Ma reggel esett az eső, de délelőtt kisütött a nap. A gyerekekkel optimistán vártuk a jó időt, hogy együtt szedhessük a szép őszi faleveleket az udvaron.
Boldogságóra Alapprogram
A hónap témáját mozgásalapú relaxációs gyakorlatokkal, Tódi törpe varázs-szemüvege című mesével, illetve „varázs-szemüveg” díszítéssel, a vele való játékkal, beszélgetéssel dolgoztuk fel. Az optimista szemüveget felvéve felfedezték a rossz dolgokban is a jót, a pozitívumokat. „Pozitív gyerek vagyok” című dalt többször meghallgattuk, különböző játékos mozgást találtunk ki a dal hallgatása, énekelgetése közben.
A gyerekek az érzelmeket ábrázoló vidám figurák segítségével fogalmazták meg saját érzéseiket
A hónap második témája az optimizmus volt.
megbeszéltük az optimista és pesszimista szavak jelentését.
Majd megnéztünk a számomra a legkedvesebb kis videót az optimizmusról.Mindenkinek figyelmébe ajánlom ezt a kedves kis videót.A gyerekek nagyon élvezték.Ezután megbeszéltük a kis film mondanivalóját. Végezetül meghallgattuk a hónap dalát.
Az első hónap témája a hála volt.Új csoporttal vetettük be magunkat a feladat elvégzésébe.Elkészítettük közösen a mi hálanapunkat.A gyerekek élvezték a feladat elvégzését.Jó kis közösség kovácsoló feladat volt.A tanulók jobban megismerhették egymást.Az óra végén pedig meghallgattuk a hónap dalát.
A mai Boldogság-óra elején páros munkával dolgoztunk egyperces interjú keretében. Padtársuknak mesélték el a gyerekek, mitől féltek vagy aggódtak, amitől nem kellett volna. Az óra második felében nevetésversenyt tartottunk, amit nagyon élveztek.
A „Tökjó-heti” tevékenységeink is alkalmasak voltak az optimizmus gyakorlására. Különösen azt a napot kedvelték a gyerekek, amikor töklámpásokat készítettünk.
A „Meg tudod csinálni, bízom benned!” vagy a „Ki tudom faragni!” optimizmust fejezik ki az elkészült munkáink.
Képeket nézegetve a gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mi szerintük a jó, a rossz, a helyes illetve helytelen cselekedet.
Az általuk helytelennek vélt képeknek megkerestük a jó, a szép megfelelőjét. Ezután kizárólag a helytelen, szomorú tartalmú ábrákat helyeztük el egy kör mentén.
Mivel ezek a képek fekete-fehérek voltak, közösen kiválasztottak a gyerekek egy olyan színes képet, amellyel „szebbé”, „optimistává” varázsolták az alkotásukat.
A második boldogságóránkon megismerkedtünk A kis bunda című népmesével, majd meghallgattuk egymás véleményét. Így jutottunk el fő témánkhoz, a negatív-pozitív gondolatok hatásaihoz, következményeihez, természetesen első osztályos gyermekeink szintjén.
A gyerekek kinevették a mese szereplőit, akik olyan dolgoktól tartottak, ami nem valószínű, hogy bármikor is bekövetkezne. Korukhoz képest is nagyon jól érezték a lényeget, hogy egy bizonyos dologgal, eseménnyel kapcsolatban is gondolkozhatunk, érezhetünk kétféleképpen, és hogy legtöbbször olyan dolgokkal kapcsolatban táplálunk félelmeket, amelyek még be sem következtek. Saját, személyes példákkal igazolták, hogy mennyiszer érte őket kellemes meglepetés, amikor valójában a legrosszabbra számítottak.
Meghallgattuk a nap dalát és megerősítettük egymást abban, hogy sokkal kifizetődőbb, ha a jó dolgokra koncentrálunk és mindenben meglátjuk, megkeressük azt, ami szerethető, ami szép.
Ezután elkészítettük a mi vicces „lapozható”fejeinket, melyek hol vidáman, hol mérgesen néznek ránk. A gyerekek egyöntetűen arra szavaztak, hogy minden helyzetben a vidám, mosolygós fejet fogják választani.
