JÓCSELEKEDETEK
– Az év utolsó napjaiban a 4. b osztályos gyerekek jócselekedetekkel próbálták vidámabbá tenni a fáradt tanítónéniket és a felsős tanárokat is. Különböző szolgáltatásokkal várták a gyerekek az iskolába érkező pedagógusokat Az alábbi kínálatból lehetett választani: mosoly, édesség, masszírozás. (a masszírozás és a mosoly volt a legkelendőbb). Ezek mellé még húzni lehetett mindenkinek egy-egy pozitív gondolatot. A terv bevált, mosolyt csaltunk a fáradt arcokra! Ennek volt egy be nem tervezett mellékhatása, a gyerekek ismét megérezték, hogy adni jó!
– Népszerűsítettük a boldogságórákat az óvodások körében. Eljöttek hozzánk „vendégségbe” az iskolába, ahol megtanítottuk nekik Bagdi Bella egyik számát a Pozitív mondókát, és karácsonyi dalokat énekeltünk nekik.
– Népszerűsítettük a boldogságórákat az alsó tagozaton. Az iskola alsósai számára minden egyes gyertyagyújtás alkalmával elénekeltük a Bagdi Bella Pozitív mondókáját. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ők is megtanulják!
– Az iskolai folyósó egyik központi falára készítettünk egy óriás szívet, mely az iskola életéről szóló fényképekkel van tele, hogy ezzel is „világgá kürtöljük” BOLDOG ISKOLA vagyunk!!!
– Adakoztunk. Édességet gyűjtöttünk beteg gyerekeknek, nehéz sorsú gyermekotthonban élő gyerekek számára.
– Adj egy jó szót! Kis cetlikre egy – egy jó szót írtunk osztálytársainknak.
– Adj egy jó szót! Kis cetlikre egy – egy jó szót írtunk családtagjainknak.
– Beszélgettünk róla mit jelent az , hogy jócselekedet!
– Jócselekedet szülők felé: néptánc fellépéssel kedveskedtünk.
– Rénszarvas asztali díszt készítettünk a szülőknek ajándékba.
Ez is egy eseménydús hónap volt, és azt gondolom mindenki átgondolta, hogy az ünnep nem a drága ajándékoktól szép. A szeretet az odafigyelés sokkal nagyobb ajándék!

Nagyon jó hangulatban telt ez a boldogságóra is. Nálunk egy-egy alma jelképezett egy jó cselekedetet. A végén közösen ragasztottuk fel a fára. A hónap dalai eddig mindig nagy sikert arattak.:) Köszönjük,hogy részesei lehetünk, ennek a programnak.:))

Intézményünk idén is a „Jónak lenni jó” mottó jegyében két Nógrád megyei iskola mélyszegénységben élő tanulóinak gyűjtött és juttatott el „cipősdoboz-ajándékot”. Osztályom is részt vett ebben a mozgalomban Audry Hepburn idézetének értelmezésével és segítségével. Boldogságórát is tartottunk, melynek első részében a „Kezdőbetűk üzenete” feladatot négy csoportban oldották meg tanítványaim. Már itt azt kértem tőlük, hogy próbálják meg úgy kialakítani a csoportokat, hogy olyanokkal kerüljenek egybe, akikkel már régen dolgoztak együtt. A jótettek boldogító hatásáról beszéltünk mielőtt Bella dalának hallgatása közben lerajzolták vagy leírták egy kis lapra azt az ajándékot, aminek szerintük az ő csoportjukban lévő társaik a legjobban örülnének. Az „ajándék” átadásának pillanatát rögzítettem és elküldtem a szülői facebuk csoportba is. Zárásként megbeszéltük, milyen jó cselekedetekkel tudnának örömet szerezni az adventi időszakban. Iskolagyűlés keretében az iskolánk karácsonyfájára az osztályfőnökök Luca-napkor felraktak egy, az osztályból azoknak a tanulóknak a nevével ellátott díszt, akik arra érdemesek voltak ebben az évben. Fel is kellett olvasni, illetve indokolni, hogy miért. Én nem neveket írtam, hanem két díszt helyeztem el. Egyiket, egy Mikulásfejet a lányoknak, a másikat a fiúknak egy rénszarvas figurájába bújtatva, mert ugyanolyan rakoncátlanok néha, mint Rudolf a rénszarvas, de azért imádnivalók!

A jó cselekedetek örökzöld fája bő termést hoz. Tisztelet, hála, szeretet, békesség, együttérzés, mosoly, köszönet…