Boldogságóra Alapprogram
A siker öröme
Volt egy lány az iskolában, aki szerette a kosárlabdát, és mindenképpen meg akarta ő is próbálni.
Mikor hazafele tartott, azon gondolkodott, hogyan mondja meg a szüleinek, hogy zongorázás helyett inkább kosarazna. Amikor hazaért, elmesélte gondolatait, és hosszú könyörgések után végül a szülei beleegyeztek.
Az edzésen az első nehézséget az jelentette, hogy nem tudott bal kézzel labdát vezetni. Nagyon rosszul esett neki, hogy a csapattársai sokkal ügyesebbek, és már bal ziccereket dobták sorozatban. Már majdnem feladta a kosarazást, de még egy esélyt adott magának. A hatodik edzésen, amikor ő került sorra, összeszedte minden bátorságát, és elindult a labdával, hogy bedobja. Hitt benne, hogy meg tudja csinálni, hiszen sokat gyakorolt, és a csapattársainak is ment. Mikor a palánkhoz ért a labda, úgy tűnt, sikerülni fog. A lány és társai is izgultak, de a labda csak forgott a gyűrűn. Egyszer csak hirtelen megállt. Mindenki csendben várta a csodát. És a labda végre beleesett a gyűrűbe. Nagy taps és kurjongatások hallatszottak. A lány alig hitt a szemének. Csapattársaival együtt örült élete első sikeres ziccerének.
Az öltözőben együtt ünnepelték az új csapattag sikerét, és már a következő meccsre be is választották a keretbe.
Év végén az állatkertbe szeretnénk menni osztálykirándulásra. Persze, ez nem olcsó mulatság. Ezért a gyerekek azt javasolták, hogy a már lezajlott őszi, és a nemsokára esedékes tavaszi papírgyűjtés során kapott pénzt fordítsuk a kirándulásra. Megígérték, hogy szüleiket is megkérik, ne dobjanak ki semmilyen szórólapot, újságot, hanem segítsenek azt összegyűjteni.
Decemberi angyalkáink jócselekedet kihívást kaptak, amit szorgalmasan véghezvittek, és rövid beszámolóban megosztották mindenkivel élményeiket.
A diákokkal beszélgettünk a személyiségtípusokról és ezek jellemvonásairól. Megpróbálták magukat bizonyos helyzetekben tanúsított viselkedésük alapján besorolni valamelyik kategóriába.
Tisztáztuk azt is, hogy az öröklött jellemzők mennyire alakíthatók át tudatos odafigyeléssel. Végül mindenki kapott egy faágat minimum 2 levéllel, amire pozitív tulajdonságokat írtak fel. Nagy öröm volt, hogy a kezdeti bizonytalanság ellenére több diák is volt, aki mondta, hogy több levelet szeretne a faágára, mert eszébe jutottak még pozitív jellemvonások magáról.
Nyolcadikos osztályként fontos feladat volt a tavaly megfogalmazott célokat megvizsgálni, és felelősségteljes döntést hozni a továbbtanulásunk ügyében. Túl vagyunk rajta! Bízunk benne, hogy mindannyian jó irányba indulunk!
Egy másik fontos célkitűzésünket is sikerült megvalósítani. Elkészült a BOLDOGSÁGFALunk! Egy kis emléket hagyunk magunk után az iskolában. Addig is motiváló idézetekkel lelkesítjük magunkat és arra járókat is!
Mi lehet a közös célunk? – januári feladat
„Egyáltalán nem baj, ha az útkeresésed során nem arra a hegyre mész fel, amelyik az igazi nagy célod. Az sem baj, ha nem a legrövidebb úton mész fel. Mint ahogy az sem, ha sok helyen állsz meg pihenni.”- Vámos Róbert
Szárnyaltak a gyerekek gondolatai a cél, mint téma felvezetése kapcsán. Természetesen először a saját szubjektív szférájuk nyílt meg, majd a csoportos feladatoknál körvonalazódott, hogyan is ragadhatják meg a közös célokat. Idézeteket kerestek, hogy melyik foglalja leginkább magába a meghatározást. Majd elkezdődött a kis műhelymunka. A rajzokból megfogalmaztuk az osztály közös célját, ami látható volt a produktumokból; az pedig a kirándulás.
Következő foglalkozásunkon igyekeztünk egy tablón is megerősíteni az osztály kirándulás utáni legfőbb vágyát. Kitértünk arra, hogy kinek-kinek mi lehet a saját feladata a kitűzött cél eléréséhez, kiknek a segítségére számíthatunk, milyen nehézségek adódhatnak?
A tanult dalocska éneklése a számolásokkal megmutatta, hogyan haladhatunk közösen lépésről–lépésre.
A gyerekek nagyon okosan fogalmazták meg napi, heti, ill. hosszú távú céljaikat egyaránt. Céljaink eléréséért sokat kell fáradoznunk. Közös céljainkról tablót készítettünk, melyen a gyerekek rajzai láthatók. Tavaly megnyertük a papírgyűjtést, idén is elsők szeretnénk lenni, mert a fődíj egy kirándulás! (Ez lemaradt a tablóról.)Év végén legyen mindenkinek kiváló/jó bizonyítványa! Az influenza járvány sajnos Bennünket sem kímélt, így többekben felmerült, hogy jó lenne, ha egészségesek maradnánk! Ezen is elgondolkodtunk, mit tehetünk ennek érdekében? Arról, hogy segítsük egymást, már beszélgettünk boldogságórákon, szerencsére sok segítőkész kisgyerek jár az osztályba! :-)) A farsangra is lelkesen készülünk, abban bízunk, hogy többen is kapnak majd díjat a jelmezversenyen!
.Új év, új elhatározások, új célok kitűzése. Elsős osztályom van. Hogy a havi feladatunk érthető és „könnyen” megvalósítható legyen, olyan célt választottunk, ami gyorsan megoldható és látványos. Az óvodából az iskolába bekerülés nem kis feladat gyereknek, szülőnek, pedagógusnak. Millióegy új dolgot kell megtanulni, új szokásokat kialakítani, begyakorolni. Nem is megy, mehet minden egyszerre. Januárban megvizsgáltuk közvetlen környezetünket. Tanterem rendje, padrend, folyosó- és öltözőszekrények rendje. Hmmm…, hát bizony „megláttuk/beláttuk”, itt még bőven van dolgunk. Ezért mi erre a hónapra azt tűztük célul, megőrizzük a rendet. Ezt gyakoroltuk. Sokat fejlődtünk.
Kolozsvári Mariann napközis tanító néni