Beszélgettünk arról, hogy mi volt jó a napunkban, mitől jó a napunk. Mi vidít fel minket ha szomorúak vagyunk.
Megnéztük a tükörben a megnéztük milyen a mosolygós arcunk. Ezután egymás arckifejezését utánoztuk le.
Rajzoltunk mosolygós napocskákat, végül egy tánccal, vicces mozdulatokkal zártuk a foglalkozást.
Boldogságóra Alapprogram
A só című népmese tanulságának megfogalmazása a szeretet és a megbocsátás tükrében.
Ne ítélj!
Bocsáss meg!
A kis dolgok mutatják a legjobban a szeretetet.
Az októberi boldogságóránkon nyolcadikos osztályommal arról beszélgettünk, hogy hogyan tudják az optimista életszemléletet kamatoztatni kamaszként. A korábbi években már többször foglalkoztunk azzal, hogy hogyan gyakorolható ez a fajta életszemlélet. Most azt néztük meg, hogy a pályaválasztás küszöbén hogyan tudja őket segíteni az optimizmus.
A mai Boldogságórán az optimizmusról beszélgettünk. Megismerkedtünk azzal, mit jelent optimistának lenni, és hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapi életben. A gyerekek saját példákat is hoztak arról, mikor sikerült nehéz helyzetben is a jót meglátni.
A foglalkozás végén megbeszéltük, hogyan lehet optimistábban gondolkodni.
Az Úgysem és Debizony mese feldolgozása során megtanulták a negyedikesek, hogy sok mindenre képes az ember, ha van benne akarat és kitartás. Saját példákat kerestek a mindennapi életükből.
Megbeszéltük az optimizmus fogalmát, majd egy mesehallgatás után leszögeztük, hogy van miért optimistán tekinteni előre. Főleg ha annyi minden jó vesz körül minket, mint amit tapasztalunk. Végeztül megtanultuk a napindító pozitív gondolatokat.
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mit is jelent az optimizmus. A rajzfilm megtekintése után beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent az optimizmus? Mikor könnyű optimistának lenni? Vannak-e olyan időszakok, amikor nehezebb? Miért jó kitartónak lenni? Majd párokban húztak a gyerekek egy-egy kérdést, és megbeszélték, mit gondolnak róla.
A közelgő Márton nap adta az ötletet, hogy Szent Márton legendáján keresztül közelítsem meg a „Jó cselekedetek” témakörét. Képekkel illusztrálva meséltem el a történetet, majd képről képre újra megbeszéltük a hallottakat. Érdekes kérdéseket tettek fel a gyerekek, aminek nagyon örültem. Úgy alakítottam a beszélgetést, hogy lehetőleg egymásnak válaszoljanak meg. Megható volt, amikor a félhomályos csoportban, kezükben lámpással mindenki kiválasztott egy társát,akiről csupa jót és kedveset mondott.
Milyenek vagyunk? Nézzünk tükörbe! Igenis mosolygunk és boldogok vagyunk! Tudjuk megmosolyogtatni egymást, senki se legyen szomorú!
Az optimizmus témáját dolgoztuk föl a csoporttal, tükörjátékkal, mesével, és boldog önarckép készítésével. Igazán szép alkotások születtek!
Szeptemberben újra elkezdődött a nevelési év és újra elkezdtük a Boldogság órák megtartását. Nagyon sokan emlékeztek a dalokra amit megtanultunk, a mesékre amiket meséltünk. Újra elindulunk a lépcsőfokokon és meg sem állunk míg a lépcső tetejére nem érünk.
