Valamennyien közösséghez tartozunk, amelyben egymástól függünk, és együtt kell működnünk, minden tettünk lehet egy jó cselekedet, amikor empatikusabbnak és szerethetőbbnek látjuk magunkat is,
hiszen nemcsak másokat szemlélünk pozitívabban, de magunkat is kedvezőbben értékeljük A karácsonyhoz közeledve a gyerekek is szívesen beszéltek egymás segítéséről, az ünnepvárás izgalmairól, az ajándékozás öröméről.
A kettősség többnyire jellemző, hiszen van aki a Jézuskától, van aki a családjától várja a karácsonyi meglepetést.
Az viszont valamennyi gyerek esetében megtapasztalható, hogy örömet szeretnének okozni, meglepetést szeretnének készíteni családjuknak, társaiknak.Ennek az elhatározásnak a megvalósítását szolgálták az ajándékkészítő délelőttök, ahol különböző díszeket készíthettek az általuk választott óvodás társaknak, családtagoknak.
Boldogságóra Alapprogram
A jó cselekedetek gyakorlásának feldolgozását a relaxációval kezdtük, a Repül a madár, szárnyalva száll…gyakorlattal.Mivel „kismadarak” voltunk, így megkérdeztem tőlük, hogy hogyan tudunk segíteni a madaraknak, hogy átvészeljék a téli időszakot? Egyöntetűen azt válaszolták, hogy a folyamatos etetéssel.A madaras feladatlappal ezt most el is végezték, de megbeszéltük, hogy igaziból is etetni fogjuk őket.A mese meghallgatása után, beszélgettünk a jó cselekedetek fontosságáról, az érzésről amikor jót teszünk valakinek.Elhangzottak valódi élmények is,a témával kapcsolatban. Papír szíveket kaptak, amire rárajzolhatták azoknak a gyerekeknek a jeleit, akikkel már jót cselekedtek. Ezután segítettünk „anyának”a zoknikat összepárosítani. A szimbólum felragasztása után, mindenki kihúzta egyik csoporttársa jelét,és megbeszéltük, hogy kigondolja, hogyan tud vele jót cselekedni. Ez a foglalkozás, igazán jól illeszkedett a Karácsony-várás időszakához.
A pétfürdői Horváth István Általános Iskola 3.a osztályos tanulóinak a december hónap a jócselekedetekről szólt.December elején játékokat gyűjtöttünk rászoruló gyerekeknek.December 6.-án csatlakoztunk a „Hagyj el egy
mikuláscsomagot !”felhíváshoz,amellyel egy beteg,család nélküli kisgyereknek sikerült boldog pillanatokat szereznünk.
Beszélgettünk a jócselekedetek fontosságáról,amelyet a gyerekek egy-egy mondatban meg is fogalmaztak.Végül elkészítettük a jócselekedetek gyümölcsfáját is.
Karácsonyi képeslappal és egy nagy öleléssel kedveskedtek egymásnak a gyerekek.
A „jó cselekedetek gyakorlása” az egyik legszebb téma, amiről a gyerekekkel lehet beszélgetni. Karácsony előtt pedig különösen aktuális a téma. A csoportommal számba vettük, hogy milyen reális lehetőségeink vannak jót tenni, hol és kinek tudunk segíteni. Felsoroltuk, hogy milyen érzéseket idézhet elő egy-egy jó cselekedet abban aki adta, és abban aki kapta. Ezek az érzések kerültek fel a jó cselekedetek gyümölcsfájára.
Ebben a hónapban az egymásra figyelés, egymásra hangolódás volt a középpontban. Beszélgettünk arról, hogy milyen jó-cselekedetekkel tudnak kedveskedni otthon a szüleiknek, testvéreiknek és az óvodai csoporttársaiknak is. Lelkesen mesélték, ha esetleg tudtak jószívűek lenni, meglepetést okozni.
„Pályáztak” a Jószívű cím elnyerésére, még a kevésbé segítőkész gyerekek is gyűjtöttek egy-egy jelet.
Az eredményhirdetés végén megállapítottuk, hogy JÓNAK LENNI JÓ.
A Kiskunhalasi Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Katica csoport óvodásai az itt a tél, itt az advent témát választottuk. A gyermekek mindig nagy örömmel, izgatottsággal várják a karácsonyt, ezért döntöttünk amellett, hogy két óvodás csoportot, a Csiga-bigákat illetve a Szitakötőket is megajándékozzuk. A gyerekek nagy örömmel készítették a dekoráicókat.
Ezen az alkalmon átbeszéltük, mi mindent jelenthet , ha valaki optimista. A gyerekek ezután saját emlékeket elevenítettek fel, ezekből említek párat: Esik az eső, de nem bánja, mert a földnek jót tesz, a ruháját pedig megvédi az esőkabát.
Nem szereti a gyógyszer ízét, viszont meggyógyul tőle.
Nem választhatta a kedvenc játékát, mert épp más játszott vele, mégis talált másik kedvére való játékot.
Végül eljátszottuk, hogy a varázsszemüvegünkkel mindenben meglátjuk a jót.
A novemberi foglalkozást már a képzést követően tartottam meg a gyerekeknek. Úgy éreztem, sokkal célzottabban tudtam a témát a gyerekekkel feldolgozni. A mese ezalkalommal is nagyon jó gondolatokat váltott ki belőlük. Valamint az, hogy ezen az órán konstruáló játék volt , még jobban összehozta a kis csapatot.
A decemberi „rohanásban” is sikerült a gyerekeket ráhangolni a témára. Érdeklődve láttak neki a szituációs játékoknak, némi segìtség azért szükséges volt, viszont hamar felismerték a helyzetet. Nagy lendülettel kezdtek hozzá a ” jószìvű cím” elnyeréséhez szükséges feladatokhoz. Minden gyermek aktív és pozitív volt, az eredményhirdetés végén pedig örültek a jutalom szaloncukornak is, hogy jónak lenni jó. ☺
