Beszámoló a január havi Boldogságóra foglalkozásról

A foglalkozás témája: Célok kitűzése és elérése

• Foglalkozást énekléssel és hozzá kapcsolódó mozgással kezdtük:
Bagdi Bella Van nekem egy álmom dala nagyon tetszett a gyerekeknek. A szövegét és a dallamát is könnyen megjegyezték, a dalhoz kitalált mozgást élvezték. Megfelelő ráhangolódást, jó hangulatot teremtett a foglalkozáshoz.

• A téma bevezetése célba dobással:
A kézikönyv ajánlása szerint játszottunk és beszéltünk a témáról. Igyekeztem kiemelni, hogy olyan célt tűzzünk ki, amit úgy gondolunk, hogy meg tudunk valósítani. Valamint nem baj, ha elsőre nem sikerül, többször is próbálkozhatunk, csak az a lényeg, hogy ne adjuk fel.
A célba dobás játékot nagyon találónak tartom a téma bevezetéséhez. Különösebb magyarázat nélkül segítette a gyerekeket a téma értelmezésében.

• A téma feldolgozása
 Boldogvár meséjével:
A gyerekek figyelmesen hallgatták végig a mesét. Igyekeztem kiemelni a „kulcs” szavakat, mondatokat mesélés közben, és a mese utáni beszélgetés során is:
– „Mindig hallgass a szívedre!”
– „A célod mindig legyen a szemed előtt!”
– Az erős akarat, kitartás leküzdi az akadályokat.
– Ha a célunk elérjük, boldogok leszünk.
 Az eltévedt maci –bábjáték a csoport bevonásával
A kézikönyv ötletét használtam fel. Célom a barátok fontossága, együttműködés, egymás segítésének hangsúlyozása a célok eléréséhez.
 Puzzle játék – a közös célok:
A csoport játékai közül egy ismerős, nagyobb részekből álló puzzle darabjait elrejtettem a csoportszobában. A feladat az volt, hogy a csoportból minden gyerek közreműködésével meg kellett találni a kirakó darabjait, és összeállítani a puzzle-t.
Ennél a játéknál a közös munkát és az összedolgozást hangsúlyoztam.
 Varázshópelyhek
A kézikönyv ajánlása szerint játszottuk, csak a kívánságban mindenkinek azt kellett megfogalmaznia, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Megbeszéltük, hogy milyen jó, ha valakivel, barátunkkal, családunkkal megoszthatjuk céljainkat, álmainkat. Erre nem is kellett bíztatni senkit sem, mert a gyerekek lelkesen mesélték céljaikat.

• A foglalkozás lezárása rajzzal: Ha nagy leszek
A rajzok nagyon jól sikerültek. Tablót készítettünk belőlük, és kitettük a hirdetőtáblára. A gyerekek büszkén mutogatták szüleiknek és mesélték a foglalkozás élményeit.

Csokvaomány, 2020. január 28.

Tuza Gáborné
óvodapedagógus

A januárban a célok kitűzése volt a feladatunk. Fontosnak tartottam beszélni arról, hogy mit is jelent ez. Mik a célok, amiket kitűzünk és melyek az álmok, amiket meg akarunk valósítani, amiket el szeretnénk érni.
Egy beszélgetőkört indítottunk ezzel kapcsolatban, melyben a nagyon nagy álmokról beszélgettünk, hogy ki mi akar lenni, ha nagy lesz. Megvitattuk, hogy mire lesz szükségük ahhoz, hogy ez az álmuk teljesülhessen. Sőt az egyik kisfiú bevallotta, hogy feleségül szeretné venni az egyik csoportba járó kislányt, és mi segítettünk neki, hogy hogyan tudná ezt megvalósítani, mire is van szüksége egy lakodalomhoz.
Készítettünk egy hatalmas kézformát, mely a havi témánk jelképe lett. Erre mindenki a mf. 38. oldaláról kiszínezhetett legalább 3 tevékenység képét, amit az iskolás korukig szeretnének megvalósítani, és ezeket a képeket kivágtuk és felragasztottuk a jelük köré, majd a hatalmas kézformára. A nagyobbaknak azonnal volt konkrét elképzelésük arról, hogy melyek lennének a kitűzendő feladatok, de a kisebbeknek segíteni kellet rávezető kérdésekkel, hiszen ők azt mondták, hogy „már mindent tudnak”.
Alakítottunk 2 csapatot is és megszerveztük a célbadobós játékot babzsákokkal és karikákkal. A cél most az volt, hogy beletaláljanak a karikába. nagy örömmel töltötte el őket, ha sikerült beletaláljanak.
Készítettünk varázshópelyheket is, melyet a csoportszoba dekorálására használtunk fel. Mi festékkel lenyomatozva készítettük el, melyek egy-egy célt szimbolizáltak a bejárati ajtónk téli fáján.
Csoportcélként egy nagy feladat elvégzését terveztem be, mely jól illeszkedett a téma feldolgozását segítő meséhez. Egy másfajta program eszközeként van a csoportnak egy hatalmas vár kirakó, melyet ezelőtt még sohasem láttak, még sosem próbáltak ki a gyerekek. Úgy gondoltam, ez megfelelő motiváció lesz a mese felvezetéséhez.
Együtt kiraktuk a hatalmas várat ábrázoló puzzlet, ami igazi együttműködést, összedolgozást, kompromisszumkészséget követelt meg.
Erről „eszembe jutott” a mese, elmondtam a Boldogvár meséje című történetet a könyvünkből, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Könnyen érthető szövege, a jól követhető események végig fenntartották a figyelmüket. Nekem kifejezetten tetszettek a felbukkanó népmesei motívumok benne.
Ezt követően el is játszottuk, eldramatizáltuk a történetet, amit nagyon szórakoztatónak találtak. igyekeztem úgy alakítani, hogy minden gyermek szerephez jusson, így aki nem volt főszereplő, az is kapott feladatot, például ők voltak a fák az erdőben vagy a lovak a hintóhoz.
Kellemes érzés volt azt tapasztalni, hogy a dramaturgban nem volt szükségük sok segítségre. Figyelték a szöveget, tudták, mi fog következni egyszeri hallás után is.
A mese lezárásaként a munkafüzetünk 36. oldalán levő boldogság vár rajzot adtam színezésre.
A hónap lezárásaként felhelyeztük a csoport boldogság várhoz vezető útra a januári téma jeleit. Alkalmazva a komplexitást itt is, egy kis matematikai számolást is beleszőttem zárásként. Megszámoltuk, hogy hány célt értünk már eddig el, hány lépcsőfokra tudtuk kirakni a jelet és még mennyit kell megvalósítsunk, mennyi lépcső van még hátra a legnagyobb cél eléréséhez, a várhoz való feljutáshoz. Megállapítottuk, hogy épp félúton vagyunk, mert már 5 lépcsőfokra felértünk és még 5 van hátra.

A célok kitűzéséhez és eléréséhez nagyon jó alapot adott a mese. A gyermekek a beszélgető kör kapcsán ügyesen megfogalmazták, hogy mit jelent számukra a boldogság.

A célok kitűzéséhez és eléréséhez nagyon jó alapot adott a mese. A gyermekek a beszélgető kör kapcsán ügyesen megfogalmazták, hogy mit jelent számukra a boldogság.