Nove,beri beszámoló a Maroslelei Zengő Óvodában.
Boldogságóra Alapprogram
A hetedik osztályosok A társas kapcsolatok ápolása témakörön belül közösen, egy vidám, jóízű beszélgetés mellett varázsoltak téli hangulatot osztálytermükbe.
Sokan már karácsony előtt feldíszítik karácsonyfájukat. Mi is így döntöttünk. Adventi jó cselekedetekkel akartuk feldíszíteni a mi fánkat. Összegyűjtöttük a jó cselekedeteket, amelyekkel szebbé tehetjük saját és szeretteink ünnepét. Közösen megfestettük a karácsonyfánkat, majd gyertyákba írta minden gyerek az általa választott jó cselekedetet, amelynek gyakorlására különösen figyel adventben. A szépen kiszínezett gyertyácskánkat feltettük a fára.
A gyerekek, legjobb barátjuk értékes tulajdonságait tüntették fel, színes papírból kivágott kezük lenyomatára. Az ujj részére a tulajdonságok kerültek, a tenyérre pedig rajzoltak az együtt töltött idejükből egy számukra kedves részletet.
A tanulókkal a pozitív hozzáállásról, az optimista életfelfogásról beszélgettünk. A boldogságóra megtartása előtt is rendszeres téma volt ez már nálunk, osztályfőnöki órákon, szünetekben és amikor lehetőség nyílt hosszabb beszélgetésekre. Az osztályomban ugyanis több olyan gyermek jár, akikből nap mint nap ömlik a negativitás, a panaszkodás, a pesszimizmus, a „semmi nem jó/semmi sem tetszik” felfogás. Ezen az irányultságon rendkívül nehéz változtatni. A rendszeres beszélgetés a témáról, a megfelelő minta közvetítése, figyelem felhívása az apróbb örömökre, gyakori dicséret, pozitív megerősítés ellenére is szomorúan látom, hogy 2-3 tanulómban rendszeresen és erősen fortyognak a pesszimista, romboló hatású gondolatok.
Az órán megbeszéltük a két életfelfogás közötti különbséget, s a gyerekek saját szavaikkal elmondták majd táblázatosan le is írták, hogy melyek a jellemzői előnyei/hátrányai az optimizmusnak és a pesszimizmusnak, ezután pedig elkészítettük a nagyítós rajzot. Talán mert a hét vége közeledett, talán mert már a 6. óra volt, vagy csak egyszerűen nem tudták most elengedni magukat a gyerekek, de igen nehezen bírtam rá őket a feladatvégzésre és a közös beszélgetésre. Végül azonban a rajzokon született a nagyító alatt kiskutya és csinos lány is :). Továbbra is következetesen beszélgetni fogunk a témáról és a gyakorlatban pedig nagy hangsúlyt fogok fektetni az optimizmus gyakorlására a pozitív változások reményében 🙂
ADVENTI NAPTÁRunk!
Sok-sok jó cselekedeteink közül néhányat nap, mint nap gyakoroljuk. Az általunk rajzolt képekkel mutatjuk be most ezeket!
Zenehallgatással kezdtük a téma feldolgozását, majd az Amáliáról szóló mesét ismerhették meg a gyerekek. A csoport többsége átérezte a mese mondanivalóját: a jó és a rossz cselekedetek súlyát. Sokan elmesélték saját élményeiket, cselekedeteiket, ami főleg a családdal kapcsolatos volt. A szüleik részére díszítettek, színeztek egy szívecskét, amellyel megköszönhetik azt asok jót, amit kaptak eddig tőlük.
1. Játék: Kis barátom, hogy vagy? Mindenki párt választ magának, majd külső és belső kört alakítunk ki. A külső körben álló gyermekek a kérdezők, a belső körben lévő gyermekek válaszolnak, és fordítva. Jelre (csengettyűszó) minden gyermek egy lépéssel továbbhalad a következő társukhoz. .
2. Mese: Bálint Ágnes: Mazsola c. könyvéből ( Manófalvi Manó a madárijesztők barátja egy szép napon födél nélkül maradt. Beköltözött hát egy jókora sütőtökbe amelyet kívülről egy induri pinduri kismalac, aki nem volt más mint Mazsola rágcsálni kezdett. És Manócska mesélni kezdte, hogyan kezdődött Mazsolával való barátsága.
3. Bagdi Bella cd-ről: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek Párkeresés : Táncolunk zenére, ha azonban megállítom, mindenki keres egy párt magának, és ha újraindítom a zenét, vele táncol tovább. Majd ahányszor megállítom a zenét, újabb párt keresnek, és vele táncolnak tovább. Újra és újra párkeresés, tánc.
Kis Katicáimmal a kis barátom, hogy vagy? című játékot játszottuk bevezetésként. Aki esetleg szomorkás volt, kérdeztük mivel vidíthatnánk fel (ölelés, simogatás….). Ezután minden kisgyerek kiszínezett egy-egy emberfigurát, és elmondhatta, hogy hogy érzi magát. Ezeket a figurákat felragasztottuk egy kartonra, ahol ők választathatták meg, hogy ki legyen mellettük. Konfliktus nem volt. Az egyik kisgyerek megjegyezte, hogy a hiányzó gyerekeknek is készítsünk figurát, hogy ők is köztünk legyenek. Ez számomra nagy öröm volt, hisz ez a cél, hogy minél jobban szeressék egymást, érezzék, hogy egy csapat vagyunk, összetartozunk.
