Valós mesét gyártottunk, igazi eseményből, igazi szereplőkkel. A legjobb történeteket úgyis az élet írja, és a legizgalmasabb az a mese, amelyben mi vagyunk a szereplők. Az optimista történet egy valódi 1. b-s mese.
Boldogságóra Alapprogram
Nagy lelkesedéssel várták a gyerekek a boldogságórát. Beszélgetés során sok saját élmény került felszínre. Megbeszéltük, hogy minden megközelítés kérdése. Örömmel készültek a rajzok.
A MI optimista mesénk…
Nagy lelkesedéssel fogtunk hozzá az októberi hónap kiemelt témájának az optimizmus feldolgozásának. Beszélgető körünk, ölelős napunk, szituációs játékaink segítségével próbáltuk Derűs Dóra bőrébe bújva élni mindennapjainkat. Így született meg optimista mesénk is, ami egy igazmesévé vált a természet szeszélyeinek köszönhetően.
Kirándulni volna jó!
Egy szép októberi nap elhatározták a Cica csoportos gyerekek, hogy pénteken kirándulni fognak a közeli Kálvária dombra. Három nap múlva, pénteken, minden cicás kis hátizsákot tartva érkezett az óvodába. Csillogó szemmel várták az indulás idejét. A hátizsákban elemózsia, víz, esőkabát és termésgyűjtő edényke foglalt helyet.
Elérkezett a reggeli ideje, majd pedig az öltözőbe vettünk utunkat, hogy elinduljunk a kirándulásra. Igen á, de ebben a pillanatban az egyik kislány rápillantott az ablakra, ahol néhány csepp eső csillant meg az üvegen. Mindannyian visszasiettünk a csoportba és szomorúan tapasztalatuk, hogy az és felhőkbe borult, s mi pedig jobban tesszük, ha esőben nem megyünk kirándulni.
Vagy mégsem????
Az egyik kisfiúnak nagyon jó ötlete támadt. JÁTSSZUNK KIRÁNDULÁST! Hamar visszasiettünk az öltözőbe, ahol esőkabátba és cipőbe öltözve kis hátizsákkal a hátunkon elindultunk a „túránkra”. A helyszín pedig nem más, mint az óvoda épülete volt. A szemerkélő esőben tettünk egy kört az udvaron, még apró kincseket is gyűjtöttünk falevelek, botok, csigaházak, gesztenyék, diók, virágok formájában, majd visszatértünk csoportunkba és a tornaterembe, ahol óvó néni segítségével egy képzeletbeli erdőt építettünk föl és itt sétáltunk. Sokat énekeltünk és bolondoztunk közben. Tízórai idejében leterítettünk egy szőnyeget és vidáman fogyasztottuk le az ennivalóinkat. Étkezés után mesét mondott az óvó néni, majd újból erőre kapva összeszedtük csomagjainkat és visszatértünk az „óvodába”, ahol már néhány kisgyerekért meg is érkezett az anyukája.
Csillogó szemekkel, vidáman és örömmel csiviteltük élményeinket a MI kirándulásunkról.
A kincseket, amiket gyűjtöttük, büszkén mutattuk anyának, apának, néhány pedig másnap egy-egy szép alkotás részleteként díszítette kreatív sarkunkat, és természetsarkunkat.
Minden jó, ha jó a vége!
Optimizmus, első osztály. A gyerekek számára a kifejezés ismeretlen volt. A körülírás, magyarázat után azonban elindult a gondolatsor a buksijukban és mindenki meg tudott fogalmazni egy-egy célt, amit el szeretne érni, vagy mesélt olyanról, amit már elért. 4 kis lapocskát kaptak, amire le kellett rajzolniuk, hogyan vezetett az út az „ezt szerettem volna” gondolattól, a „minden jóra fordult” célig. Sokféle cél lebegett a szemük előtt: olvasási verseny, anyával kirándulás, szép házra pénz, zongoraversenyen díjat nyerni, egészséges testvér, színpadon szerepelni. A legjobb bizonyítéka a kicsik optimista gondolkodásának, hogy a „nem a terveim szerint alakult” résznél megkérdezték, hogy mit is rajzoljanak, hiszen ők úgy érzik, sikerülni fog minden és elérik céljaikat. A két falu lakóinak életét tanítótársammal ismerték meg, illusztrációk készültek a meséhez és természetesen mindenkinek lett varázsszemüvege.
Elkészültek az optimista rajzok. Kicsit nehéz feladat volt a piciknek, de azért néhányan megbírkóztak vele.
A téma első foglalkozása a szülők bevonásával történt. A foglalkozást az ajánlott felépítés szerint tartottam meg, bár nagyon nehéz volt számukra érthető módon körüljárni magát a fogalmat. Igyekeztem a szülőket is aktivizálni, mert azt gondolom, hogy a témáról közösen megfogalmazott célokat és feladatokat nekik is fontos szem előtt tartani, és nem csak a gyerekek miatt, hanem saját maguk miatt is! Abszolút jó volt a hozzáállásuk, kicsit döcögős kezdet után, jól érezték magukat. Lelkesek voltak a következő találkozás lehetőségétől. A gyerekeknek is nagy élmény volt, el is mondták, és napokig beszéltünk róla.
Elkészült a film arról, hogy az optimista ember milyen.Fogadjátok szeretettel.
Az optimizmus-pesszimizmus fogalma nagyon intenzíven foglalkoztatta a gyerekeket egész hónapban. Több foglalkozást is szántunk arra, hogy mindenről beszéljünk, ami felmerült bennük. Első alkalommal megbeszéltük a szavak jelentését, majd aki úgy érezte, megoszthatott egy saját történetet társaival. A következő alkalommal a forgatókönyv alapján dolgoztunk, majd legutoljára elkészítettük a képregényt. Több olyan szituáció is adódott a hónapban, ahol a gyerekek saját maguktól megpróbálták alkalmazni a boldogságórán tanultakat, s megkeresték az adott szituációban a pozitívumot. Jó volt látni, mikor felvirult az arcuk egy-egy rosszabb pillanat után.
