Ebben a hónapban minden csoport kítűzött valamilyen célt magának. A kisebbek célba dobást gyakoroltak,” célba zokni „jétékot játszottak a, vagy éppen az volt a céljuk hogy a boldogság várhoz való utat megtalálják.A nagyobbak örömmel készítették el Micimackó ajándékait és ünnepelték meg a születésnapját.De volt olyan csoport is akiknek a kitűzött céljai között a cipőkötés megtanulása, és az „Így tedd rá-s” játékok elsajátítása szerepelt.Azt gondolom minden csoport örömmel , felszabadultan vett részt ezekben a játékokban, a célkitűzések megvalósításában.

Középsőseink számára a hónap dalához is kapcsolódva, „álmokként” emlegettük azokat a célokat, melyeket szeretnénk elérni. Az álmoknak persze semmi sem szabhat határt, így születtek meg a „Szeretném, ha holnap lenne a farsangi mulatság” és a „Szeretnék egy igazi unikornison ülni” gondolatok. Ezt tapasztalva igyekeztünk objektumhoz kötni céljainkat. Kislabdákat kellett célba dobniuk először egy felfordított zsámolyba, majd egy kis kosárba, ami teljesíthető kihívás/cél volt számukra.
Egy másik oldalról is megközelítettük a hónap témáját: az ígéretekkel megegyezően értelmeztük a kitűzött célokat. Egy egyensúlyozó félgömböt választottunk ki ennek eszközéül, melyet a tevékenység előkészítéseként a gyermekeknek el kellett találniuk gombóccá formált zoknijukkal. A délelőtti játék kezdete előtt megkértem a gyerekeket, hogy egy kis papírra rajzolják rá jelüket, majd üljenek le a szőnyegre, melynek közepén elhelyeztem az említett tornaszert. Miután mindenki elkészült, a gyermekek feladata volt, hogy ragasszák rá jelüket, miközben elmondják, mi a napi ígéretük. Örömmel tapasztaltuk, hogy már a legelső alkalommal több gyermeknek segítőkész, figyelmes gondolata született. A nap végén „jutalomból” mindenki átsétálhatott rajta, amit nagyon vártak és élveztek, büszkeség töltötte el őket. A hét további napján is hasonlóan történt a célok megfogalmazása. Az utolsó két nap azonban a gyermekek automatikusan sorolni kezdték ígéreteiket a szőnyegre ülve.
Tapasztalva, hogy a gyermekek számára fontos ez az eszköz, közösen nevet adtunk neki. Az első ilyen alkalommal a „varázsbuborék” nevet kapta, majd a következő napon a korábbi tapasztalatokat is használva ez az elnevezés „varázsbuborék-hídra” módosult.
A Ho’oponopono dalt, amit „gondolkodós zeneként” emlegetünk, minden nap meghallgattuk a délelőtt lezárásaként, és visszaemlékeztünk arra, sikerült e teljesíteni a reggel kitűzött célunkat. Egyre gyakrabban fókuszba került az is, hogy mit tennének másként, ha visszatekerhetnénk az időt.
Hetünk természetesen nem telhetett el a hónap dala nélkül, melyet mozgással kísértünk és péntekre nagyon ügyesen elsajátították a gyerekek, örömmel hallgatták.

A napot a célok kitűzésének jelének kiszínezésével kezdtük. Ezután a meseszőnyeget közösen leterítettük a gyerekekkel, ahol meghallgatták a Boldogvár meséje című mesét. A mese után a varázsköveket követve mi is eljutottunk a Boldogság várához, ahol felragasztottuk a lépcsőre a kiszínezett jelet. Ezután elmentünk János lakodalmába, ahol a cd-ről hallgattunk dalokat és táncoltunk amíg a lábunk bírta.
Másnap megköszöntöttük Micimackót születésnapja alkalmából, kedves kis medvéket készítettek a gyerekek ajándékba só liszt gyurmából. A szülinapi lufipartit a tornateremben tartottuk. Mindenki remekül érezte magát mindkét napon!

Kicsit félve fogtam bele a hónap témájának feldolgozásába. Ahogy eddig, úgy most sem kellett volna aggódnom. A kedvenc relaxációs játék után-a munkafüzet segítségével -könnyen ráhangolódtak a gyerekek a témára. Igazán akkor vált teljessé a témafeldolgozás, amikor a Boldogvár meséjét követően, közös célt fogalmaztunk meg. Meglévő élményeik elég motiváló erővel bírtak ahhoz, elérjük célunkat.