Október az optimisták hónapja
Októberünk a zene világnapi közös énekléssel kezdődött. Felemelő érzés volt együtt énekelni iskolánk valamennyi tanulójával. Szívünket melegítette az idősek otthonába bemutatott műsorunkban közreműködni. Időrendben az állatok világnapja, majd a gyaloglók világnapja következett. Megismerkedtünk Ugysemegy és Debizony meséjével és kiszíneztük a kedves rajzot is és többször gyakoroltuk a hegylégzést.
Fel vértezve kezdtük a 4 km-es gyaloglással a hónapot. A több lépésben megtett majdnem 5 km-es gyaloglások során tobozt, köveket, leveleket gyűjtöttünk. A levelek elengedése közben a „még nem „ mondatok elmondása követően a többiek végig gondoltak, hogy mi kell ahhoz, hogy ez a kívánság, cél teljesüljön.
Voltak olyan már elért eredményeink melyeket az előző évben sikerült teljesíteni. Ezeket az önbizalom munkafüzetből vett tenyérbe írtuk fel.
A sikerekről szóló beszámolókat egy-egy saját történet elmondásával folytattuk.
A Világ Gyalogló HÓ(NAP) kapcsán nemcsak a közeli parkban jártunk. A Katica tanyás kirándulásunkon észrevétlenül gyűltek a kilóméterek, amikor egyik izgalmas helyszínről a másikig mentünk (Telibe találda, beltéri csúszdák, Matyi vonat, állatsimogató, tehénfejés, mászófalak, vár és labirintus…) Felvonultunk városunk belvárosában a környékbeli Mézlovagokkal. Egy tartalmas gyerekprogramokkal, kóstolókkal és pályázati eredményhirdetéssel telt vidám napon vehettünk részt.
Októberi tanulmányi kirándulásunkon is folytattuk a kilométer gyűjtést. Pécs belvárosát jártuk be. Az interaktív bányászati múzeumi dínós, mamutos és ásvány foglalkozás, a patika múzeumban készített fürdősó készítés, és illatfelismerő verseny, a Martin Múzeumi különleges festménymegismerő foglalkozás valamint a festészet és zene kapcsolatát erősítő egyedi zenemű készítés feledhetetlen élményt nyújtott. A különlegesen megismert absztrakt képekből egy harmadik pályázatra (Lásd a zenét) is rajzoltunk.
Ugyancsak a megtett kilóméterekhez adtuk, a már hagyományosnak tekinthető, ölelés világnapja alkalmából szervezett ölelést adó akciónkat. Iskolánk környékét végigjárva ölelést adtunk azoknak, akik szerették volna, hogy a napjuk megszépüljön. E napon készítettük el az ölelkező kedves figurát.
Egyik osztálytársunk az általa készített süteményekkel lepett meg minket a kenyér világnapján.
Az optimizmus erősségmondóka megtanulása mellett a kérdéskártyák segítségével is beszélgettünk az optimizmusról, a reményről és kitartásról. A kitartás példa értékű apró állatai a méhek. Egy rajzpályázat kapcsán beszélgettünk többet róluk. Kitartásunkat a farkasszemes játékkal is próbára tettük. Ugyancsak a boldogságóráinkhoz kapcsolódó téma a barátság volt egy másik e havi rajzpályázatunk témája. E három rajzpályázattal a magyar festészet napára is gondoltunk.
A hónap utolsó óráján került sor a nem szeretem feladatok összeírására és megbeszélésére. ezen a napon az örömtánc tanulását is befejeztük. Örömnapunk vége egy bábszínházi előadás lett.
Boldogságóra Alapprogram
Az optimizmus téma feldolgozásához az optimizmus és pesszimista szemüveg elkészítését választottuk. A kreatív oldalnak nagy lelkesedéssel álltak neki, mindenki elkészítette a saját szemüvegét. Szívesen választják az önkifejezés ezen formáját. Korosztályuk jellemzője, hogy megosztja őket a fotózás, így nem mindenki vett részt benne.
Az októberi boldogságóránkon a gyermekek számára ismeretlen szó, az optimizmus került előtérbe.
Ezt úgy ismertük meg, hogy az óra elején meghallgattuk a “Ha jó a kedved…” című dalt, és a koreográfiát is elsajátítottuk hozzá. Ezt követően beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről, szemléltetésként pedig kártyákat kaptak a gyermekek, melyeken “negatív” események voltak ábrázolva. Ilyen például, ha esik az eső… Ezen eseményekből kértem meg, hogy fogják meg azt az oldalát, melyet pozitívnak látnak benne: Esik az eső, viszont így van időnk kipróbálni a teremben az új társasjátékot. Minden gyermek különböző kártyát kapott, és amennyiben nehezen ment, hogy pozitív dolgot fogalmazzanak meg, rávezetéssel segítettünk nekik.
Az óra másik felében pedig a pozitív vonalon tovább haladva alkottunk egy fát, amely a gyermekek és felnőttek kézlenyomatából készült. Minden lenyomat közepében szerepel az az erőssége a személynek, amit akár maga, akár külső személy gondol róla. Ezen fa elkészítését szerencsére minden gyermek élvezte, és boldogan nézték végig a kész alkotáson.
Az óra azzal zárult, hogy kiemeltük még egyszer a gyermekek erősségeit és eldöntöttük, hogy hova szeretnék kitenni az alkotást.
Számomra ez az óra örök élmény marad.
Mivel mi elsősök vagyunk és még nem tudunk írni ,ezért rajzos feladatot készítettek a gyerekek az optimista és pesszimista út levezetésénél.
Októberben az optimizmus jegyében olyan foglalkozásokra igyekeztünk hangsúlyt fektetni, ahol a gyermekek az alkotás és egymásra figyelés közben tapasztalhatták meg a boldogság különböző formáit.
Foglalkozásunkat az „irka-firka” relaxációval kezdtük, melyet a gyermekek különösen kedveltek, amikor „szabad jobbra, szabad balra” instrukció hangzott el és ennek hevületében néha még a padra is jutott néhány “firka”…
Az Origami Világnaphoz kapcsolódva ölelős manókat hajtogattunk, utalva az októberben lévő Ölelés Világnapjára is. A kész alkotásokat az éppen a közelünkben mit sem sejtő Erzsi néninek és a takarító néninek adtuk át (a gyermekek elbújva, nevetve bukkantak elő, majd nagy öleléssel adták oda a meglepetést).
Ezután az „optimista szemüveg” használatával ismerkedtünk közösen. A szemüveget kezünkből formáltuk meg és „felvettük”. Fontosnak tartottam, hogy mindig kéznél legyen ez a szemüveg és így nem tud “elveszni”. Későbbiek során gyurmából is elkészítettük az “optimista szemüveget”. Gyermekeknek lehetőségük volt arra, hogy elképzeljék, mivé szeretnének válni, ha nagyok lesznek. Igazi remekművek születtek és megtalálható volt az alkotások között: tűzoltó, pap, focista, szakácsnő.
Foglalkozásunk alkalmával elolvastuk „A szomorú királykisasszony” című mesét is, amely segített megérteni, hogy a boldogság nem kívülről érkezik, hanem abból fakad, hogyan látjuk a világot és milyen „szemüveget” viselünk.
A foglalkozásainkat Bagdi Bella: “Pozitív gyerek vagyok” című dalával, sok-sok tánccal, énekkel és rövid relaxációval zártuk. Optimista hónap a következő üzenetet tanította meg nekünk:
Megtanultuk, hogy mindig kéznél legyen az optimista szemüveg, ha nagy szomorúság ér bennünket. Helyezzük fel az orrunkra bátran és ismételjük el magunkban, hogy a “A napos oldalon járok, jót a rosszban is meglátok…”
Októberben iskolànk tanulói ,(így a a 3. b osztàly) is részt vett a Gyalogló (Hó)Nap keretén belül egy testet- lelket is felüdítő gyalogló túràn. Utunk egy csodás erdőbe vezetett ,ahol gyönyörködhettünk az őszi erdő csodàiban, növény és àllatvilàgàban. A Nimród Vadásztársaság vadászhàzànàl pedig egy nagyon tartalmas előadàst hallgathatunk meg a gyerekekkel. A jó idő, a jókedvű nevetések , beszélgetések pozitív hatással voltak a gyerekekre és a felnőttekre egyaránt. Egymást bíztatva tették meg a kitűzött km-eket.A séta végén megbeszeltük , hogy mennyire fontos számunkra a pozitív gondolkodasmód ,hiszen optimistàn gondolkodó emberként sokkal könnyebb céljaink elérése.
,,Áprily Lajos" Általános Iskola
Október folyamán iskolánk több osztályában tartottunk az optimizmus gyakorlásáról nevelő órákat,ezen belül a kitartás fontosságát is hangsúlyoztuk a célok elérésében.Október 10.én a lelkiegészség világnapja alkalmából közös mozgást(Zumba,kocogás) gyakoroltunk,amely a lelkiegészség megőrzésének fontos alapjait kívánta hangsúlyozni:mozgás és együtt töltött,minőségi idő,kapcsolódási lehetőség.Október utolsó napjára iskolaszintű hálagyaloglást tervezünk egyik közeli Mária zarándoklási útvonalon :Atyha- Parajd 12 kilóméteres távon.Az út során a természet megfigyelése mellett,az egymásra figyelés,a hála és optimizmus gyakorlása egyaránt egyaránt fontos célunk.
A legtöbb gimnazista inkább pesszimistán gondolkodik. Sokat beszélgetünk erről osztályfőnöki órán, vagy bármilyen megnyilvánulásuk alkalmával. Átbeszéltük a feladat során feltett kérdéseket. Van olyan gyerek, aki igyekszik reálisan gondolkodni, van, aki kizárja a külvilágot amennyire lehet. Így adva kevesebb esélyt a negatív gondolatokra. De a legtöbbjük hiányérzettel éli a napjait. Megpróbáltuk az aktuális témákra pozitív példákat hozni, megegyezve abban, hogy „túl” optimistán viszonyulni a mindennapokhoz, erőltetni sem ildomos. Valahol az arany középút lenne célszerű, ami nem egyszerű feladat.
Az októberi optimizmus téma már nem volt teljesen idegen kifejezés a gyerekek számára. Optimistának lenni szerves része a hétköznapjainknak, ha egy boldogabb életet akarunk élni és ezt már a gyerekek is jól tudják.
Beszélgettünk arról, hogy milyen érzés, amikor „süt ránk a nap”, és minden rendben van. Ezt a hangulatot megidéztük a foglalkozásokon:
„Napfény a szívben” játékunkban mindenki elmondhatta, miért hálás aznap. A „Jó dolgok szemüvege” játékkal megtanultuk, hogyan lássuk meg a pozitívumot akkor is, ha valami nem sikerül elsőre. Rajzoltunk „Boldog pillanatokat”, amikor mi is pont úgy éreztük magunkat abban az adott szituációban, szabadon, vidáman és tele reménnyel.
Az októberi hónap végére a gyerekek már tudták: az optimizmus nem más, mint hinni abban, hogy a nap mindig kisüt, még a felhők mögül is.
Boldogságóránkat a „jó dolgok naplójával” kezdtük. 3 dolgot kellet írniuk a tanulóknak, amelyek az elmúlt napokban történtek velük. A táblára kitéve megbeszéltük a leírtakat. „Mi lehet jó ebben?” című feladatunkban kellemetlennek tűnő helyzeteket mondtam a gyerekeknek. Nekik „át kellett keretezniük”, azaz meg kellett magyarázniuk , hogy mi lehet ebben mégis jó? Az „Optimista-pesszimista szemüveg” játékban két csapat játszott egymással. Itt szintén különböző helyzeteket kaptak a csapatok. Az opimista csapat pozitív szemmel nézte a helyzetet, a pesszimista csapat pedig negatív szemmel. Választ kerestünk arra a kérdésre, hogy „Melyik érzés volt jobb?” Egyértelműen a „derűlátó” gondolkodás győzött. Varázsmondatokat kellett folytatniuk papírlapon. A mondatok így szóltak: „Ügyes vagyok, amikor…, „Büszke vagyok magamra, mert…”, „Sikerülni fog, ha…” Mindezt közös megbeszélés követte. A padlón körben ülve „optimista dobókockával” dobtak a gyerekek, aamelynek minden oldalán egy-egy kérdés volt. Dobás után megválaszolták a rajta lévő kérdést. Kérdések: „Mi az, ami ma örömet okozott?, „Mi az, amire büszke vagy?, „Mi az, amit várok?, „Mi az, amit úgy érzem meg tudok csinálni?, „Mi az, amiben hiszek?, „Mi az, ami felvidít? Rajzos feladattal zártuk az órát. „Ha Nap lennék” címmel. Itt le kellett rajzolniuk magukat Napként, és a sugaraiba pedig a jó tulajdonságaikat írták be, amelyet megbeszélés követett.