A szeptemberi óráink után örömmel készültünk az október hónap optimizmus témájának feldolgozására.
A ráhangolódást Bagdi Bella Világomban minden rendben van című dala biztosította. Előkészítésként megbeszéltük az optimista és a pesszimista szemlélet lényegét, az optimista és pesszimista emberek jellemző tulajdonságait, a kétféle hozzáállás következményeit. A beszélgetés végén leszögeztük, hogy a derű- vagy borúlátó szemlélet tulajdonképpen beállítódás, gondolkodás és szokás kérdése, tehát hangolhatók vagyunk, nem csak a külső történések, hanem saját magunk által is. Jó volt hallani, megtapasztalni azt, hogy mennyire jól gondolkodnak erről a témáról a kamaszodó hetedikeseim.
Az óra további részében választható feladatként az osztály egy része optimista szemüveget tervezett, készített, az irodalmat emelt óraszámban tanuló gyerekek közül pedig, akik vállalták, írtak egy fiktív történetet a „Csillagfény” című feladat megoldására. A történettel azt a közösen megfogalmazott tételmondatot igyekeztek alátámasztani, amit általános igazságként ugyan sokszor emlegetünk, ám mégis ritkán gondolkodunk el rajta, és keressük azonnal a mondat igazolását: „Minden rosszban van valami jó.”
A fent említett óra óta jóleső érzéssel tölt el, amikor egy-egy negatív megnyilvánulást hallva a gyerekek saját maguk próbálják a társukat/társaikat pozitívabb hozzáállásra hangolni.
Íme, egy kis ízelítő a gyerekek munkáiból: