Nem csak a gyermekek szívét érintette meg a háladal, hanem lelkem húrjait pendítette meg minden vélemény, gondolat, amit az óvodásaim megosztottak velem. Szép hónapot tudhattunk magunk mögött. Minden héten foglalkoztunk a hála gondolatával. Felfedeztük a mesében a szabadjára engedett halacska háláját, a kapzsi asszony hálátlanságát. Sikerült megosztani egymással gondolatainkat, élményeinket. A kezdeti ,,másolós\\\\\\\\\\\\\\\” vélemények a hónap végére letisztult gondolatokká váltak. A kiscsoportosaim az anyagi javak birtoklásának szintjén vannak: ,,csokit kaptam, hálás vagyok\\\\\\\\\\\\\\\” – fogalmazzák meg. A nagyobb gyermekeink megfogalmazása túl mutat ezen. Néhány példa:
Luca: Apukám sokat dolgozik, és még is elvitt Debrecenbe az állatkertbe. Nagyon jó volt együtt,, hálás vagyok neki.
Fanni 1: Anya minden este mesél. Hálás vagyok neki, mert szeretek este is vele lenni.
Fanni 2: Nona nagy, én kicsi vagyok, mégis mindig játszik velem, és pénteken rövid napot csinál nekem, értem jön az oviba.
Szabi: Anyával bicajozunk….hát ennyi….hálás érte
Hálakertet készítettünk. A hálavirágot ujjal festették ki, a közepére rajzolták, miért voltak hálásak. Kis sünikéinkhez ragasztottuk, így élettel telt meg a kert. Egy hétig gyönyörködhettünk benne, utána átadhatták annak, akinek szánták a virágot.
A szülők visszajelzéséből megtudtam, hogy ügyesen meg is fogalmazták a virág üzenetét. Hálás szívvel gondolok a szeptemberre, sok megható pillanatban volt részem.