Boldogságóra Alapprogram
Október hónap témája az optimizmus gyakorlása. A foglalkozás bevezető beszélgetésén a diákok elmesélték, mennyire jellemzi őket az optimizmus. Arra jutottunk, hogy alapvetően „típus” kérdése, hogy az ember hogyan áll hozzá az élet dolgaihoz. Vannak olyan helyzetek az életben, amikor azt érezzük, nincs miért optimistának lennünk, nehéz megtalálni ezekben a dolgokban a szépet és a jót: Ilyen pl. egy szerettünk elvesztése, vagy a világunkat romba döntő, megállíthatatlannak látszó környezetszennyezés…és még sokáig sorolhatnánk.
Általánosságban megállapítottunk, hogy a szükségesnél gyakrabban panaszkodunk és rágódunk viszont felesleges apróságokon, hamarabb látjuk meg a számunkra negatív dolgokat, pedig ezzel semmivel sem jutunk előrébb. Sőt!!! Sokkal többet érhetünk el azzal, ha lépésről lépésre haladva, de alapvetően a megoldandó feladat sikerességébe vetett hittel próbálunk előrejutni, és nem adjuk fel, nem fordulunk vissza akkor sem, ha esetleg kudarcok, csalódások érnek bennünket. Persze az optimista hozzáállás önmagában nem elegendő. Fontos, hogy mi is megtegyük az adott helyzetekben, ami tőlünk telik. Pl. szívünkben őrizzük elvesztett szerettünk emlékét, megőrizve és továbbadva mindazt, amit ránk hagyott, vagy aktívan részt vállalunk környezetünk megóvásában.
A beszélgetés végén a lényeget így foglaltuk össze: Alapvetően úgy érdemes hozzáállnunk az élet dolgaihoz, a minket körülvevő világhoz és annak történésekhez, hogy mindennek a jó oldalát keressük. Hiszen „Minden rosszban van valami jó is”… Az életben ezt sokszor tudatosan kell keresnünk, de ha eleget gyakoroljuk, egy idő után talán már automatikusan a szebb és jobb dolgok fognak szemünkbe ötleni, ami segíthet a negatív és rossz dolgok elfogadásában, helyrehozásában is.
A tanulók a beszélgetést követően egy elképzelt, de nagyon is gyakran előforduló helyzet alapján dolgoztak. Egy társai által kirekesztett diáknak küldtek baráti, bátorító, meleg, szívhez szóló üzeneteket.
Nagy örömmel kezdtünk bele az első téma feldolgozásába. Elkészítettük boldogságavarunkat, melyben a boldogság katicabogarait és verőköltő bodobácsait helyeztük el, melyeket kavicsból együtt készítettünk el a gyermekekkel. Beszéltünk arról, hogy mit jelent számukra a boldogság, minek örülnek és mi az, amitől jó érzés tölti el őket. Boldogságtánccal fejeztük ki hálánkat az életet adó erdőnek. 🙂
Vidám hangulatban telt a foglalkozás. Mesét olvastunk, játszottunk Vakhernyót, majd a nevető versenyen kitört az önfeledt kacagás. Megbeszéltük az optimizmus fogalmát, hogy mit is jelent a hétköznapi életben, majd rajzoltunk és újra játszottunk. Közben megtanultuk a hónap dalát, melyet azóta is dúdolnak szünetekben is.
Szép nap
A hónap dala segítségével vezettem rá a gyerekeket az óra témájára.Körül tudták írni, hogy milyen is lehet egy pozitív gondolkodású gyerek, de az optimizmus szó ismeretlen volt számukra. Játékkal folytattuk. Két csoportot alakítottunk, és egymás megnevettetése volt a cél. Jó hangulatban telt az óra. Nagyon ügyesek voltak néhányan, szépen megfogalmazták, hogy milyen egy pozitív gondolkodású gyerek. Írtunk közösen 3 bátorító SMS-t, majd egy rajzos feladattal zártuk az órát. Célunk az volt, hogy olyan rajz készüljön, amelyen észre lehet venni a szépet, a jót.
Nagy izgalommal várták a gyerekek az októberi boldog órát. Optimizmus gyakorlása nagyon fontos feladat. Ügyesen megoldották és nagyon optimista tabló készült a Szép új világról! 🙂
A foglalkozáson a tanulók hálát adtak szüleiknek, hogy támogatják őket, minden megtesznek azért, hogy minél előbbre jussanak az életben, sikereket érhessenek el. Ennek keretében készítették el a „Hálás gyerekek- hálás tenyerek” kompozíciójukat.