Hálakertünkben a virágok maguk a gyermekek. A virágok szirmaiba olyan dolgokat írtak, amiért a leghálásabbak.
Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Béke Általános Iskolája
Hálakertünkben a virágok maguk a gyermekek. A virágok szirmaiba olyan dolgokat írtak, amiért a leghálásabbak.
Felső-mátrai Zakupszky László Általános Iskola
A Mátra Manók csapata idén csatlakozott a boldogságprogramhoz. A gyerekek kíváncsian várták az előttük álló feladatokat. A hálakert elkészítése előtt megbeszéltük, hogy kinek mit jelent a hála és ki miért mondana köszönetet. A virágok elkészítése közben Bagdi Bella zenéit hallgattuk, amely hozzájárult a jó hangulat megalapozásához. Miután a 4. osztályos tanulók elkészítették a hálavirágjukat, közös erővel meseírásba kezdtek, amit illusztrációkkal tettek színesebbé.
Hálás vagyok, hogy csatlakozhattunk a programhoz és ezzel még több boldog pillanatot szerezhetek a gyerekeknek.
Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont
Újabb évet kezdünk, kicsit jobban értve, értékelve, amiről beszélünk:D
Idén szeptemberben csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz.
Izgatottan készültünk az első a boldogságfokozó hála témakör feldolgozásához. Harmonikus, vidám légkört teremtettünk. A fogalom megközelítéséhez kellemes élményeket idéztünk fel, amelyek egymással, illetve szeretteinkkel kapcsolatosak: szülő, testvér, barát. Dramatikus játékok segítségével „mintha” helyzeteket teremtettünk. A játékszituációk pozitív érzelmek sokaságát hozta felszínre. Meghitt, örömteli percekkel gazdagodtunk.
Anna egy napja
Szombat reggel Anna azt gondolta ki, hogy elmegy sétálni a közeli tóhoz, hogy szép kavicsokat gyűjögessen. Az anyukájának tetszett az ötlet, így csomagolt neki szendvicset és üdítőt majd az ajtóhoz kísérte. Anna felvette a hátizsákját és elindult.
Már a tóhoz vezető úton is nagyon szép köveket talált. A legszebb kavicsok a tó szélén voltak, így nagy bátorsággal onnan szedte fel a legtöbbet.
Ahogy szorgalmasan szedegette a kavicsokat, nem figyelt és egy nagy fekete kőben megbotlott úgy, hogy egyből beleesett a vízbe. Próbált kimászni de nem sikerült. Egyre inkább csak bentebb került. Kétségbeesetten kezdett el kiabálni, hogy: „Segítség! Valaki!”
A közelben Armandó faleveleket gyűjtött, az apukája pedig horgászott. Mindketten figyelmesek lettek a hangra. Armandó ijedten szaladt Annához, közben pedig kiáltott az apukájának, hogy a tónál valaki bajban van. Armandó apukája a kiabálásokat hallva igyekezve evezett a kislányhoz. A kisfiú már próbálta Annát kimenekíteni a tóból de sajnos ő sem tudott úszni. Néhány perc után megérkezett Armandó apukája aki beugrott a vízbe és a partra úszva kimenekítette Annát a vízből.
A baleset után beszélgetni kezdtek, majd Armandó apukája felajánlotta, hogy hazaviszik Annát. Anna anyukája otthon már türelmetlenül várta a kislányt, így meglepődve hallgatta, hogy mi minden történt. A történtek után hirtelen Anna anyukája sírva csak annyit tudott mondani: „Köszönöm szépen, hogy megmentettétek! Örökké hálás leszek Nektek!” Egy kis idő múlva, beszélgetni kezdtek és összebarátkoztak. Anna Armandó legjobb barátja lett és megígérte neki, hogy bárhol, bármikor számíthat a segítségére ha bajban lesz.