Most a gyerekeket nem sikerült aktivizálni, illetve pár rajt otthon felejtődött.
Boldogságóra Alapprogram
Ennek a hónapnak a végén búcsút kellett vennünk egy nagyon kedves osztálytársunktól, mert elköltöznek. Inkább arra koncentráltunk, hogy az utolsó nap emlékezetes legyen mindenkinek. Elkészítettük az optimista szemüveget is , úgy volt óra végén fotózunk, de a nagy búcsúzkodásban elfeledkeztünk róla. A kislány csak azt kérdezte, hogy ott ahova megy lesz-e Boldogságprogram? Mondtam, ha nem, akkor beszéljen róla és csatlakozzanak, ha lehet. A búcsú egyik képe.
Kicsi elsőseim szemüvegesek lettek ebben a hónapban. Nem volt könnyű megfogalmazni, megérteni mi az optimizmus. Próbálkoztunk! Elkészítettük azokat a szemüvegeket, amelyeken keresztül optimista képet kapunk a világról! Amint látszik nem egyszerű a szemünkön tartani ezt a csodás eszközt.
A második próbálkozás, még lelkesebben!
A gyerekek lelkesek, remélem, egyre többen akarnak majd „megjelenni” a program oldalán is. Két próbálkozásunk közül ez az első.
Az optimizmus minden helyzetben segít……
A „szemüveg” hatására sok kellemetlen eseményben találtunk valami jót. Az „örömjáték” a végén már szemüveg nélkül is ment néhány gyermeknek. Meglepően érett és nagyon tanulságos gondolatokat is megfogalmaztak.Köszönöm ezt az élményt.
Az előző bejegyzéshez itt a videó. Remélem, most már lehet látni. https://youtu.be/25-M5B3FOrI
Már nagyon vártuk az októberi feladatokat. Nem is csalódtunk. A feladatok nagyon kedvesek, pozitivizmusra nevelőek voltak.Bár úgy éreztem a gyerekeknek alapvetően nincs problémájuk e téren. A feladatokban nagyon kreatívak voltak, pillanatok alatt kitalálták, hogyan lehet egy kedvezőtlen eseményt jóra fordítani. Nem olyan borúlátóak ,mint a felnőttek. (Szerencsére) Ez nagyon megnyugtató számomra. Sokat beszélgettünk a témáról,elolvastuk a meséket, szemüvegeket készítettünk, amelyeket viccesnek, de hasznosnak találtunk.Rajzoltuk Vidámfalva és Szomorúfalva történetét és dramatizáltunk is. Véleményem szerint könnyen és örömmel végeztek minden feladatot,ami talán nem is feladat, hanem egy lehetőség a dolgok más szemmel nézését illetően. Minden nap előállnak valami új észrevétellel,ami a hálához vagy az optimizmushoz köthető. Annak örülök, hogy tudatosabbak az életükkel kapcsolatosan és figyelmesebbek a környezetükkel szemben. Feltöltöm a reklámfilmünket,amelynek előkészületei alatt sokat nevettünk és boldogok voltunk, amikor végre sikerült elkészíteni!!!! 🙂 Ha nem tudnátok megnézni ,akkor a következő linken tudjátok: https://www.youtube.com/watch?v=DjDAP8tB6b4
Elkészítettük első videónkat a hatodikosaimmal. A minőség nem a legjobb, a telefonommal vettem fel. Abszolút improvizáció volt az egész, és egyetlen egyszer játszották el (mert erre volt lehetőség). Átbeszéltük előtte a témát és hogy körülbelül miről játsszanak. A jókedv megvolt és a lényeget, azt gondolom, értik. Nagyon pozitívan állnak hozzá a Boldogságórákhoz, szívesen csinálják a feladatokat. Október 15-én angol dolgozat előtt említettem nekik az ölelés világnapját, erre a fél osztály felugrott, és odajöttek megölelni engem és egymást, nem törődve a dolgozat feszültségével. Percekig folyt az ölelgetés. Örülök, hogy regisztráltunk a programba.