Októberben kezdtük el megtartani a boldogságóra foglalkozásokat mindkét csoportban. A későbbi kezdést tárgyi és személyi feltételeink indokolták. Egy kolléganőnk szeptember óta betegállományban van, váltótársa azóta egyedül látja el a csoportbeli feladatokat, a módszertani könyv pedig októberben jutott el hozzánk. Igyekeztünk bepótolni lemaradásainkat.
A hála téma keretében a süni csoportban faleveleket gyűjtöttünk, melyeket hálalevélként vihettek haza a gyerekek. A Katica csoportosok Márton nap alkalmából süteményt sütöttek a Süni csoportosoknak, akik ezt a kedvességet és figyelmességet a hálafa elkészítésével viszonozták. Elmeséltük a Hálafa történetét és elbáboztuk a Maci bajban van mesét. Délelőttönként rajzolás, festés közben a Szép nap kezdetű dalt hallgattuk, reggeli körünket is ezzel a dallal alakítottuk ki. Boldogságvárunk mellé felkerült a hálatábla is a gyermekek jelével, a délelőttöt azzal zártuk, hogy megbeszéltük: ki szeretne valamit megköszönni valakinek a csoportból. Piros pöttyöket kaptak azok, akiknek valamiért hálás volt valamelyik pajtásuk.
Tódi törpe varázsszemüvegének köszönhetően fontossá vált a gyermekek számára pajtásuk megvigasztalása, jó kedvre derítése. Ebben segítségükre volt Boldog Blanka, akinek mosolygós arcát kiszínezték, kivágták a gyerekek, majd hurkapálcára ragasztva haza vihették, hogy otthon is vidámságot varázsolhassanak családtagjaik arcára. Van olyan kispajtás, aki magával hozza Boldog Blankát az óvodába minden nap. Artúr sünit is elkészítettük, testére faleveleket ragasztottunk.
A barátság hetében reggeli köreinket azzal kezdtük, hogy érdeklődtünk a másik hogylétéről a Kis barátom hogy vagy? játékkal. Akitől kérdeztünk annak labdát gurítottunk, ő pedig kimondva egy másik pajtás nevét tovább gurította a labdát. A Süni irigy lesz mesét is elmeséltük, valamint kiszínezhették és kivághatták a gyerekek a barátság jelét és odaajándékozhatták barátjuknak.
A Katica csoportban rajzlapra viaszolt leveleket festettünk, ezek lettek a mi hálaleveleink. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy kiknek és miért lehetnek hálásak. A festett leveleket hazavitték és családtagjaiknak mondtak vele köszönetet. A Süni csoportosok hálafa ajándékához kapcsolódóan elmeséltem a gyerekeknek A hálafa történetét. Elkészítettük a saját hálafánkat az óvoda dolgozóinak, de mivel már ősz vége felé járt az idő, egy fenyőt készítettünk, mely télen sem hullatja el a leveleit. A fenyőfát a csoportba járó gyerekek kartonból kivágott tenyérnyomataiból készítettem el és a csoportszoba kifelé néző oldalán helyeztem el.

I. A már megszokott csendzenére körbeültek a gyerekek. Ez már önállóan megy a mindennapok során. Hallgattuk a zenében a természet hangjait, lélegeztünk közösen, ellazultunk, megnyugodtunk.
II/ 1. Jelenetet játszottam két gyerekbábuval. Az egyik báb, nagyon zokogott, a másik odament hozzá és vigasztalta, megkérdezte mi a baja? Kiderült, hogy nem találja a kisautóját amit otthonról hozott az óvodába. Végül közösen megkeresték.
2. Beszélgettünk arról, hogy vajon kije lehetett a másik gyerek az egyiknek? Egy két verzió után ( testvér, anya ) hamar megszavaztuk, hogy a barátja.
3.Megbeszéltük kinek ki a barátja a csoportban. Milyen érzés, ha egy barát vigasztal, ha szomorúak vagyunk.
III. Mindenki elmondta, hogy érezte magát a foglalkozáson.