Szabadulj a haragtól!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy palota. A palotában élt egy király és egy királyné a három lányával. Egyszer a királykisasszonyokat megkérte az anyukájuk, hogy rendezzenek egy ünnepélyt. A lányok szívesen belementek, mert szerettek együtt bulizni.
Jó testvérként mindig segítették egymást. Most is ügyesek voltak. Előkészítettek mindent. Egy gond adódott: nem volt annyi szék, ahány vendéget hívtak. Az egyik lány kevesebb vendéget akart, a másik széket akart csináltatni, a harmadik pedig simán besértődött. Nagyon összevesztek. Egyik sem akart engedni. Mérgesen beszaladtak a szobájukba.
A legidősebb királykisasszony miután elgondolkodott azon, hogy milyen apróságon veszekedett a testvéreivel, és , hogy amúgy mennyire szereti őket, elment bocsánatot kérni tőlük. A középső királykisasszony is belátta, hogy butaság volt vitázniuk. Megölelték egymást, és már spekuláltak a megoldáson, hogy mindenki jól járjon. Először Kő-papír-ollóval szerették volna eldönteni, majd kiokoskodták, hogy a 100. szobában van tartalék szék, és azt átfestik aranyra.
A legkisebb királykisasszony ez alatt csak puffogott tovább, nem volt hajlandó szóba állni testvéreivel. Próbáltak rá hatni, de hiába. A harag egyre jobban magával sodorta. Nem érdekelte őt semmi.
Az ünnepély elkezdődött. Az egész királyi udvar jól érezte magát. A kicsi királykisasszony dúlt-fúlt, de már maga sem tudta miért. Szerencsére a testvérei nem adták fel… Meggyőzzék őt: egy vita sem ér annyit, hogy elveszítsék azt a sok jót, ami egymáshoz köti öket. A kishúg megbánta, hogy haragot tartott.
Ha a kiskirálykisasszony meg nem bánta volna, lemaradt volna egy jó buliról…no, meg az én mesém is tovább tartott volna.