Társas kapcsolatok ápolása

A társas kapcsolatok kialakulásának is vannak szakaszai, ahogy sok mindennek. Millar szerint a 3-4 éves gyermekek már igénylik a velük egykorú játszótársakat. A gyermekek játékát a többszólamúság jellemzi, az együtt játszó gyermekek száma kicsi (2-3 fő) és a konfliktusok is többször előfordulnak még. Ez a mi csoportunkra is igaz.
Kolléganőmmel fontosnak tartjuk, hogy mindennap tudassuk a gyermekekkel, hogy mennyire szeretjük őket, milyen boldogok vagyunk, hogy a mi csoportunkba járnak. Nem csak verbálisan közöljük velük, hanem nonverbálisan is nagy hangsúlyt fektetünk erre (pl.: ölelés, puszi stb…). Ám ez még csak felnőtt – gyermek közt alakult ki ez a kapcsolat. Úgy gondoltam, hogy ez ne maradjon így, hisz mi szeretjük egymást, jó kis csoport vagyunk.
Postás játékot játszottunk. Ám a postás nem levelet hozott a zsákjában, hanem egy ölelést. A gyerekek körben álltak a szőnyegen és mindenkinek átadtam az ölelést, majd egy ölelés láncot indítottam. Így mindenki megölelhette (segítséggel) a mellette álló gyermeket. Végül, mindenki megölelhette azt a személyt, akit a legjobban szeret. Ekkor történt egy baleset. Az egyik kislány nagy lendületet vett és felborította azt a kislányt, akit meg szeretett volna ölelni. Beütötte a kezét, de megvigasztaltam és észrevettem, hogy a másik lány elszontyolodott. Így ezt súgtam a megvigasztalt kislány fülébe: „Menj oda, öleld meg és mond azt neki, hogy nem haragszol rá.” Így is tett, majd elmentek együtt játszani. (Siker)
Még aznap az udvaron az egyik fiú elesett és pityeregni kezdett, erre odalépett hozzá a csoporttársa (akivel eddig nem nagyon játszott) és átölelte, megsimogatta az arcát, egyszóval megvigasztalta és mehetett tovább a mókázás.
Márton nap alkalmával sikerült a szülői társas kapcsolatot is ápolnunk, ami szintúgy nagyon fontos számunkra, hisz ők is a csoportunk része. Az együtt játszás, éneklés, készülődés (fejdísz készítése) a közös menetelés összehozta a társaságot és jobban megismerhettük egymást ezzel is erősítve a csoportkohéziót.