A koronavírus járvány miatti kényszervakáció miatt az órát már nem tudtuk megtartani… Már azt hittük, hogy ebben a hónapban nem is tudunk boldogságról beszélni, s akkor jött a segítség a Boldogságóra program csapatától… Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok ! Az a “ – kicsit több mint – 216 órában azon dolgoztunk a csapattal, hogy hogyan tudjuk folytatni az online térben a Boldogságóra programot “ nem volt hiábavaló. Azonnal mozgósítottam kicsi csapatomat , hogy találjuk meg azokat az apró örömöket, hisz minden nap beszélünk telefonon, vagy online, hogy ne csak olvassuk, tanuljunk, lássuk is egymást! Versben, fogalmazásban, rajzban, képekben, rövid videóban számoltak be a gyerekek apró örömeikről. Legyen sok apró öröm minden családban, s akkor valóban boldogok lehetünk!
Az első Boldogságóra, amit online kellett megoldanunk. Ahogy látjátok, segítségünkre voltatok. Ti is vigyázzatok magatokra, a családotokra, a tanítványaitokra!

Az osztály egyik kedvenc témája az „Apró örömök”
Tavaly nagy lelkesedéssel készítettük az ÖRÖMHÍRADÓT”.
Az idén is készültünk megtölteni a „KINCSESLÁDÁT”.
Aztán a járványveszély felülírta a mi terveinket.
Furcsa volt az egymástól való hirtelen elszakadás is ,ezért a gyerekekkel együtt úgy döntöttünk ,bár nem készülhetnek közös alkotások, nem készülhet róluk csoportkép sem, de legalább tudósítják egymást az elkészült képekkel, hogy ki milyen apró örömöket fedezett fel az otthon maradásban.
Színes lett a paletta!

Apró örömök az életünkben.

A boldogságórák történetében talán az egyik legnagyobb kihívást ez a hónap jelentette. A március szokásos módon indult a megszokott rendben tartottam a boldogságórákat , havi témánkat az apró örömöket dolgoztuk fel. Közben nagyon készültem a március 20-ra a boldogság világnapjára. A gyerekkel megbeszéltük,hogy nyílt boldogságórát tartunk,meghívtuk a szülőket,tanárokat,érdeklődőket. Nagyon jó kis órát terveztem ,a gyerekek nagy izgatottak voltak. Ezzel párhuzamosan rajzpályázatot indítottam hála címmel, szép alkotások készültek. És elérkezünk ahhoz az időponthoz amikor hirtelen minden más irányt vett. A bejelentett digitális oktatásra való áttérés nem csak a boldogságórák megtartásában okozott fejtörést és kihívást. Hirtelen kellett a változáshoz alkalmazkodni. Úgy érzem ebben a hónapban vagyok a legkreatívabb és próbálok ki olyan dolgokat amit eddig soha. Létrehoztam digitális platformon boldogságóra csoportot és azon keresztül kommunikálunk,adok és kapok vissza feladatot. Minden héten videóüzenetben lelkesítem a gyerekeket és tanácsot ,erőt adok a folytatáshoz. Relaxációs videóüzenetet is készítettem. A hónap vége a megküzdési stratégiák téma lett. Ehhez kapcsolódóan kapnak feladatokat. Persze nagyon nagy segítség amit Ti kedves boldogságprogram csapat adtok nekünk pedagógusoknak. De így együtt kreatívan lehet folytatni a boldogságórákat. Szükség van ránk! A visszajelzések is ezt mutatják. Kapok üzenetet a gyerekektől,hogy már a hét közepén várják a videóüzenetemet. Sőt már a kisebb testvérük is leül a gép elé és együtt nézik. A kezdeti meglepődésemen túljutva azt mondhatom hogy a boldogságórákat tudom folytatni persze nagyon hiányoznak a gyerekek. Sajnálom ,hogy a megtervezett programjaim elmaradtak de szeptemberben bepótolom. A rajzpályázat eredményét digitálisan kihirdetem,a legjobbakat küldöm az országos pályázatra.
így telt ez a hónap röviden összefoglalva. A feltöltött képek most egy kicsit rendhagyóak.Fogadjátok szeretettel a jobb veled a világ otthon feladataihoz kapcsolódó képeket. Köszönöm a csapat segítségét ,hogy ebben a megváltozott helyzetben sem hagytatok magamra!

Ami örömet okoz.

Március- Apró örömök élvezete
Az első foglalkozáson beszélgettünk arról, hogy miért fontos az, hogy észrevegyük a mindennapok apró örömeit, hogy értékeljük az életünkben az apró pozitív dolgokat, akkor még nem sejtettük, hogy mennyire fontos is lesz ez majd a hónap vége felé. Átbeszélgettük, hogy ki mikor érzett utoljára örömet, mi váltotta ki, milyen érzés volt. Majd gyűjtöttünk apró örömöket, kinek mi okozhat örömöt a hétköznapokban. A következő héten Titkos angyal játékot játszottunk. Mindenki kihúzott egy nevet az osztályból, akinek azon a héten a titkos angyala lett. Az volt a feladat, hogy apró örömöket szerezzenek társuknak. Eleinte ezek inkább kisebb meglepetések, cukor, csoki voltak, de megbeszéltük velük, hogy nem csak ezzel lehet örömet szerezni a másiknak, hanem odafigyeléssel, beszélgetéssel, vigasztalással, segítségnyújtással, jó szóval, simogatással, stb. Hét végén mindenkinek tippelni kellett, hogy ki volt az angyalkája, megbeszéltük, hogy miért volt jó érzés adni és kapni. Annyira tetszett a játék nekik, hogy a következő héten szerették volna megismételni. Sajnos az élet közbeszólt, kihirdették a veszélyhelyzetet és hétfőtől digitális munkarendre tértünk át. A kialakult helyzet kemény feladat elé állított mindenkit, szülőket, gyerekeket és bennünket. Egyik napról a másikra kellett egy teljesen új, szinte ismeretlen rendszerre áttérnünk, kialakítani egy új szokásrendet, a digitális térben új tanulási-tanítási technikákat létrehozni. Mindezt úgy, hogy az ember félti a saját szüleit, szeretteit, tanítványait és mégis valahogy biztonságot kell sugározni, csökkenteni a gyerekek szorongását, irányt mutatni nekik és szüleiknek. Az első hét nehézségei után azért belerázódtunk, mondhatom, hogy elég jól boldogulunk. A második héten már jutott idő arra is, hogy visszatérjünk az apró örömökhöz, ami ebben a helyzetben tényleg nagyon fontossá vált, hiszen ez a szemléletmód sokat segíthet mindannyiunknak, hogy könnyebben vészeljük át ezt a nehéz helyzetet. Fontos, hogy a bajban is tudjunk örülni, nevetni, észrevenni a pozitív dolgokat. A gyerekek otthon elkészítették a kincsesládát. Arra kértem őket, hogy írjanak apró örömöket kis papírokra és tegyék a kincsesládába. Minden nap húzzanak ki egyet és próbálják aznap megvalósítani. Igyekeztem én is adni olyan feladatokat, amelyek örömet okoznak a gyerekeknek, segített a márciusi bolondos időjárás, egyik nap hóemberes, havas képeket kértem tőlük, másik nap virágokat kellett fényképezni.