Ebben a hónapban bátorítottam a gyermekeket, hogy minél több jó cselekedetet, szeretetet, odafigyelést nyújtsanak egymásnak. Jóságkártyákat gyűjtöttek a gyermekek, amit a nap végén mindig értékeltünk és a hónap végén a legtöbb jóságkártya tulajdonosát oklevélbe részesítjük.A szeretetkörben mindig elmondták, hogy milyen jót cselekedtek, amit társaikkal közösen értékeltünk és elismertük.
A gyermekek számos ajándékot készítettek egymásnak. Nagy szeretettel készült a mézeskalács fejdísz, a karácsonyfa, az angyalka is szüleik számára.
Nagyon szerették Amália történetét a „Szívem kertje” mese alapján. Sokat énekeltük a számos karácsonyi dal mellett a ” Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című éneket.
A szituációs játékokat is minden nap igényelték, szeretettel mutatták be miben segítenek anyának, ha fáradt,vagy óvodás társukat,hogyan vigasztalják meg, ha szomorú.

Egész héten a jó cselekedetekkel foglalkoztunk, és nagyon jól éreztük magunkat valamennyien!
Első nap: elkezdtük a meseláncot. Három-négy lapot húztunk egy csomag kártyából, melyen különböző állatok, emberek, eszközök vannak. Olyan mesét mondunk együtt, amiben a kihúzott lapokon szereplő dolgoknak szerepelniük kell. Egy gyerek kezdi a történetet, és aki szeretné, folytatja. Örömmel vettem észre, hogy a történeteken érződik, hogy harmadik éve csináljuk már a boldogságórákat, mert a szereplők segítik, védik egymást, a mese végén mindig minden jóra fordul.
Következő nap: ajándékot készítettek a gyerekek a szüleiknek karácsonyra. A kicsik csak pöttyökkel díszítették az arany gömböket, amire előzőleg hópihéket, fenyőfákat ragasztottunk. A nagyobbak már saját elképzelés szerint díszítették saját gömbjeiket
Harmadik nap: Boldog Dóra a Visszajött a répa című mesét hozta el hozzánk. A mese végén a gyerekek eltakarták a szemüket, hogy legyen idejük átgondolni a hallott történetet, majd akit megsimogattam, az elmondhatta, melyik szereplő lett volna a mesében. Aztán körbeültünk a szőnyegen, a boltos játékból zöldségeket, gyümölcsöket válogattunk, hogy mindenkinek jusson valami a kezébe és körbeadogattuk: kérem a karalábét, adom az almát. Végül gyurmából elkészítettük az állatok eleségeit.
Negyedik napon: reggel megbeszéltük, hogyan lehet egymásnak segíteni: pl. a nagyobbak tudnak a kisebb pajtásaiknak a kancsóból innivalót tölteni, segíteni öltözni-vetkőzni, tudnak egymásnak zsebkendőt hozni, segíteni összeszedni a kiborult játékot, megépíteni a leborult várat. Cserébe a Hála fára kaptak egy-egy gombot a jelükkel ellátott levélre. Öröm volt látni, mennyire igyekeznek, keresik az alkalmat a segítségre, hogy szaporodnak a gombok a fán! Buszost is játszottunk, a buszon minden helyen ült valaki, aztán fölszállítottam egy öreg bácsit. Elég hamar kitalálták, hogy át kell adni a helyet neki. Aki önként átadta, azt megtapsoltuk. Aztán fölszállt még egy terhes nő, majd egy öreg néni, egy nő kisbabával a karján és egy fiú mankóval. Mindegyiküknek átadták a helyet. Mindenkit megtapsoltunk. A végén megkérdezték, ugye máskor is játszunk ilyet?!
Utolsó nap karácsonyoztunk. A fát a váltótársam angyalkáival díszítettük, amit régen, talán tíz éve készített egy olyan kollégával, aki sajnos már nincs köztünk, így hát az adventi gyertyák kicsit érte is égtek. A gyerekek nagyon jók voltak, így megérdemelten kapták a sok ajándékot! Nagyon boldogok voltak! Megkapták megérdemelt jutalmukat!

Ebben a hónapban minden tevékenységünk a jó cselekedetek gyakorlása körül forgott. Beszélgettünk arról, hogy otthon miként segíthetnek, mit is nevezünk jó cselekedetnek, hogyan valósíthatjuk meg. Arra kértem a gyerekeket, hogy minden nap számoljanak be legalább egy jó cselekedetről, amit aznap végeztek. Azzal próbáltam ösztönözni őket, hogy minden általuk elvégzett jó cselekedet, egy puha szalma a kis Jézus jászlába, és ha sok szalmát gyűjtetnek nem fog megfázni Jézuska.
Egyik nap azon kívül, hogy mit segítettek otthon, megkérdeztem, hogy milyen ajándékot vinnének Jézuskához, persze előtte ismertettem a történetet, amelyből megtudták, hogy a pásztorok is és a három király is vitt valamilyen ajándékot. Nem is kellett sokáig gondolkodniuk, jöttek az érdekesebbnél érdekesebb ajándékötletek: macit, takarót, kis párnát, Olyan gyerek is volt aki karácsonyfát vinne, hogy Jézuskának is legyen Karácsony.(ahogy a gyerekek fogalmazták)
Készítettek a gyerekek nyakláncot – különböző tészták fűzésével, ez volt az ajándék az édesanyjuknak, majd elkészítették gyurmából apát és ezt adták át. Nagyon szerették ezeket a foglalkozásokat, mivel az életkori sajátosságaiknak megfelelően a lényeget is át tudtam adni.
Ugyancsak rendszeresen hallgattuk a hónap dalát: Jó emberré csak a szívemmel válhatok. Már, amikor meghallották az ismerős dallamot, tudták, hogy érdekesebben, játékosabban, egészen más témáról fognak hallani.
Én hiszem, hogy ezekkel a foglalkozásokkal sikerült meghittebbé, kézzel foghatóbbá tenni az ünnepre való felkészülést. Több visszajelzést is kaptam a szülők részéről, mivel ők is jelen vannak ezeken a foglalkozásokon, hogy ők is jól érzik magukat ezen foglalkozások után. Hálásak, hogy hallhatnak erről a programról és szívesen vesznek részt a kivitelezésekben.
Hétvégére a közös sütemény elkészítése lesz, mézeskalács sütés és díszítés karácsonyi dalok hallgatása közben.