A szerencsés disznópásztor

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy disznópásztor legény. Ez a legény nagyon szegény volt, nem volt egyebe csak egy kicsi malaca.
Egy napon a malac szőrén-szálán eltűnt. Hiába kereste a legény, nem volt se híre se hamva. Búsult a legény, hogyne búsult volna, mikor az a csöppnyi vagyona is elveszett. Hazatérve az öreg nagyszülei elküldték szerencsét próbálni.
Elindult a legény, nagy búsan, mamája tett a tarisznyájába hamuba sült pogácsát és egy kulacsba friss kútvizet. Ment, mendegélt hét napon és hét éjszakán keresztül,míg elérkezett egy nagy kerek erdőbe. Ebben az erdőben rátalált egy faházra. A faházban lakott egy öregember, aki éppen inast keresett maga mellé. A legény kapott az alkalmon és elfogadta az ajánlatot s így favágó lett belőle. Fél évet töltött a favágó szolgálatában. Ez idő alatt megtanult fát vágni, gyalulni, faragni, egyszóval kitanulta a fás mesterség minden csínját-bínját. A fél esztendő eltelte után a legény elbúcsúzott az öregembertől, akinek nagyon hálás volt, mert befogadta, tanította és nevelte, mintha csak a saját unokája lett volna. Útravalóul a következő tanácsot kapta az öregembertől: „Fiam légy mindig jóravaló, becsületes, segítőkész és szorgalmas, mert akkor sokra viszed majd az életben.”
A legény visszatért a falujába, ahol nagyszülei már nagyon várták. Elmesélték neki, hogy a király egy olyan mesterembert keres, aki a legkényelmesebb és legszebb ágyat el tudja készíteni a leányának, aki már se több, se kevesebb mint három hónapja nem alszik nyugodtan és kényelmesen és állandóan borzasztó hátfájással ébred. Azt is elmondták a nagyszülők, hogy a király mindezekért cserébe odaadja leánya kezét és vele együtt fele királyságát. A legényke nem tétovázott tovább, rögvest kiment az erdőbe és kivágta a legszebb tölgyfát és hazaérve nekilátott az ágy faragásának. Sokan próbálkoztak az ágyfaragással, de egynek sem sikerült, kivéve a legényt. Neki sikerült egy olyan ágyat készíteni, amiben a királylány végre kipihenten ébredt. A király betartotta az ígéretét, lakodalomra készült a királyi udvar. A legény nagyon hálás volt az öregembernek, mert neki köszönhette a szerencséjét. Hét lovas hintót küldött az erdőbe az öregember után, hogy ő is ott legyen az ünnepségen. Később vissza sem engedte az erdőbe.
Akkora lakodalmat csaptak, hogy még a kismalac is előkerült a nagy mulatságra. Aki nem hiszi, járjon utána. A falu lakossága pedig példaképként tekintett a legényre, akiből nagyon jó király lett.

Kedves kis csapatommal, a 3. b osztállyal már elkészítettük a hálakertünket. Bevezettük a boldogító üzeneteket, amiről már írtam, és a hálaölelést, amit év végéig kívánunk gyakorolni. Pénteken végiggondoljuk a hetet, hogy kinek köszönhetünk meg valamit, melyik társunknak lehetünk a leghálásabbak valamiért. Majd a gyerekek egyesével mennek körbe és ölelik meg társukat. A végén egy nagy ölelésben szeretjük meg egymást. Rengeteg, a levegőben is jól érezhető pozitív érzés szabadul fel. Csodálatosak ezek a pénteki hálaölesek. Boldogan, sugározva indulnak haza hétvégére.
Tényleg nagyon jó dolog ez a boldogságprogram. Én is nagyon hálás vagyok, hogy részesei lehetünk. Köszönjük!

Örömmel csatlakoztunk mi is a Boldogságórák programhoz! Az első órán a háláról beszélgettünk. Minden gyerek elkészítette a saját hálavirágát. Ezen a virágon feltüntették, hogy kinek miért lehetnek hálásak. A virágok a tanév végéik osztályunkat fogják díszíteni. Érdeklődéssel várjuk a következő feladatot!