A megbocsájtás gyermekek között gördülékenyebben megy, mint felnőttek között.
A mindennapi (óvodai) életünkben: játék közben, szabadidős tevékenység közben, öltözés- vetkőzéskor gyakran előfordul, hogy nem szándékosan megbántunk valakit. De van, hogy olyan szavak is elhagyják a szánkat, hogy : „Nem szeretlek.” „Nem vagyok a barátod.” „Ne, akarok veled játszani.” stb ami nagyon bántó a társak számára. Ilyenkor megbeszéljük, hogy egymást szeretni kell, odafigyelni, és segíteni. Ha véletlenül megbántottuk a másikat, tudni kell bocsánatot kérni. Ez a társunknak is jól esik, és bennünket is jó érzéssel tölt el.
Rövid relaxáció után meghallgattuk a Ho’ oponopono című Bagdi Bella dalt.
Ezután a mini csoportosaimnak elmeséltem Szutyejev meséjét az Okoska botocskát. A gyermekek már ismerték ezt a művet, de külön megbeszéltük, hogy a nyúl folyton kinevette a sünit az „okoska botocska mindenben segítőcske” felfogása miatt. A mese végére a nyúl rájött, hogy a süninek igaza volt, a bot mindenben segített neki, ezért elszégyellte magát, és bocsánatot kért, Persze a süni nem haragudott rá, mert megkedvelte a nyulat. Szép gesztus a bocsánatkérés, de meg kell tanulnunk megbocsájtani is ( egy mosollyal, egy simogatással…) mert ezután mindenki megkönnyebbül, jó lesz tőle a kedve.
Levezetésként kiszíneztük a mf. 62. oldalán a varázsszavas képeket.
Boldogságóra Alapprogram
,,A bagoly” c. relaxációs gyakorlattal indítottuk a foglalkozást, majd megismerkedtek a tanulók A három csibe c. mesével. Ezt követően csoportmunkában összegyűjtötték a szereplőket ért bosszúságokat és sérelmeket.
Ezután párhuzamba állítottuk a Három pillangó szereplőivel. Elmondták, hogy milyen sérelmek érték őket.
Végül egy kis lapra felírták , hogy milyen rossz dolgokat történetek velük és kikre neheztelnek. Majd egy kis batyuba csomagolták őket, s beletették egy vödörbe. (,,sérelemvödör”) Akkor veszik ki onnan, ha sikerült megbocsátani.
Az egészséges kisgyerek ismérve, hogy minden pici dolognak tud örülni. Egy jó szónak, dicséretnek, egy kis nyalánkságnak. Így van ez a mi osztályunkban is. Csak egy kis ráébresztés szükséges, és máris jönnek velünk szemben az örömforrások. Boldogságóránkon készítettünk örömleltárt is, és kiderült, mennyivel több jó történt aznap velünk, mint amennyi negatív élményben volt részünk. Külön öröm volt számunkra, hogy megemlítették a felfedezés örömét is: „De jó, hogy megértettem ezt a feladatot!”, „Jé, hát ez egyszerű!… A gondolatébresztő mese után csak úgy záporoztak a kedvenc hónaphoz köthető események, dolgok, élmények. Kiderült, hogy sokan a születésnapjuk hónapját tartják a szívükhöz közel állónak, mert együtt van ilyenkor az egész család vagy, mert meghívhatják barátaikat, és jókat játszhatnak együtt. Az érzékszervekhez kapcsolódó feladatot összekötöttük egy kis „kóstolóval”: ízleltünk, szaglásztunk, simogattunk, néztünk filmrészletet csodaszép tájakról, hallgattunk gyönyörű dallamokat. A gyerekek jókat mulattak egymás némajátékán – mellyel a kedvenc ételeiket mutatták be -, és nem kis derültséget keltett a nyelvtörő is. Az óra végén közösen készítettük el a rajzos összefoglalót egy év örömforrásairól, és a megküzdés szivárványa alá helyeztük a képeket, miközben arról is szó esett, miképp kapcsolódott a jelen témánk a korábban megismert boldogságfokozó technikákhoz. Újra sikerült gazdagodnunk eggyel.
Az óra nagyon érdekesen kezdődött, mert a gyerekek az óra témájából azt gondolták, hogy erkölcstan óra lesz. A megbocsátás gyakorlása a keresztény ember számára napi cselekedet, de nekünk az iskolában ezt tanítani kell a gyerekeknek. Nagyon érdekes kérdést tettek fel. Mit tegyünk akkor, ha mi mindig megbocsátunk annak a személynek, aki mindig folyamatosan megbánt minket. A gyerekek azzal érveltek, ha mindig megbocsátunk, akkor soha nem fog tanulni a hibáiból. Arra a konszenzusra jutottunk, hogy ha valaki nem tanul a hibáiból és újra elköveti ellenünk, akkor tartsuk távol magunktól, ne adjunk neki lehetőséget az újabb megbántásokra.
Nagyon aktív, jó hangulatú óra volt.
A megbocsátás gyakorlása
A három csibe c.mese kép feldolgozása
Beszélgetés a sérelmekről.
Az arcunkra van írva.Harag,öröm.kép
Milyen terhet viszel?kép
Meditációk
Zenehallgatás
Kérlek,
Köszönöm
Sajnálom
Bocsáss meg
Szeretlek kifejezések használatának gyakorlása.kép
Ebben a hónapban a megbocsátás volt a tèma,ráhangolódtunk egy kis mesével(A három kiscsibe),majd beszélgettünk a szereplőkről,aztán saját pėldákat kerestünk a megbántottságra,vègül megbeszèltük,hogy miért,kinek jó a megbocsátás.A hónap dalának meghallgatása után kiderült mindenki számára,hogy lehetünk megbántottak ès olyanok is,akik másokat megbántanak.Így bocsánatkérő kártyákat készítettünk,majd voltak olyanok,akik ki is békültek egymással.Végül közösen eljátszottuk a „Nyitott kapu” játékot,ahol a játékosnak ki kellett találni a többiek arcjátéka alapján,hogy hol van számára a kedvesség,a szeretet,hol van nyitva a szívünk!
A megbocsátás témakörét dolgoztuk fel a gyerekekkel. Alapként elolvastuk a kiinduló történetünket. Ennek kapcsán beszélgettünk azokról az érzelmekről, amelyeket a szereplők is átélhettek. Ezután a kisvonatba írták le címszavakban azokat a történeteket, melyek velük fordultak elő. Szóban el is mesélték, hogy megbocsátottak-e a nekik fájdalmat okozóknak, vagy még ez nem sikerült. Nagyon sokféle érzelem kavargott a gyerekekben, de mindenki a végén a megbocsátás fontossága mellett érvelt. A foglalkozás végét egy körjátékkal zártuk, ahol a többiek arcából kellett a pozitív vagy negatív érzelmeket felismerni.
A foglalkozáson feldolgoztuk „ A három kiscsibe” című belga népmesét.
A téma feldolgozása nehezebben ment, mint az előzőek. Próbáltuk több oldalról megközelíteni, lassan jutottunk el addig, hogy a megbocsátással elsősorban önmagunknak teszünk jót. A megbocsátó emberek boldogabbak, nyugodtabbak és egészségesebbek.
A foglalkozáson két csoportban dolgoztunk:
• az egyik csoport bocsánatkérő kártyákat készített
• az osztály kisebb része pedig azt próbálta megjeleníteni, milyen gondolatokat, érzéseket hív elő bennünk a megbocsátás.
A foglalkozás végén a témához illő idézeteket kerestünk.
A megbocsátás témájával foglalkozó boldogságóránkon levelet írtunk valakinek, akit megbántottunk, megsértettünk, hogy bocsánatot kérjünk tőle. A leveleket kis színes borítékba tettük, és átadtuk a címzettnek.
A Csigabigák nagyon nagy szeretettel készülődtek az év egyik legszebb ünnepére…az Édesanyák köszöntésére…A gyerekek csengő hangon énekelték bevonuló zeneként…” Szép nap ölelj most át engem…”
A köszöntő verseik után ” Hiszek benned, hiszek magamban,
Hiszek abban, hogy a mai napnak
Hozhatunk egy kis szeretetet és örömet….”
Itt már szem nem maradt szárazon…
A szülők, már sokadik alkalommal kaphattak betekintést a csoportban folyó Boldogságprogramba, megtapasztalva a pozitív változást a gyermekeiken.
A köszöntés után „boldogan” váltak egy kicsit ismét gyerekké, gyermeki örömmel játszották a körjátékokat.
