A hónap témája a célok kitűzése volt.
Boldogságóránkat egy rajzos meditációval kezdtük, az “Irkafirká”-val. Először csukott szemmel irka-firkáltunk, majd nyitott szemmel. Megállapítottuk, hogy sokkal könnyebb úgy firkálni, ha látjuk a célt, vagyis a papírlapot.
Kipróbáltuk “Körbe, körbe, karikába” is az irkafirkát. Megállapítottuk, hogy ha előre elhatározott módon firkálunk, akkor sokkal könnyebb, mint ha összevissza siklik ceruzánk a lapon. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy fontos a célunk elérésében a tervszerűség.
Ezután a “Boldogságóra munkafüzet” aranyhalait töltöttük meg mindenféle kívánsággal. Volt, aki azt kívánta: “Bárcsak én lennék a legokosabb a Földön!”. Vagy, hogy “Bárcsak tudnék repülni!”. Kívántak még a gyerekek jó jegyeket, sok pénzt, családot, boldogságot, finom ételeket, csemegéket, kirándulást, tárgyi dolgokat stb.
Ezekről aztán jót beszélgettünk. Közben megtanultuk, hogy fontos, hogy a kívánságaink, céljaink elérésében, hogy azok elérhetőek, reálisak legyenek.
A témát testnevelés órán folytattuk. Erről szól a kis “videónk”

Ez a hónap a célok kitűzéséről és eléréséről szólt bagolyvárunkban. Átlépve 2020-ba álmainkat megjelenítettük, amit akár egy ugrással, képesek vagyunk elérni. A küzdés, akadályok megjelentek a testnevelés órákon is,ahol az exatlon pálya és a bátorság csúszás a szőnyegen meghozta a kellő önbizalmat, sikert. Hiszen a sikerhez 4 dolog kell: Te, a Célod, a Miérted, és a Kitartásod! Az egész első félév az osztályunk számára igazi kihívás volt, de közösen és a boldogságórák segítségével együtt küzdöttünk egymásért szívvel, lélekkel. A szokásos teljes boldogságnapunkat már izgalommal várták a gyerekek. Igaz számomra is igazi kihívás, és akadály volt betegségem, de erre mit sem figyelve tiszta szívvel érkeztem meg a kis baglyocskáimhoz. Azonnal észrevették, hogy tanító néni nincs jól, s olyan szoros gyógyító ölelést kaptam, hogy minden fájdalmamat elfelejtettem. 🙂 Kiraktuk az általuk előző órákon elkészített célom 2020-ban c. rajzukat, ahol szimbolikusan ugrottak át az akadályokon. A nagyon szeretett relaxációs gyakorlat után az elmaradhatatlan ölelés, és napindító Röpülj velem Bagdi Bella számmal folytattuk. Beszélgetőkörben beszéltünk a célok fontosságáról, azok elérésének öröméről. Hihetetlen, hogy 5 hónap sem telt el, de olyan jó volt tapasztalni, hogy az eddigi boldogságfokozó technikákat összekapcsolták a célokkal, és továbbgondolták. Kezdik elhinni, hogy igazi pozitív gyerekek, akik mindenre képesek. Mindenki leírta a saját baglyocskájába a saját álmát, célját, amelyet fel is tűztek magas bagolyvárunkra. Aki szerette felolvasni a többieknek álmait, céljait, megtehette. Ezek után a színező és keresztrejtvények közös megoldásai után a kudarcok kerültek előtérbe. Egy igaz történettel vezettem be,ahol egy kicsiny amerikai kislány küzd az álmaiért, hogy olimpiai arany érmet szerezzen hazájának és Károli Béla edzhesse. Rengeteg sérülés, újrakezdés, és küzdelem után elérte,m megvalósította álmait, céljait, hiszen elmondása szerint álmok nélkül nem tudna élni. Az osztályt megrendítette az igaz történet, s kérték, hogy vetítsem le újra. Majd saját kis életükből vettünk példákat, hogy kinek milyen akadályokkal kell megküzdenie. A tanulságos mesét elmeséltem nekik a szamárról,aki a kútba esett, – s aki a rádobott köveket nem akadályoknak tekintette, hanem utat készített magának -, s így ki tudott szabadulni. Arra a következtetésre jutottak, hogy segíteni kell másoknak, meg kell egymást hallgatni. Így mindenki egy kis jóság kártyát készített,amelyben megfogadták, hogy miben segítik a másikat a céljai elérésében. A hosszú kanyargós út leküzdéséhez pedig olyan szuper repülő vonatot készítettek, amelyen mindenkinek helye volt, s a saját vagonja mindig valami csodás dologgal egészítette ki.Mindenki felszállt a mesebeli járgányunkra és boldogan, elégedetten énekeltük a boldogság dalát Bagdi Bellától. Végül nap végén, hogy az első céljukat elérték a félévi bizonyítványuk megszerzésével, megjutalmazták magukat, egy szuper Positivity társasozással. Az önfeledt játékot folytatni fogjuk. Boldogan és elégedetten vitték haza boldogságfüzetüket. S hiszik magukról, jobb velük a világ, s bármire képesek.

Beszélgettünk a rövid – és hosszabb távú céljainkról, majd mindenki megrajzolta az önarcképét, és egy felhők között járó emeletes iskolabuszba ültettünk mindenkit, amely elrepít a céljaink felé.