Csupa jó tulajdonságokat gyűjtöttek össze magukról a gyerekek, erősítve önbizalmukat, majd a Tudorka Magazin témához kapcsolódó tesztjét töltötték ki. Utána felszabadultan énekelték többször is kedvenc dalukat.
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekek elmondták, leírták, miért hálásak, gyöngyszemekbe írták, nyakláncba fűzték azokat. Egymásnak is küldtek köszönőkártyákat. Utána összegyűjtötték, hogyan lehet kifejezni a hálát és beleírták a hálavirág szirmaiba.
A fenntartható boldogság témához kapcsolódva a gyerekek egy bakancslistát kaptak a nyári szünetre. A lista telis-tele van olyan tippekkel, amelyek a nyári szünetet szebbé és boldogabbá tehetik. Megbeszéltük, hogy át kell élnünk a pozitív érzelmeket. Bízunk abban, hogy ismétlés révén szokássá alakulnak azok a viselkedések, amelyek pozitív érzelmeket ébresztenek bennünk.
A nyári szünet ezekkel az apró örömökkel válhat teljessé.
Az osztálykirándulásunkat úgy terveztük meg, hogy a gyerekek kívánságait is igyekeztem figyelembe venni. Volt sport, városfelfedezés és hajókázás, valamint fürdéssel zárult a program. Felejthetetlen napot töltöttünk el együtt.
A téma bevezetéseként azt játszottuk, hogy a TÁRSAK betűihez pozitív tulajdonságokat, szavakat gyűjtöttünk, amik a barátaikat, osztály-, sporttársaikat jellemzik. Nagyon elcsodálkoztak, hogy mennyivel könnyebb a többieket jellemezni, mint magukat.
Ezek után csoportokat alakítottunk úgy, hogy egy csoportba kerültek, akik azonos sportkörre járnak, akik ugyanabból az óvodából jöttek, akik felnőtt korukban ugyanolyan, vagy hasonló munkát szeretnének végezni, akiknek közös a hobbijuk. Nehéz feladatnak bizonyult, hiszen volt, aki a másik csoporthoz is tartozhatott volna. Minden csoport kapott egy doboznyi képet, melyen emberek láthatók. Ki kellet válogatni, amelyiken olyan emberek vannak, mint amilyen csoportba ők tartoznak (többit pedig csoportosítani, hogy milyen társak vannak rajta). A saját csoportjuknak megfelelő képekből tablót készítettek úgy, hogy annak ki kellett fejezni, miért jó egy ilyen társasághoz tartozni, mi a csoportban a fő összetartó erő.
A témát egy tanulságos, és könnyűnek nem nevezhető játékkal vezettük be. Az első játék az osztálygubanc olt. Egy önként vállalkozó tanuló megfigyelte, ahogy a társai kört alakítottak, megfogták egymás kezét. Majd kiment. A benn maradók összegubancolták magukat úgy, hogy a kezüket nem engedték el. Behívtuk a társukat, akinek a néma gubancot ki kellett bogozni.
Ezek után minden gyerek felsorakozott egymás mellé, megfogták a mellettük álló társaik kezét. Mindenki becsukta a szemét, és azt kellett elképzelni, hogy ők egy hullámvasút. Történjen bármi, talpon kellett maradni. Ezután jött a játék. Akinek megérintettem a vállát, hullámvölgy lett. Nehéz volt a talpon maradás, de megküzdöttünk a feladattal. A játékok tanulságaként megbeszéltük, hogy életünkben vannak hullámvölgyek, ami nélkül nem tudnánk értékelni a könnyű szakaszokat.
Mindenki kapott egy képet egy hullámvasútról, amibe bele kellett írni, hogy mit érzek, amikor fenn vagyok, mit amikor lenn, illetve a fel- és lefelé vezető úton.
Első feladtunk a szó értelmezése volt. Megbeszéltük a saját életükből vett példákkal, hogy mit is takar a fogalom. Vajon ugyanaz, mint az elfelejtem, hogy mi történt, a spongyát rá? Milyen érzések munkálkodnak bennünk, amikor valaki megbánt, megsért, fájdalmat okoz? Könnyű a megbocsátás? A beszélgetés során felszínre került, hogy vannak olyan dolgok, olyan történések, amire annak idején, az odavetett „bocsi” –ra válaszként adott „semmi baj” nem szívből jött. Időt és teret kaptak ezek a gyerekek, hogy a többiektől elvonultan megbeszélhessék ezt. Az osztály, bár dolgozott közben, aggódva figyelte őket, és amikor a „haragosok” megölelték egymást, vagy kezet fogtak, őszinte örömmel fogadták.
S min dolgoztak közben a gyerekek? Egy szituációba képzelték bele magukat, és bocsánatkérő kártyákat készítettek, amit át is adhattak annak, akinek szánták, illetve a történethez kapcsolódóan bocsánatkérő levelet írtak.
A téma indításaként azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy egy hétig gyűjteniük kellett nekik, mi az, ami a környezetükben nekik, vagy a társaiknak mosolyt csalt az arcára, örömet okozott. Közösen megbeszéltük, hogy ezek a dolgok, miért örömforrások. Majd a csoportalakításunk is ennek a jegyében zajlott. Akik a legtöbb „örömforrást” gyűjtötték össze, ők lettek a csapatkapitányok. Kiválasztottak, egy embert, akivel szeretnének egy csoportba lenni. De a neve helyett azt kellett megfogalmazni, hogy: „Nekem örömet okozna, ha vele dolgozhatnék, mert ő az, aki….”. Ha magára ismert a megszólított, a csoport tagja lett. Majd ez folytatódott, de már közösen fogalmazták a jellemzést a következő csoporttagról. Ezek után minden csapat kapott egy sablonos emberfigurát, akit nekik kellett felöltöztetni úgy, hogy lássák a többiek, ő egy boldog ember. Az alak köré pedig odaírták, hogy mitől boldog az az ember.
Az utolsó hónapban, amit ezekkel a gyerekekkel tölthettünk, nagyon sokszor felelevenítettük az elmúlt 4 év legemlékezetesebb pillanatait. Sok-sok élmény, megannyi játék fűz egymáshoz bennünket. Összeszokott , igazi pozitív kis közösség volt a mienk. A gyerekek elfogadták és gyakorolták a boldogság foglalkozáson hallott dolgokat. A megbocsájtás, az egészséges életmód a hála, természetessé vált számukra. Bízom benne, hogy az iskolában folytatják majd az itt tanultakat, és boldog iskolás éveik lesznek.
A testmozgás boldogsághormont termel szervezetünkben, melynek jótékony hatását sportolás, aktív tevékenység után érzünk szétáradni a testünkben. Tartottunk egy rendhagyó sportnapot, amelyre baseball edző is érkezett, ezen kívül jó kis sorversenyt is rendeztünk az osztály három csapata között. Nagyon élveztük.