Igen távoli a 20-30 évnyi előretekintés egy csöpp elsős fejecskének. De lelkesen, már-már céltudatosan tervezték meg életük egyes momentumait a gyerekek.
Boldogságóra Alapprogram
Báthory István Általános Iskola
A gyerekek örömmel képzelték el, hogy milyen álmuk valósulhat meg a jövőben, és jókedvvel rajzolták le jövőbeli énjüket. Felnőtt korukra lesz köztük balerina, rendőr, farmer, mezőgazdász, fogorvos, óvónő, tanítónő, fodrász, állatorvos, futballista, úszó, autószerelő, sofőr.
Bélapátfalvai Petőfi Sándor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Minden gyerek elmesélte, hogy mi szeretne lenni 20 év múlva. Volt olyan tanuló aki többféle dolgot szeretne majd csinálni. A beszélgetés után rajzzal is kifejezték céljaikat. A foglalkozás nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát.
Debreceni SZC Könnyűipari Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Szakiskolája
Kamasz fejjel ez a téma kissé nehezebbnek bizonyult. Az átkeretezést még gyakoroljuk, pedig a szemüvegünk is meg volt hozzá 🙂
Megerősítő kártyákat is készítettünk, melyeket kinyomtatva, laminálva emlékeztetheti magát mindenki arra, amit még most nehezen hisz el. Minden kártya hátoldalára a „Jobb veled a világ” szöveg került.
Szeptemberben az egyik mesénk a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack volt. Úgy gondoltam, hogy ez a mese nagyon alkalmas arra, hogy beszélgessünk azokról az érzelmekről, amiket fel lehet fedezni a történetben. Remekül ki is alakult az a nyugodt, csendes légkör, amiben ezt az érzékeny témát körbe lehetett járni.
Bár elsődlegesen a hála köré szerettem volna fonni a beszélgetés fonalát, érdekes módon más érzelmek is szóba kerültek. Különös módon, a királyról (az apáról) beszélgettünk sokat… Arról, hogy miért is ígérte oda a disznónak a legkisebb lányt… arról, hogy az adott szavunkat mindig meg kell-e tartani – és akár megtartjuk adott szavunkat, akár nem, mindenképpen következménye lesz. Természetesen felszínre jöttek olyan emlékek, amelyek megerősítették azt, hogy jobb megtartani az adott szót. Tulajdonképpen a bizalom megerősödésének és a megrendülésének a folyamatát sikerült itt boncolgatni.
Egy kis váltással azonban az elvarázsolt királyfi helyzetével kezdtünk el foglalkozni. Arra voltam kíváncsi, hogy megérzik-e a gyerekek azt, hogy a királyfi mennyire nehéz helyzetből menekül meg… érezni tudják-e azt a fajta hálát, amit a királyfi érezhetett akkor, amikor végre valaki feloldja a rá nehezedő átkot.
Váratlanul érte a gyerekeket ez a felvetés – eltartott egy darabig, amíg bele tudtak helyezkedni, de végül sikerült. Innen már könnyedén vonták le a következtetéseket azzal kapcsolatban, hogy a disznó képében lévő királyfi miért gondoskodott olyan szeretettel, odaadóan a királylányról, amíg az átváltozás meg nem történt.
Arról, hogy ki hogyan szokta (szokta-e) kifejezni azt, ha valaminek nagyon örül, ha hálás, már egy nagyon oldott, vidám beszélgetés kerekedett.
A foglalkozás végén a „Királyfi, királylány és a sárkány” játékot játszottuk.
*
Ezelőtt a beszélgetés előtt néhány nappal már fogalkoztunk a mesével: Bábokat készítettünk, eljátszottuk a történetet, rövid szituációs játékokat játszottunk, és néhány drámajáték is megalapozta azt, hogy ilyen szép beszélgetés kerekedett a hét végére.
Ebben a hónapban a legnagyobb hangsúlyt arra fektettünk, hogy a gyermekek észre vegyék mennyivel jobb vidámnak lenni, mint szomorúnak. Minden reggel a beszélgető körben megbeszéltük az adott témát és a beszélgetés végén mindig meghallgattuk a Szép nap, ölelj most át engem dalt. Ehhez a témához több eszközt készítettem. Első héten egy mosolygós és egy sírós fejet, amit lamináltam. Két csapatra osztottam a csoportot, egyik a vidám, másik a szomorú. A vidám csapatnak az volt a dolga, hogy különböző mimikákkal mosolyra derítsék a szomorú csapatot, majd cseréltek. Ezek után mindig figyeltek azokra a gyerekekre akik napközben sírtak, szomorkodtak, igyekeztek vidámmá tenni őket.Ezeket a fejeket felhelyeztem a mágneses táblára és a reggeli megérkezésekkor mindenki a jelét az alá a fej alá tette, amilyen szeretett volna lenni azon a napon. Következő alkalommal dekorgumiból mindenkinek készült egy mosolygós fej, amit minden reggel eldönthettek, hogy felteszik e a ruhájukra vagy sem, büszkén mutatták, hogy ők mindig ilyen mosolygósak szeretnének lenni. Az optimista szemüveg is elkészült, amit kedvükre díszítettek, és bármikor felvehettek.
Felfedeztük együtt,hogy minden rosszban van valami jó.
Megbeszéltük, hogy igyekszünk ezt a gondolkodásmódot beépíteni a mindennapjainkba.
Elhatároztuk,hogy megtesszük a tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy az álmaink a jövőben válóra váljanak.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Tisztaforrás – vegyes korosztályú csoport
Az optimizmus fogalmának „tanítása” során többféle hangulatot és megvalósítási módot is kipróbáltunk. A hangulatok közül az örömmel, lelkesedéssel, bátorsággal végzett feladatok jelentették számukra azt, hogy -akkor én most optimista voltam. Így lett az Ő olvasatukban az optimista az, – ha merek, akkor optimista leszek.
A segítség, biztatás, egymás támogatása jelenti számukra a bátorságot amivel nekiindulnak a feladatnak és optimistám, ha látják, hogy a többiek biztatják őket.
Ez elképzeléseik a jövőről, amiben a legszebb énjük megjelenik, nagyon különböző, de az élet szép oldalát mutatja.
A tabló részletei:
– Királylány leszek és a férjem a király.
– Autóversenyző leszek és majdnem mindig győzök.
– A házam mellett lesz egy oroszlánom, ketrecben, de nem bánt. Én szelídítettem meg, kutyáim is vannak.
– Családom és autóm is lesz.
– Sok gyerekem lesz és férjem, szeretjük egymást. Ő a barátom, de el fog venni feleségül.
– Kamiont vezetek és mindig úton leszek.
– Boldog leszek, azért rajzoltam sok szívecskét…
Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskola
A gyerekekkel beszélgettünk arról a képről, amihez elkészült a naplóbejegyzés. nagyon aktívak voltak a gyerekek, könnyen a felszínre jöttek az érzelmek, ügyesen meg tudták fogalmazni érzéseiket, gondolataikat.
A naplóbejegyzés elkészítése is könnyedén ment a gyerekeknek, ugyanis többen írnak saját naplót.