Segíteni jó ,mert BOLDOGÍT!!!
Boldogságóra Alapprogram
Egyéni és közös célokról is beszélgettünk!
Boldogságóránkon meghallgattuk és táncoltunk Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok c. dalára, ami annyira tetszett a gyerekeknek, hogy többször is kérték egymás után. Beszélgettünk a jó cselekedetekről, mindenki elmondhatta, hogy mikor, hogyan tett jót. Tudatosítottuk, hogy a másokról való gondoskodás is boldoggá tehet minket, és örömmel etettük az éhező kismadarakat. Képragasztás közben pedig egy nagycsoportos kislány önzetlenül segített a kicsiknek, ami szintén jó példája volt a jó cselekedeteknek.
A második foglalkozás alkalmával a csoporthoz tartozást igyekeztünk elmélyíteni, a társas kapcsolatok erősítésén keresztül. Szeretnénk, ha elfogadnák egymást, szeretettel és segítségnyújtási szándékkal fordulnának egymás felé. Ki szeretnénk alakítani, hogy odafigyeljenek egymásra, tartsák tiszteletben egymás érzéseit, és érezzék, hogy szükségük van egymásra ahhoz, hogy boldogok legyenek.
A foglalkozást a mozgásalapú relaxációval a Napimádással kezdtük. Ezt követően jelükkel ellátott szeretetszíveket ajándékoztak egymásnak. Boldog Dóra mesehallgatásra hangoló mondókáját követően elmesélte a kicsiknek a A répa mesét. A történet segítségével beszélgetést kezdeményeztünk arról mennyivel könnyebb, és eredményesebb egy tevékenység, ha egy közösség összefogásával készül. Megbeszéltük azt is, hogy melyik gyerek kivel szeret játszani, és miért. Majd párokat alkotva néhányszor eljátszottuk a Húzz, húzz engemet dalos játékot, amit az Add tovább az ölelést! játékkal folytatunk. Szívet melengető érzés volt látni, ahogy odabújtak egymáshoz a kis csöppségek és megszeretgették egymást.
A foglalkozás végén meghallgattuk és utánzó mozgásokkal kísértük Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dalát. A dalt a gyerekek kérésére többször is meghallgattuk, miközben a barátok tenyérnyomatos szívecskéket készíthettek, amit a folyosó díszítésére használtunk fel.
Mindenki másképp képzeli el a Boldogság várát. Egy dologban azonban egyet értettek a kis óvodások. Abban a várban mindenki boldog, vidám, mosolygós és hisz abban, hogy elérheti a célját.
A gyermekekkel játékos formában beszélgettünk a céljainkról, azok eléréséről, a kitartásról, a bátorságról. Labirintus játékon keresztül jutottunk el az apró célig. Volt aki lerajzolta, volt aki kreatívan elkészítette és volt aki építőkockából állította össze a saját gondolati boldog várát. Az ehhez kapcsolódó mese csak még jobban alátámasztotta, színesítette a tevékenységet.
Célok kitűzése, elérése
Tanulóim már nagyon várták a következő boldogságórát. Visszatekintettünk az előző hónapokra, azok témáira. Elmondták, hogy mindegyik órán jól érezték magukat, de talán a jó cselekedetekhez kapcsolódó feladatok tetszettek nekik a legjobban. Örültek, hogy örömet tudtak szerezni egymásnak.
Ezután a jövőről, a kitűzendő célokról beszélgettünk. Mindenki elmondta, hogy mik a vágyaik, céljaik. Kis segítség kellett ahhoz, hogy megkülönböztessék a célokat a kívánságoktól.
Végül kiválasztottunk egy közös célt, ami feltétlenül szükséges mindenkinek ahhoz, hogy további célokat lehessen kitűzni. Ez pedig a tudás. Ehhez készítettünk egy „céltáblát”, közepén a tudás megszerzéséhez szükséges eszközökkel. Aztán lerajzolta mindenki magát, majd önkritikusan a megfelelő körre ragasztották arcképüket aszerint, hogy ki milyen távol vagy éppen közel van a szép íráshoz, olvasáshoz, pontos számoláshoz. Ez motivációként is hatott, mert a kész munkát nézegetve megjegyezték, hogy milyen jó 1-2 osztálytársuknak, mert már közel vannak a célhoz, és a többiek is szeretnének minél hamarabb oda jutni.
Majd továbbgondolták az életet, és távolabbi egyéni célokat is próbáltak megfogalmazni, lerajzolni. Erről is készítettünk egy tablót. A munka közben többször is meghallgattuk a hónap dalát, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Végül egyesével elmondták, hogy miben érzik magukat ügyesnek, kitartónak, ami majd segítheti őket céljaik megvalósításában.
Máhr Attiláné
1. o. osztályfőnöke
Óvodánkból négy óvodapedagógus 2017. novemberében elvégezte a boldogságóra képzést. November végétől mi is elkezdtük a témák feldolgozását, amit visszamenőleg töltöttünk fel.
Nagy izgalommal és örömmel fogtunk neki a boldogságórák megtartásához, ami által egy jobb és szeretet teljesebb világ megteremtését reméljük.
Az első foglalkozás segítségével szeretném a gyerekekkel megismertetni magát a „Hála, „ Köszönet”, „ Boldogság” fogalmát. Azt szeretném, hogy a gyerekek felismerjék, hogy a hálás gondolkodás segít felismerni és értékelni a jó dolgokat, amik velünk történnek. Jöjjenek rá, hogy milyen sok dologért lehetünk hálásak életünkben, és a hála jó érzéseket ébreszt bennük. Ne szégyelljünk köszönetet mondani másoknak, hisz az boldogsággal tölt el minket is és azt is , akinek megköszönjük tettét. Mindezek mellet a feszültség oldásában is nagy szerepet játszik, valamint a gyerekek önbecsülését is megerősíti, a különböző hálagyakorló játéktevékenységekben való részvétel.
A boldogságórák megkezdéséhez megrajzoltam a gyerekeknek a boldogság várunkat. Elmeséltem nekik, hogy mi kis királylányok és királyfiak leszünk, és úgy juthatunk be a várba, ha minden lépcsőfokra fellépünk. Ehhez azonban a csoportunknak minden alkalommal teljesítenie kell egy- egy feladatot. Első feladatként a boldogságmondókát kezdtük gyakorolni, és a mondókázás végén mindig megöleltük azt a társunkat vagy tárgyat, amely boldogságot, örömet okoz számunkra.
A játékot követően megérkezett Boldog Dóra / kislány báb/ aki érdeklődést felkeltő mondókájával maga köré gyűjtötte a gyerekeket a szőnyegre. Dóra a Kispipi és Kisréce történetét mesélte el a mini csoportos gyerekeknek, melyben a Kisréce megmentette Kispipi életét. Ehhez kapcsolódóan beszélgettünk a gyerekekkel a hála, köszönet fogalmáról, aminek megértése nem mindenkiben tudatosult, de az érzés, amit a beszélgetés alatt átéltek, bennük maradt. A mese végén néhányszor eljátszottuk a Kis kacsa fürdik dalos játékot, majd bekapcsoltam Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem dalát. A dal hallgatása közben hálavirágokat színezhettek a kicsik szüleiknek és a boldogságvárunkat is elkezdtük színesre varázsolni.
A gyerekek örömmel vettek részt a tevékenységben és én is feltöltődve fejeztem be a délelőttöt.
A célok eléréséről beszélgetőkör indításával kezdtük el a témát körüljárni. A gyerekek képzelete szárnyalt a céljaik felé és a megvalósítás terén is egész ügyesen rájöttek, hogy ahhoz hogy elérjék céljaikat, igenis tenni kell érte.
Januárban a nyolcadik osztállyal az újévi fogadalmakról és célokról beszélgettünk. A többség nem szokott semmit megfogadni, az idén csak ketten tettek újévi fogadalmat: hogy kevesebb édességet fog fogyasztani és többet fog sportolni, a másik diák pedig a sportteljesítményén szeretne javítani. Az óra fő feladata egy fantázia gyakorlat volt. El kellett képzelniük magukat 20 évesen és leírni minél részletesebben, hogyan képzelik el az életüket: munka/tanulmányok, család/barátok/kapcsolatok, egészség, hobbi, körülmények. A diákok visszajelzése alapján ez egy nehéz feladat volt, de jó volt a jövőjükről gondolkodni, hasznosnak ítélték a feladatot.