A mese megbeszélése után a csoportot 5 kisebb csoportba osztottam és színekkel jelöltem: piros, sárga, zöld, kék, lila.Mindegyik csoportnak már előre elkészítettem a Boldogvár kirakóját,a megadott színekkel megjelölve és 13 db-ra vágtam őket.A darabokat az óvoda épületén belül helyeztem el kosarakba, padon amit az előre megrajzolt térkép szerint haladva kellett megtalálni, majd összerakni.Egyszerre csak egy csapat ment keresni és csak az ő színüknek megfelelő puzzle darabokat hozhatták el a kosarakból, volt ahol egyet, volt ahol 2-3 darabot találtak meg. A puzzle kirakása után az egyéni célokat egy aCélhegyen ábrázoltuk, melynek a teteje nem látható, mivel célok mindig lesznek, így a hegy tetejére amíg vannak céljaink és nem valósultak meg nem érünk fel.Felírtam a gyerekek által mondott célokat és a jelükkel jelöltem meg.A célok megbeszélése során az akadályokat és a megoldásokat is megbeszéltük segítve azzal a cél elérését.
Zárásként a szőnyegen közösen lazító gyakorlatokat végeztünk. Érdekes célokat fogalmaztak meg a gyerekek általában a közeli célokra gondoltak, de akadt 1-2 gyerek akik már a felnőtt életükben megvalósítható célokat mondták mint pl: építészmérnök, séf.Nagyon élvezték a térképolvasást és a „kincs”keresést.

A kisvárdai Nyitnikék Óvoda a januári hónapban a Boldogságóra feladatát, a célok kitűzése és elérése témájának az önálló öltözködés után a cipőkötés elsajátítását tűzték ki célul. A gyerekek lelkesen és örömmel próbálgatták és gyakorolták a cipőkötés helyes technikáját.

Beszélgető kör keretében beszélgettünk arról, hogy kinek, milyen céljai vannak, mit szeretne elérni. A gyerekek kezdetben ugyanazokat a válaszokat adták, amit én mondtam példaként. Később az egyik kislány azt mondta, hogy szeretne megtanulni „egy lábon ugrálni”. Ezután már születtek más megfogalmazások is, mint pl. a „pulóvert levetni”. Másodszori célba dobáskor, amikor ki kellett mondani a gyerekeknek, hogy milyen célt fogalmazott meg, egészen ügyes dolgokat mondtak pl.: „megtanulni görkorcsolyázni, rollerezni, cipőt kötni, jojózni, fára mászni, varrni, késsel vágni.” Volt egy kisfiú, akinek sajnos nem sikerült másodszorra sem bele találni a kosárba. Vele külön elbeszélgettem arról, hogy nem szabad feladni, ha nem sikerül, újból meg kell próbálni, míg egyszer csak sikerül. Hatodszorra sikerült neki. Öröm volt látni arcán a boldogságot. A gyerekek az ezután következő puzzle játékot szerették a legjobban. Öt csoportot alkottunk. Mindegyik csoportnak volt egy csapatkapitánya. „Rakoncátlan manó” levelét elolvasva a térkép segítségével minden csapat megkereste az elrejtett puzzle darabot. A térképen az óvoda berendezési tárgyairól voltak képek, melyek megkönnyítették a feladat megoldását. A gyerekek nagy örömmel keresték az elrejtett kép darabjait. Amikor mindegyik csapat megtalálta az elemeket, a csapatkapitányok összeillesztették, így megtudtuk, hogy a „Rakoncátlan manó” a boldogság várába szerettet volna eljutni. A gyerekeknek annyira tetszett ez a játék, hogy kérték, legközelebb is jöjjön el hozzánk a „Rakoncátlan manó.”

A gyermekek munkái hűen tükrözték apró vágyaikat, céljaikat . Megbeszéltük, hogyan valósíthatják meg ezeket úgy , hogy sikerélményük legyen és pozitív érzelmeket váltson ki bennük.