Megtanultuk, hogy minden rosszban van valami jó. Felfedeztük, hogy mindenben megtalálhatjuk a jót.
Boldogságóra Alapprogram
Megtanultuk értékelni az élet apró örömeit, amiért hálásak lehetünk.
Az elmúlt hónapok során felépítettük a boldogság várát és az utolsó foglalkozáson be is léptünk oda. A foglalkozás elején megbeszéltük kinek melyik témák, játékok tetszettek a legjobban az év során. Majd építő kockákból megépítettük a boldogság várát. Színes „ejtőernyővel ” érkeztünk a várhoz. A várhoz vezető utat ( szeretetfolyosót) egymással szemben állva alakítottuk ki. Ezen az úton bekötött szemmel kellett végig haladni ,a cél, maga a felépített vár volt. Aki előtt végighaladt a bekötött szemű társa, az mondhatott neki valami szépet, egy kiemelt belső tulajdonságot, adhatott neki egy finom érintést. Miután mindenki megérkezett, megünnepeltük ezt az eseményt egy igazi tortával, ami természetesen vár alakú volt és mindenki jele szerepelt rajta.
Mivel óvodánk programjának középpontjában a mesélés, mesehallgatás áll, ezért az utolsó téma feldolgozását is a meséből indítottuk. Ami még évkezdéskor kissé nehéznek bizonyult, de szerencsére mostanra eljutottunk odáig, hogy a gyerekek szívesen hallgatnak meséket, és ők is szívesen mesélnek. Boldog Dóra meséit mindig is nagy örömmel hallgatták. A Boldog erdő meséjében lehetőségünk nyílt rá, hogy felidézzük az év során elsajátított boldogságfokozó technikákat, és újra végig menjünk azon a hosszú, de szép úton, amit eddig bejártunk. A mese lehetőséget adott nekünk, hogy mint eddig szinte minden alkalommal, most is tartalmas beszélgetésbe forduljon át a tevékenységünk. Lehetősége volt mindenkinek, hogy elmondja, neki mik voltak a legkedvesebb élményei, mi tetszett neki a legjobban a hosszú út során. Csakúgy törtek elő az emlékek: amikor hálafát készítettünk, amikor az optimista szemüvegen keresztül szemléltük a világot, amikor ajándék képeslapot készítettünk karácsonykor, amikor megtanultuk észre venni az élet apró örömeit, megküzdöttünk az előttünk álló akadályokkal,vagy amikor a szülőkkel közösen felfedeztük, hogy milyen boldogok leszünk attól, ha közösen mozgunk, játszunk. Ezek után elkészítettük a mi boldogságláncunkat, amit mindenki haza vihetett, viselhet, amikor úgy érzi, hogy szüksége van rá, hogy eszébe juttassa azokat a dolgokat, amivel boldogabbá tehetik életüket.
Egész hónap folyamán arra törekedtünk, hogy a már elsajátított technikákkal szebbé, boldogabbá tegyük mindennapjainkat. Minden reggelünket Bagdi Bella dalainak hallgatásával kezdtük, és kiválasztottuk a csoport kedvencét, ami a Pozitív gyerek vagyok című dal lett.
A seprűtánc mindenki kedvence lett, a játéknak ez a változata lehetőséget adott mindenkinek, hogy válasszon és választhassák a többiek, így azokat a gyerekeket is sikerült bevonni, akik a csoportban peremhelyzetűek.
Célul tűztük ki, hogy a hónap során minden nap szebbé tesszük valakinek a napját, ezért naponta más- más kisgyereknek soroltuk fel azokat a dolgokat, tulajdonságait, amit mi szeretünk, kedvelünk benne.Leültettük őt a kör alakú szőnyegünk közepére, szemét becsukta, és így hallgatta végig a dicsérő szavakat. Látni kellet volna azokat a boldog arcokat!
A témánkat az öleléslánccal zártuk, és büszkék voltunk rá, hogy sikerült megmásznunk közösen a boldogság várába vezető mind a tíz lépcsőfokot, és sikerült gy kicsit boldogabbá varázsolnunk az életünket.
Nálunk, az oviban kiemelt szerepet kap a mozgás, gyermekeinknek borzasztó nagy a mozgásigénye, szinte fáradhatatlanok. A hét minden napján mozgunk velük, amennyit csak lehet, a szabad levegőn. A téma feldolgozását kiegészítettük egy kicsit az egészséges táplálkozás témakörével, mert így éreztük kereknek az egészet.
A Jól érzem magam boogie azóta is a csoport egyik kedvenc dala, a nagyobbak már együtt éneklik a dalt Bellával, és mellé nagyon ügyesen végzik a dalban elhangzott mozdulatokat.
A mese most is, mint eddig az év folyamán minden alkalommal, jó lehetőséget biztosított számunkra,hogy a téma feldolgozását egy tartalmas beszélgetéssel folytassuk. Megbeszéltük, hogy aki nem mozog eleget, egészségtelen ételeket fogyaszt, az nemcsak rosszkedvű lesz, mint a mesebeli lusta király, hanem beteg is. Nagycsoportosaink ügyesen sorolták az egészséges ételeket, italokat, majd ezután újságokban kerestünk képeket olyan dolgokról, amitől boldogabbak leszünk, és olyanokat is, amik megbetegíthetnek bennünket. Ezeket a képeket kivágtuk, tablót készítettünk belőle egy mosolygós és egy szomorú emoji képével, amit aztán az óvoda egy forgalmas helyén helyeztünk el, hogy mindenki, aki arra jár, megnézhesse.
A tablók elkészülte után a tettek mezejére léptünk. Először az egészséges táplálkozást tűztük ki célul magunknak, és arra törekedtünk, hogy minél többféle gyümölccsel és zöldséggel ismerkedjenek meg a gyerekek, természetesen meg is kóstolva azokat. Ösztönöztük őket, hogy nyersen kóstoljanak meg lehetőleg minél többfélét, hiszen így „sok vitamin van benne”, de készítettünk gyümölcs- és zöldségsalátát, sőt, közösen még zabpelyhes-áfonyás kekszet is sütöttünk, hogy lássák, sütiből, édességből is van olyan, ami egészséges. Ezeknek a dolgoknak a megvalósításában nagy segítségünkre voltak a gyerekek szülei, akik elláttak bennünket minden földi jóval.
Aztán azért, hogy ők se maradjanak ki a jóból, szerveztünk egy családi délutánt, ami a mozgásról szólt. Erre a gyerekekkel közösen találtuk ki az ő kedvenceikből válogatva változatos mozgásos feladatokat, játékokat, amiket a szüleikkel együtt csináltak végig. Volt Tűz, víz, repülő, Mókusok, mókusok, ki a házból, akadálypálya,lufis,labdás játékok, célba dobás, zsákban ugrálás,stb. Egy igazán jól sikerült délutánt sikerült összehoznunk.
A téma lezárásaként pedig felidéztük, hogy mi volt a kedvenc tevékenységünk az elmúlt hónapban, és mindenki elmondhatta, hogy neki mi a kedvenc sportja, esetleg mi az, amit szeretne megtanulni.
Nagyon gyosan eltelt ez az év! fogalmazta meg véleményét egyik tanítvánom. Én is így érzem. Ismét arról beszélgettünk ezzel az „új csapattal”, hogy mit is tanultunk, tapasztaltunk ezeken a foglalkozásokon. Elővettük az elkészített anyagainkat, képeket, plakátokat és nosztalgiáztunk egy kicsit. Azután kivonultunk a folyosónkra, és a nyári felújításra már előkészített falakat az évzáróig elfedtük a felragasztott plakátokkal. Az egyik apuka megis találta magát az egyik rajzon, mint a kislánya hőse, és egy nagy puszi lett a kép jutalma.
Jövőre ismét belevágunk!
A nyárra mind a 22 gyerkőcöm nevében jó pihenést kívánunk!
ÉLJEN A VAKÁCIÓ!!!
A tanév vége felé, túl néhány dolgozaton ti hogyan pihennétek ki magatokat? Jöttek az ötletek: számítógépeznék, kertészkednék, elmennénk kerékpározni, fociznánk egész nap! És mi lenne, ha egy hotelban tölthetnétek néhány napot! Mi szeretnétek ott csinálni? Az elkészült apró rajzocskák bizonyítják, hogy elég mozgalmas, sportos programot állítanának össze egy szállodába. A görkorcsolyázás, a futás a hegyek között, az edzőtermi gyakorlás, a kertészkedés, a koktél összeállítása, a medence melletti pihenés, kosarazás és a főzés is felkerült a listára. Így egy igazi, aktív kikapcsolódást segítő prospektus készülhetett el.
Nekünk felnőtteknek is nehéz megbocsájtani egymásnak. Erről beszéltem a foglalkozás kezdetén a gyerekeknek. Ezután ők meséltek a mindennapos kis sérelmeikről. Természetesen felmerültek 1. 2. osztályos „megbocsátás nélküli” esetek is. Ezután arról beszélgettünk, hogy jó érzés volt-e feleleveníteni azt az időszakot, amikor még haragudtak egymásra? Mennyivel jobb a megbocsájtás utáni időszak? Ők fogalmazták meg, hogy bizony ez „százszorta” jobb érzés.
A levél írása mellett döntöttünk, mert most keztek el önállóan fogalmazásokat írni, és ez óriási kaland! A végső változat egy hibrid lett, mert innen is vettünk egy két mondatot, és onnan is.
Az egyik kislány jegyezte meg a végső levél összeállításakor, felolvasásakor, hogy ez végül is egy igazi mackós kaland leírása lett.
