Boldogságóra Alapprogram
5-6.-os csoportom a hónap feladatául a beszámolót választotta, mert karácsony előtt két héttel angyalkás játékot játszottak. A játék lényege, hogy mindenki valakinek a titkos angyala kell hogy legyen egy hétig, úgy hogy a másiknak nem mondja el. A fiúk a lányok előtt kinyitották az ajtót. A lányok felsegítették egymásra a kabátot. Volt olyan diák, aki elővette a másik benti cipőjét vagy a kabátját helyezte helyette a fogasra. Mások cukorral, csokival kínálták társukat. Volt olyan alakalom is, amikor olyan diákok kezdtek el beszélgetni a játék kapcsán, akik eddig ezt nem tették. A gyerekek élvezték a játékot, és ezáltal közelebb is kerültek egymáshoz. Élvezettel mesélték el saját történeteiket.
7-9.-os csoportom a rajzos feladatot választotta ebben a hónapban. A lányok megrajzolták, kivágták a kalendárium formáját/ fenyőfa/ , a fiúk pedig kis cetlikre írták a jótetteket.
A téma feldolgozása során célunk az volt, hogy minél több szituációban megtapasztalhassák az érzést: miért jó adni? Adni nem csak tárgyakat lehet, hanem érzéseket, gesztusokat is. Az órát megelőző néhány napban ezekre figyelve történtek a beszélgetések. Ki-ki elmondhatta tapasztalatait. Mivel szerzett örömöt, milyen érzés volt adni és mit látott a megajándékozotton.
Az adventi időszak, az ünnepvárás adta a témáját az egymásnak készített rajznak. Az üres papírlapon egy fenyőfa állt: „Legyen ebből egy karácsonyfa, alatta ajándékokkal! Add oda annak, akinek szeretnél vele örömet szerezni!”
December hónapban két jótékonysági kezdeményezéshez is csatlakoztunk. Segítettünk valóra váltani a meséket, és ugyanúgy, mint tavaly tartós élelmiszerekből állítottunk össze csomagokat a derecskei rászoruló családoknak a helyi művelődési ház kezdeményezésére. A JÓNAK LENNI JÓ karácsonyi adományozás során a gyerekek és szüleik megtapasztalták segítőkészségüket és együttérzésüket, a hasznosság érzését.
A gyerekekkel közösen vittük el a csomagokat a gyűjtőpontra.
Együtt énekeltünk és átéreztük, hogy egy közösséghez tartozunk, amelyben egymástól függünk, és együtt kell működnünk.
Visszatérve az iskolába, megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mikor jó cselekedeteket hajtunk végre, szerethetőbbnek látjuk magunkat, jobban értékeljük amink van, hálásabbnak érezzük magunkat a jó életünkért.
Ebben a hónapban a Jótékonyság videós feladatot választottuk: megkérdeztek a gyerekek három embert arról, hogyan kap helyet az életükben a rászorulókon való segítés.
– Nádházi-Tálas Csillát, a művelődési ház intézményvezetőjét
– Dombi Imrét, mentőápolót
– Bagdi Bellát a Boldogságórák elindítóját
Nézzétek olyan szeretettel, mint amilyennel mi készítettük!
Az órát megelőző napokban már igyekeztünk sokat beszélgetni a barátságról, arról, hogy miért jó, hogy van barátunk, mi mindent köszönhetünk a barátainknak és nekünk mit kell tennünk, hogyan kell viselkednünk, hogy sok barátunk legyen.
A boldogságórát a „barátság kő” körbeadásával kezdtük. Megfogalmazhatták, hogy mit kedvelnek a mellettük ülő pajtásukban, hiszen mindannyiunkban van valami jó.
Ez után mindenki elmondhatta, hogy kiket hívna meg legszívesebben a pajtásai közül a születésnapjára. A játék tortánkkal el is játszottuk a szituációt.