Elnézést kérünk, kicsit megcsúsztunk a feladattal, illetve (megint betegség) én :(. Köszönettel tartozom éneket tanító Kiss Rózsa kolleganőmnek, hogy gyakorolta a gyerekekkel az éneket, Szél Csabi rendszergazdánknak, hogy felvette a videót. Sajnos a technika közbeszólt és nem tudtuk felvenni az egész dalt, de úgy gondolom, megmutatjuk, hogy próbálkoztunk, dolgoztunk. Köszönöm mindenkinek még egyszer. 🙂
Boldogságóra Alapprogram
Az előző bejegyzésemben leírtakon felül most ezzel a képpel a kicsik aktív részvételét szeretném megmutatni. Ebben a hónapban a süni csoport is aktív volt. az alábbi plakát az ő gondolataikat tükrözi Jobb velünk a világ! Örüljünk ugyanígy az apró dolgoknak a többi hónapban is 🙂
A kép története: A hónapban kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, a kis közösségünkhöz, ezáltal magunkhoz is, mely részben ennek a témának volt köszönhető. A közös örömből kiindulva a gyermekek gondolatai szálltak, mint a lufi, ez látható a mese csoportosok képén, melyen nem csak a gyerekek, hanem az óvó nénik is megosztották hogy miért szeretnek ide járni, miért örülnek ennek a közösségnek :)Két képet teszek fel, hiszen ebben a hónapban mindkét csoport aktívan vett részt. Gondolataikat mi írtuk papírra, mindenkinek a jelét rárajzolva. Jobb velünk a világ! Ez a mese csoportosok plakátja:
Laura ismét nagyon szépet és kifejezőt alkotott. A helyesírási hibáért elnézést, de úgy elvarázsolt ismét, hogy nem vettem észre. 🙂 Ma egyébként mindannyiunknak hozott virágot, és nekem az volt a nap egyik apró öröme, mikor láttam mennyire boldoggá teszi, hogy másnak örömet okozhat.
„Szeretek Bandi – a ló:) – körül segíteni.” 🙂 🙂 🙂
„Nagyon szeretek sétálni a testvéremmel.” 🙂
Ezért vagyunk mi MosolyMatyik. 🙂 Részlet a plakátunkból
MosolyMatyijaim, az 1. és 3. osztály összevont csapata közösen alkotott, az ötletelés könnyedén, a kivitelezés már kicsit nehezebben ment. Sajnos az elsőseim még csak törekszenek a rajzfelület kitöltésére, viszont a mesére annál jobban figyeltek, és a jócselekedet-körben is folyton jeleskednek, úgyhogy hálás vagyok nekik! Érdemes megnézni Erzsike csapatának plakátját, a Gárdonyi 4. osztályét, mert rájuk most nagyon büszke vagyok a szép munkájukra, igényes plakátjukra. Innen is gratulálok a Kiskegyedben megjelent cikkhez, büszkék vagyunk Rátok!
Az e havi feladatok is sok örömöt szereztek a kis osztályunknak!
Ezekből osztunk meg néhányat!
A tavalyihoz hasonlóan előkerültek az örömnaplóink és csak teltek, teltek a lapok.
Veronika fogalmazását osztom meg veletek e hónapban, hogyan élte meg a saját és társai sikereit, örömeit, milyen ösztönzést adhat társainak is az elkövetkező hónapokra.
Apró örömeim
Az e havi téma nagyon tetszett nekem, mert éppen márciusban tartjuk iskolánkban a már hagyományos Petőfi-hetet az 1848-49-es forradalom emlékére. Az osztályom tanulói engem is beleértve részt vettünk a megrendezett versenyeken. Már a részvétel önmagában is elég lenne, de bíztunk a jó helyezésekben. Ami nem is maradt el. Sőt, osztályom 3/4-e részt vesz az irodalmi színpad munkájában, így idén is felléptünk az iskolai és városi ünnepségen is. Egy nagyon színvonalas műsort adtunk elő. Már ez nagy örömet szerzett nekem, hogy az előadás minden jelenlévőnek tetszett, de az még hab volt a tortán, hogy a versenyeken nagyon jó eredményeket értem el az idén. Ezen a héten először került megrendezésre a szónoklat verseny. Az 5-6. évfolyamnak az a feladat volt előzetesen, hogy írjunk egy fogalmazást arról, hogy Miért kell egészségesen élnünk? Miután kész voltam a fogalmazásommal, megmutattam a magyar tanáromnak aki biztatott, hogy bátran vegyek részt a versenyen. Elkezdtem gyakorolni a beszédemet. Eljött a verseny napja. Nagyon izgult mindenki, aki ott volt. Én akkor kerültem sorra, amikor igazgató bácsi is bent volt a teremben. De amikor elkezdtem beszédem és ránéztem a zsűrire és igazgatóvbácsira, mosolyuk erőt adott nekem. Annyira megnyugtatott a sok mosolygós arc, ahogy néztek rám, hogy sikerült. 1 helyezést értem el. Nagyon örültem amikor kimondták a nevemet. Másnap következett a magyar-történelem komplex verseny, amelyen 4 fős csapatok versengtek, minden évfolyamról egy-egy fő. Nekem nagy szerencsém volt, mert a sorsolás nekem kedvezett. Barátnőimmel kerültem egy csapatba. Sajnos egyik hetedikes társunk nem jött el, így hátrányban voltunk a többi csapattal szemben. De csak létszámban. A mi csapatunk volt a legoptimistább és legderűsebb. Minden tudásunkat egyberakva, a feladatokat közösen megbeszélve 113 pontot szereztünk, ami a legmagasabb volt aznap. A 13-as nekünk szerencsés szám volt aznap. Az 1. helyezett csapat tagja lehettem. Közös volt a munka, közös a siker.
Nem volt nálam boldogabb ember a héten. Sok-sok, nem is annyira apró örömben volt részem.
Szakács Veronika (a bal oldali leányzó)
6.a