Boldogságóra Alapprogram
A nyári szünethez közeledve végére értünk a Boldogságóráinknak is. A gyerekek már nagyon várták, hogy az utolsó lépcsőfokot is teljesítsük és „belépjünk” a Boldogságvárunkba. A relaxációs gyakorlat és a témához kapcsolódó mese után hosszan beszélgettünk a Boldogságórákon átélt élményekről, mindenki felidézhette mi tetszett neki a legjobban. Megható volt hallgatni, hogy milyen sok örömteli perc és élmény jutott eszükbe. A gyerekeknek készültem egy kis meglepetéssel, közösen végignéztük a Boldogságórákon készült fényképeinket, majd megfűztük a saját boldogságláncunkat. Néhányan spontán ötlettől vezérelve megépítették a csoportunk Boldogságvárát fakockákból. Egy hatalmas öleléslánccal zártuk utolsó foglalkozásunkat. Hálás vagyok, hogy idén is sikerült megvalósítani a Boldogságórákat, hogy ilyen fogékonyak és nyitottak voltak a gyerekek, rengeteget tanultak, és tanultam én is tőlük. Remélem, hogy a Boldogság teljes „eszköztárával” felvértezve, tartalmas, játékos, örömteli nyárnak néznek elébe, és szeptembertől újabb boldog élményekkel gazdagodunk.
Májusi Boldogságóránk a testmozgásról, egészséges életmódról szólt. Óvodánkban változatos lehetőséget biztosítunk a gyermekeknek a testmozgásra, mely elengedhetetlen egészséges fejlődésük érdekében. Igyekszünk megvalósítani a mindennapi testnevelést, mozgásos mondókákkal, relaxációs gyakorlatokkal, tornatermi és szabadtéri játékokkal. Idén elkészült pályázati forrásból egy mezítlábas tanösvény az óvodánk udvarán, illetve kresszpályával és járművekkel (bicikli, roller, kismotor) bővült eszközparkunk. Délutánonként foci és ritmikus gimnasztika foglalkozásokra is lehetőség van, a nagycsoportosok ingyenes úszásoktatásban részesülnek. A Boldogságórán a relaxációs gyakorlatot követően elmeséltem a lusta király történetét. Nagyon tetszett a gyerekeknek a mese, beszélgettünk az egészségről, milyen dolgok tesznek minket egészségessé, és mi az ami megbetegít bennünket. Öröm volt hallani, hogy nemcsak az egészséges étkezést, hanem a mozgást, és tisztálkodást is sokan említették. Mindenki elmondta, hogy ő mit szeret, vagy szeretne sportolni, és milyen gyakran. A beszélgetőkör után rendeztünk egy sport activityt, egy kiválasztott gyermek elmutogatott egy sportot, a többiek megpróbálták kitalálni. Nagyon élvezték a játékot, mindenki sorra került, még a félénkebbek is örömmel vettek részt, mind a kitalálásban, mind a mutogatásban. A játék után táncparketté változtattuk a csoportszobát, és Bagdi Bella dalaira táncoltunk, mulattunk. A hónap során rendeztük meg hagyományos családi napunkat, melyen a közös mozgásé volt a főszerep, játékos feladatokon keresztül. Mozgalmas, élményteli május volt!
A megbocsátás gyakorlása talán a „legnehezebb” téma a Boldogságórák közül, de nagyon kellemes meglepetést okozott. A téma pont aktuális volt, mert vegyes csoportunkban a tanévben érkezett lányok nagy aránya elég sok apró civakodáshoz, versengéshez vezetett. A foglalkozást kezdő relaxáció után elmeséltem Lili és Lola tündér történetét. A gyerekek sorra elmesélték, hogy ki mivel bántotta meg őket. Felszínre kerültek a sérelmek és megragadva az alkalmat rávezettem őket, hogy mindenki hibázhat, de fel kell vállalni azt amit tettünk. Jóvá kell tenni és bocsánatot kell kérni attól, akinek valamilyen rossz érzést, fájdalmat okoztunk. Ezután már nem a saját sérelmeikről vallottak, hanem önként elkezdtek bocsánatot kérni egymástól, öröm volt látni, hogy mennyire nyitottak nemcsak a bocsánatkérésre, hanem a megbocsátásra is. A bocsánatkérés része volt az ölelés (félénkebbeknél kis simogatás), az arcukon őszinte öröm tükröződött. Megható volt látni, hogy mennyivel könnyebben meg tudnak bocsátani, és őszintén, szeretettel fordulni egymás felé, elengedni a negatív élményeket, mint mi felnőttek. Süni és barátai történetének elbábozása után még napokig saját maguk és elbábozták, előadták, lerajzolták a tanulságos kis mesét. Az összezördülések száma csökkent, és ha elő is fordult, szinte mindig próbálták megoldani egymás között, a segítségünk kérése, közbenjárásunk nélkül. Nagyon sokat tanultam a gyerekektől, példaértékű ahogy elengedik a negatív élményeket és a szeretetük minden akadályt legyőz.
A mai rohanó világunkban sokszor elfelejtjük észrevenni az apró kis dolgokat, hétköznapi örömöket, átélni a pillanatot. Nagyon fontosnak tartom, hogy próbáljunk meg az „itt és most”-ban élni, ezért nagy lelkesedéssel tartottam a márciusi Boldogságóránkat, melynek témája az apró örömök élvezete volt. Relaxációs gyakorlattal kezdtünk, majd beszélgetőkörben mindenki elmondta, hogy aznap mi okozott neki örömet, és általánosságban milyen apró kis dolgoktól érzik boldognak magukat. Meglepően sokféle válasz született, a társas kapcsolatokban előforduló kis kedvességeken túl, a természet szépségein át, a tevékenységek okozta örömforrásokig. A gyermekek még sokkal érzékenyebbek a körülöttük lévő világra, örülni tudnak a napsütésnek, az eső illatának, lehajolnak megszagolni a virágokat. Már az is örömmel töltötte el kicsi szívüket, hogy elmondhatták milyen kis dolgoknak örülnek. Figyelmesen meghallgatták Góliát és Pirinkó történetét, majd beszélgettünk az érzékszerveinkről és a hozzájuk kapcsolódó örömökről. Ezt követően készítettünk egy nagy örömtablót, a gyerekek lerajzolták és újságokból vágták ki a számukra fontos örömforrásokat. Közben Bagdi Bella dalait hallgattuk, énekeltük. Az elkészült tablót büszkén akasztottuk ki a falra, majd egy örömteli „öleléslánccal” zártuk a foglalkozást. A Boldogságórához kapcsolódóan márciusban kiemelt figyelmet fordítottunk a séták során a természeti kis csodákra, a rügyező, virágzó fákra, madárcsicsergésre, az ételek illatára és ízére. Beszélgettünk róla, hogy ki minek örül a csoportban, (rajznak, ölelésnek, közös játéknak, dicséretnek) és a gyerekek próbáltak napról napra egymás kedvében járni. Igazán tanulságos, élményteli, játékos hónapunk volt.
Június 4.-én Debrecenbe kirándultunk osztályommal, ez a nap jól összefoglalja a Boldogságórához kapcsolódó összes érzelmünket, viszonyunkat. Hogy hogyan?
A Kerekerdő Élménypark pályázatot hirdetett, melyen belépőjegyet lehetett nyerni. KITŰZTÜK hát CÉLJAINKAT, melynek eléréséhez MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁNK első lépéseként szép rajzot készítettek gyermekeim. Pályázatunkat elküldtük, OPTIMISTÁK voltunk. BOLDOGÍTÓ JÓ CSELEKEDETEKET végeztünk, hogy szavazatukkal minél több ember támogasson bennünket, MEGBOCSÁTOTTUNK azoknak, akik más pályaművet támogattak. APRÓ ÖRÖM volt, hogy a szavazás alatt végig 2. helyen álltunk. HÁLÁSAN köszöntük meg a szavazatokat nap, mint nap! Március 20. megérkezett a verseny eredménye, megtartva 2. helyezésünket megnyertük a belépőjegyeket! HÁLÁSAK voltunk Szüleinknek, nagyszüleinknek, hogy az utazás költségét és Mc Donalds-ba étkezés árát előteremtették számunkra!
Óriási öröm, boldogság volt az egész együtt töltött nap! Felsorolni is hosszú mennyi élménnyel gazdagodtak gyermekeink:
• Megnéztük Mátyás király Reneszánsz Panoptikumát,
• óriás játszótéren önfeledten, vidáman játszhattak,
• megcsodáltuk a mesejeleneteket ( Holle anyó, Hófehérke és a 7 törpe)
• beszélgethettek a Beszélő fával,
• megküzdöttek a labirintus útvesztőjével,
• TESTMOZGÁST GYAKOROLTÁK mikor biztosítókötéllel végigmentek a drótkötélpálya 1-es a legügyesebbek a 2-es szintjén,
• a hálós kalandpályán ugrálhattak,
• póni lovagoltak, nyuszit simogattak,
• gokartoztak,
• a dodgembe a vezetést is kipróbálhatták.
Hazafelé a buszon Bagdi Bella Jobb veled a világ dalát hallgattuk! „ Ha álmodtál egy világot magadnak Álmodj és indulj el rajta!” Mi kolléganőmmel és a gyermekekkel álmodtunk egy nagyot, hiszen pályázatunk címe „1. a álma!” volt és megvalósítottuk! Feledhetetlen boldog napot álmodtunk meg, hazafelé megígértük a gyermekeknek, visszatérünk még együtt a Kerekerdő Élményparkba! FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG!
Az ötödikes boldog osztály tablóit használtuk a téma indításaként. (Ők csoportokban dolgoztak, amit úgy alakítottak ki, hogy kik sporttárasak, volt ovis társak, azonos érdeklődési körűek stb. Plakátjukra újságból előre kivágott képeket ragasztottak, és dekorálták úgy, hogy az kifejezze, miért jó ilyen társasághoz tartozni. De írni nem lehetett.) A hatodikosoknak ki kellett találniuk, milyen társakat ábrázolnak (sport-, iskola-, munkatárs. stb.) A rajzos, képes plakátot feliratokkal látták el: miért jó, miért hasznos ez a közösség, milyen megerősítést kapunk tőlük.
Majd következett az igazi kreatív felirat. Ők is csoportokat alakítottak, úgy, ahogy az ötödikesek. Minden csoport ugyanazt a képet kapta, amin egy boldog társaság látható. Fogalmazást írtak a képhez. Nagyon jól szórakoztak, fergeteges írások születtek!
Az előző témán a céljaink megfogalmazása a tervezés volt. A tantermet díszítő inspiráló modellünkhöz készítettük el most a megküzdés fáját. Abból indultunk ki, hogy vannak gyökereink, amikre nem úgy gondolunk most, ami megköt, hanem ami erős alapot ad a céljaink eléréséhez. A fa törzse, ágai voltak azok az utak, tévutak, amiket a megvalósításig teszünk, Ha valami megoldás, megvalósítási terv nem vezetett el a célhoz, nem „törtük le”, hanem az itt található levelekbe azokat a tényeket, tulajdonságokat gyűjtöttük össze, amitől az az ág, ez az út nem működött. A fő ágakra pedig azokat tettük, amik a céljainkért való megküzdésben előre visznek. Nagyon érdekes volt látni, hogy egyes tanulóknak milyen ága-bogas fái vannak, másoknak kevés az oldalhajtásuk. Ezeket megbeszéltük, megvitattuk, hogy melyik miért alakulhatott így.
A közösségben elég gyakori volt az „örök harag”-féle összezördülés, de mióta boldog osztály vagyunk, igyekszünk mindent megbeszélni. Könnyű a megbocsátás? Mennyivel könnyebb, ha a másikkal megbeszéled, mi történt, és őszintém meg tudsz bocsátani? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
A megbocsátás gyakorlásához a tinik életéhez kapcsolósó szituációkat írtam nekik, amit a szerepek kiosztása, a szöveg megfogalmazás után elő kellett adniuk. Nagy örömmel láttam, hogy komolyan vették a feladatot, könnyen beleélték magukat más helyzetébe.
Az utolsó hónapot az értékelés jegyében töltöttük. Megnéztük, hogy rövid távú céljaink közül mi valósult meg. Elkészítettük az „érzelmi poharunk”, ami be mindig bele lehet tölteni még egy csepp örömet, boldogságot.
