Téma: Építő és konstrukciós játékok
Téma feldolgozása: Szabadon választott tevékenység közben baráti kapcsolatok elmélyítése, tolerancia és egymás megerősítése. A játék során alakult szerepek személyiség formáló hatásának elősegítése.
Boldogságóra Alapprogram
A tanulók a feltett kérdésekre válaszolva bemutatkoztak társaiknak, majd egymásról kellett nekik elmondaniuk, hogy mit tudtak meg a válaszokból a kevésbé ismert társukról. Nagyon kellett figyelniük, hogy fel tudják idézni a 9 kédésre adott választ. Végül egyéniséget adtak egy mézeskalács figurának. Mindezt egy teadélután keretén belül.
Az érmihályfalvi Zelk Zoltán Általános Iskola kis ötödikeseivel együtt elkészítettük az egyedi, karácsonyi könyvjelzőinket, melyekkel egy kis örömöt és melegséget csempészhetünk a közelgő ünnepek alkalmából a rászoruló gyerekek, illetve családok szívébe.💗🎄🎀
Együtt lenni jó!
Novemberi témánk a társas kapcsolatok ápolása volt. A barátság fogalma közel áll a gyerekekhez. Nagy volt az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy milyen jó, ha az embernek van barátja. A miért kérdésre is megvolt a válasz. Egy jó barát segít, meghallgat, szeret, játszik velem, örül, vagy együtt szomorkodik, ha bánat ér bennünket. Mindennapjainkat átszövi a barátság,könnyebbé, szebbé teszi a napjainkat. A hónap feladataként a rajzot választottuk. Talán így volt a legegyszerűbb azt kifejezni, hogy kinek mi jut eszébe arról, hogy vigyázzunk egymásra.
Reggelente fölvettük a barátság karkötőket, amelyek színe megmutatta, ki kinek a barátja. Megbeszéltük, hogy miért jó, ha van barátunk: van kivel játszani, beszélgetni, megvigasztal, megvéd, de főleg sosem vagyunk egyedül! Ragasztottunk barátságkört, és barátságvirágokat, a színük egyezett a karkötők színével, a barátságháló kiderítette, hogy mindenkinek van barátja a csoportban.
A társas kapcsolatokról beszélgettünk az aktuális problémák kapcsán. A gyerekek megfogalmazták gondolataikat, melyeket rajzon és rövid mondatokban jelenítettek meg, amelyből színes plakát készült.
ANEKDOTA
„Szüreti koccintás”
Az őszi szünetben, a családommal együtt elutaztunk a nagyiékhoz.
– De jó, hogy nálunk vakációztok! – nevetett nagypapi hangosan. – Így legalább ti is részt tudtok venni az idei szüreti mulatságon!
Nagyiéknak, a Kosárhegyen volt egy szőlőskertjük, ahová nagypapi még ifjú korában saját kezével épített egy szőlőházat. Imádtunk itt játszani az öcsémmel. Amíg a felnőttek puttonyba szüretelték a szőlőt, addig mi az öcsémmel fogócskáztunk a szőlőtőkék között. Sőt, még a sötét pincébe is leosontunk egyedül, amikor anyuék nem láttak.
– Gyerekek, gyertek enni! Az asztál már meg van terítve! – kiáltott édesanyám.
A hagyományos szüreti ennivaló nem volt más, mint a jó kis padlizsánkrémes kenyér sonkával, paradicsommal és paprikával. Desszertre nagyi, a kedvenc süteményemet készítette el, ami a diós beigli. A világon senki sem tud olyan finomat sütni, mint az én drága nagyikám! Itókának, mi persze meleg teát kaptunk.
– Gyertek, kóstoljátok meg a borok királynőjét! – csendült fel nagypapi hangja, aki a pincéből egy teli kancsó muskotály borral jött föl. Minden felnőtt borospoharába öntött egy keveset.
Furcsa módon, eleinte csak nézegették, lötyögtették és megillatozták a talpaspohárban lévő bort, majd:
– Egészségetekre! – hangzott egyszerre, majd pár pillanattal később egy nagy csörrenésre lettünk figyelmesek.
– Jaj, eltörött édesapa borospohara! – kiáltottam fel.
– Sebaj, fiam! – mondta nagypapi. – Ez a Jóistené, aki ilyen szép terméssel áldott meg minket idén is!
Szerencsére, nem történt nagy baj. Édesapa keze sértetlenül megúszta a pohártörést. Amíg nagyi és édesanya összeszedték a törött üvegdarabokat, addig nagypapi öntött édesapának egy újabb pohár bort.
Készítette: Bogyó és Babóca nagycsoportosai – Nagykároly
A novemberi témánk a Társas kapcsolatok ápolása volt. Ez a fogalom könnyen megfogható és megfogalmazható volt a gyerekek számára, hiszen mindennapjaikat is átszövi a barátság.
Bevezetésként a “Kis barátom hogy vagy?” kérdéssel igyekeztünk ráhangolódni a további beszélgetésekre, melynek során igyekeztünk megtudni gyermekeinktől, hogy mit jelent számukra a barátság.
Ezt követően előadtuk Ferenczei Éva: Süni irigy lesz című bábjátékát, melyet most is nagyon élveztek gyerekeink. A mese után beszélgettünk a mese szereplőiről, azok tulajdonságairól, s a mese tanulságát is megfogalmaztuk.
A továbbiakban elkészítettük csoportunk „Barátságláncát”, rajzoltunk és színeztünk.
A zárókörben pókhálót készítettünk fonal segítségével, kifejezvén összetartozásunkat.
Vigyázzunk egymásra plakátunkra a következő rajzok kerültek: Ha valakit bántanak védjük meg, hìvjunk segítséget, vigyázzunk a kisebbekre, idősekre, segítsünk a rászorulókon, fogyatékkal élőkön és figyeljünk oda egymásra.