5.osztályos tanulóimmal először arról beszélgettünk,hogy van-e,volt-e az életükben olyan,amikor nagyon megharagudtak valakire?Milyen érzés haragban lenni,cipelni ezt a nehéz súlyt?Mi a nehezebb:cipelni vagy megbocsátani?
Ezután elolvastuk a Három csibe történetét,és beszélgettünk arról,hogy vajon a 3 csibe közül melyikük a boldog,és miért?
Az óra végén meghallgattuk a hónap dalát,meséltem nekik a hawaii orvosról,és arról,hogy milyen csodát tett azzal,hogy szívéből kapcsolódva ismételgette a 4 szót.Megbeszéltük azt is,hogy miben rejlett ennek az ereje.
Zenehallgatás közben szívesen kiszínezték azt az ábrát,ami a megbocsátáshoz kapcsolódik.Megnyugodva és szeretettel feltöltve mentek órára.
Boldogságóra Alapprogram
Sokat beszélgettünk a megbocsátásról és a bocsánat kérés őszinteségéről. Hamar kiderült, ez egy nagyon nagy probléma számukra. Szituációs játékokkal hoztuk „testközelbe”. Most értették meg, hogy önmagunk miatt „kell” megbocsátani. Értékeltük a csibéket a meséből, kerestünk saját emlékeinkből sérelmeket, hozzá érzéseket. Nagyon jó téma volt.
Debreceni Bárczi Gusztáv EGYMI
Áprilisban a megbocsátás havában a konfliktusok feloldásaként a megbocsátással zártuk az estleges vitákat, problémákat. A varázsszavakat használtuk: sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. A három csibe mesét elolvastuk ehhez készítettek a gyerekek rajzot, megbocsátó üzenetet írt egy tanulónk. A fonaljáték kedvelt volt ezen az órán, egymásnak dobva a fonalat elmondhatták az esetleges sérelmeiket, bocsánatkérésüket. Célunk, hogy nem csak ebben a hónapban gyakoroljuk a megbocsátást, hanem máskor is, hiszen lelki egészségünk egyik alapja, hogy békességben éljünk egymással.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
Ez a hónap számunkra nagyon fontos volt, mert nemcsak a havi témát dolgoztuk fel a gyerekekkel, hanem szinte minden témát érintettünk beszélgetéseink során. Tettük ezt azért, mert ennek megkoronázásaként bemutató foglalkozást tartottunk, az érdeklődő óvónéniknek. Nyolc telephelyről érkeztek hozzánk a vendégek, hogy megnézzék mi hogyan dolgozzuk fel a boldogság foglalkozások témaköreit. A foglalkozás egy kicsit rendhagyó volt, mert próbáltunk sok mindent megmutatni, hogy a többiek segítségére legyünk. A játékosságot tartottam szem előtt. Már a foglalkozás elején a gyerekek segítségére volt szükségem, mert valaki eltüntette a foglalkozás kezdetét jelző csengőt. A szemükkel kellett megkeresni, majd ezután a legügyesebb kisgyerek csöngethetett, és mondtuk el a verset. Ezután kedvenc relaxációs gyakorlatainkat végeztük el. A végén a rongybabák a szőnyegen megpihentek, Bagdi Bella dalára kellett elképzelniük, hogy milyen lehet a boldogságvár. Ezután megbeszéltük, hogy segítenünk kell Boldog Dóra barátainak, akik szeretnének bejutni a várba, de csak akkor fog nekik sikerülni, ha mi megoldjuk a feladatokat, és megtaláljuk a bevezető utat a labirintusba. Több témát érintettünk: Beszélgettünk az optimista, pesszimista emberekről, azok tulajdonságairól. Ezután a jó és rossz tulajdonságok kerültek fókuszba, majd egy telefonos játékkal folytattuk, ahol ki kellett találni a hívottnak, hogy őt hívják abból, hogy a hívó jellemezte. Jó tulajdonságokat kellett mondani. Az értékeink fáját folyamatosan bővítjük. A gyerekek egyre jobban tisztában vannak azzal, hogy saját maguk, vagy társaik miben jók. Ezt egészítettük ki egy olyan játékkal, ahol az emberek számára legfontosabb értékeket kellett kiválasztani. A hajóra minden értéket felvihettek, de a hajó viharba került, és csak egy értéket tarthattak meg, mert különben elsüllyedtek volna. Nagyon érdekes, és tanulságos volt számomra is ez a játék. A megbocsátást a módszertani könyvben ajánlott játékkal gyakoroltuk. A varázsszavakat nem mondhatták kétszer egymás után, mert különben a gonosz királynő jéggé dermesztette őket. A foglalkozás végén mindenki elmondhatta a varázsgömbbe egy-egy jó kívánságát. A vendégeinket is erre kértük, a gyerekeknek nagyon tetszett, hogy a felnőtteket is bevontuk a játékunkba. Természetesen azt is megfogalmazhatták, hogy kinek mi tetszett a foglalkozásból a legjobban. Hálánk jeléül hálavirággal köszöntük meg vendégeinknek, hogy ellátogattak hozzánk. Tapasztalataim szerint, a gyerekek a havi feladatokat is nagyon szívesen csinálják. Mindig kérdezik, hogy mikor fogunk Boldogságprogramos rajzot készíteni. Erre is sort kerítettünk. Ebben a hónapban smile-kat is barkácsoltunk, ezzel díszítettük a bejárati ajtónkat. Hálakertünket újra elkészítettük, ahova minden kisgyerek saját magát kiszínezte. Úgy gondolom, hogy csoportunkat a pozitív kisugárzás, jókedv,vidámság jellemzi. Ehhez nagymértékben hozzájárulnak a Boldogságprogramos foglalkozások.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel, kiderült: nem könnyű bocsánatot kérni, még nehezebb igazán megbocsátani. Volt aki a foglalkozáson értette meg, mit is jelent, miért fontos. A föld napjára is készültünk: rajzoltunk, közösen énekeltünk!
„Igazán jól sikerült ez a nap!”-mondták a gyerekek. Én is így gondolom…
Győri Nádorvárosi Énelk Zenei Általános Iskola
A gyerekekkel a megbocsátás fontosságáról beszélgettünk, egy levél formájában ezt a gyakorlatba is átültették.
Ebben a hónpban fokozottan figyeltünk arra, hogy ha véletlenül a legkisebb dologgal is megbántottunk valakit, ezt észrevegyük, tudjunk bocsánatot kérni, próbáljuk megkeresni az okot, miért cselekedtünk helytelenül, vegyük észre, legközelebb hogy ismerhetjük fel az okot előidéző érzést, mit kezdjünk vele, hol az a pont, amikor az eddigi hibás válaszrekciónkat megváltoztathatjuk. Ez történt az egyik oldalon. A másik oldalon pedig arra figyeltünk, hogy melyek a valós és vélt sérelmek, hogyan lehet megérteni, ha valakinek „rossz pillanata” volt, hogyan segíthetünk neki ezt felismerni és mi a mi szerepünk az adott szituációban. Végül pedig azt figyeltük és tapasztaltuk meg, hogy milyen jó érzés őszintén bocsánatot kérni, adni, elnyerni, közösen jóra fordítani egy negatív dolgot, ezáltal szabadabnak és vidámabbnak érezni magunkat úgy, hogy mindez közelebb hozott bennünket egymáshoz. 🙂
Szerencsi Óvoda és Bölcsőde Napsugár épület
Óvodánk Micimackó és Napocska csoportjában a megbocsátás hónapjában sok-sok alkalmat teremtettünk arra, hogy szeretetkapcsolataik kiteljesedjenek.A mesék is megalapozták mindezeket.Örömmel bújtak a szituációs játékok során a sértve érzett-és a bocsánatot kérők „bőrébe”, egyre jobban odafigyelnek a varázsszavak használatára, és beépítik mindezeket a mindennapokban különösen a nagycsoportosaink.A „mit érez a maci”- játék során:felszínre kerültek elfojtott érzéseik,az hogy milyen rossz érzés, ha megbánt minket valaki, és sok esetben nehéz a bocsánat kérés.Úgy gondolom jó úton járunk, hiszen a Boldogságperceknek köszönhetően felerősödni látszik az empátia a másik gyermekre való odafigyelés, a segítség nyújtás, az alkalmazkodás, a türelem csoportjainkban.