyon jól érezték magukat a boldogságórákon – foglalkozásokon.Sok játékos feladattal és zenével színesítettük a mindennapokat. Mindenért és mindenkinek hálások voltunk. Hálakövet és hálaszívecskéket készítettünk.