Apró örömeink rajzokban!
Boldogságóra Alapprogram
Zakladna Skola s VJM Alapiskola Fülekpüspöki
A világon a legnehezebb dolog bocsánatot kérni valakitől, és megbocsátani annak, aki megbántott minket. Nekünk sikerült!
Kőbe is véstük!
-Relaxáció: „Napra forgó a napraforgó”
-Dal: Bagdi Bella: Imádok élni
-Örömleltár: Mosolygós arc körbeadása és egy kedves,örömteli élmény felidézése.
-Örömölelés játék: Boldogságóra könyv 164. oldal
-Érzékszervek:Boldogságóra mnkafüzet 55. oldal.-Rajzolás,színezés.
-„Örömke”:Egy gyermek körberajzolása, ő lesz „Örömke”. Az érzékszervek rárajzolása után újságból kivágott képek elhelyezése az adott érzékszervhez. – „Mivel tudnál neki örömet szerezni?”
-Zárókör: „Ma minek örültél a legjobban?”
I. Relaxáció, ráhangolódás.
” Kitárom a világom” …
II. Boldog Dóra mondókával hívja a gyerekeket.
– Mesemondás- ” Tündéri bocsánat”
– beszélgetés: ” Ha lenne egy varázspálcád mit tennél vele?”
III. Feladatlap, színező elkészítése.
– Zenehallgatás- ” Ho’oponopono” című dal, majd éneklés.
IV. „Jön a zombi!” című játék eljátszása.
V. Emlékezés egy csoporttársra
Szolnoki Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és AMI
2021. április
Szolnoki Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
3. c osztály
Áprilisban az első boldogságóránk a digitális oktatás keretében valósult meg a MEGBOCSÁTÁS témakörben. PPT-vel készültem, amely sokszínű feladatsort tartalmazott. A PPT tartalmát szorgalmi munka gyanánt kapták a gyerekek, s még azon belül is választhattak feladatot, feladatokat. Nagyon örültem, mert sokan küldtek jó megoldásokat 1-2 feladatról, de olyan tanítvány is akadt, aki mindent megoldott.
A hónap 2. boldogságóráját a jelenléti oktatás folyamán tartottam. Jó választásnak bizonyult a PPT feladatainak kis módosításával, kiegészítésével együtt gondolkozni, beszélgetni, játszani együtt.
1. Relaxációs gyakorlat játékkal kombinálva: Keveredj! Kavarodj! (járkálás a teremben) tapsra végeztük a Dagasztás c. gyakorlatot a Kézikönyv leírása alapján. A gyakorlat végén, már önálló kialakítással csoportmunkához ültek össze a gyerekek.
2. Mark Twain idézetét felolvastam, mintegy motivációként a kézikönyvből. A táblára mottónak kitettem.
3. Két-két csoport differenciált munkában sorrendező és mondatkirakó feladatot oldott meg, amit együtt beszéltünk meg.
4. Igaz történet az elvesztett pénztárcáról – saját élmény megosztása történt, ami kapcsán az önmagunknak való megbocsátásról beszéltünk.
5. Két szófelhő összehasonlításával ismét csoportokban dolgoztunk. Az egyik szófelhőt tanítvány készítette, természetesen a megbocsátás témában. A témához kapcsolódó kommunikáció fejlesztése mellett a figyelemkoncentráció is fejlődött.
6. Az afrikai Babemba törzs történetét olvastam fel, ezzel előkészítve a FORRÓ SZÉK c. játékot.
Hét gyermek vállalkozott, kiszámolóval dőlt el ki ülhet ki. A kislány a többi gyermek által mondott pozitív jellemzésétől meghatódott, könnyezett.
7. A feladatokat a csoportok önállóan készített gondolattérképekkel zárták. Jó volt látni, hogy mindenki tudott legalább egy szót írni, vagy egy kis rajzzal hozzájárulni a közös alkotáshoz.
8. A Húsvéti édességek elfogyasztásával zárult a komoly, de jó hangulatú óra.
Barta Gabriella tanító
A vírushelyzetre való tekintettel osztályunkból (5. osztály) egy tanuló tartózkodik az intézményben, ügyeletben.
Lelkesen vállalta az új Boldogságóra feladatát, aminek témája: Megbocsátás, feladata: Album.
A tanulóval közösen meghallgattuk a témához kapcsolódó dalt. Ezután beszélgettünk a megbocsátásról, majd Hanna képeket gyűjtött az internetről.
Ezeket kinyomtattuk, majd közösen elkészítettük az albumot.
A vírushelyzetre való tekintettel osztályunkból (5. osztály) egy tanuló tartózkodik az intézményben, ügyeletben.
Lelkesen vállalta az új Boldogságóra feladatát, aminek témája: Megbocsátás, feladata: Album.
A tanulóval közösen meghallgattuk a témához kapcsolódó dalt. Ezután beszélgettünk a megbocsátásról, majd Hanna képeket gyűjtött az internetről.
Ezeket kinyomtattuk, majd közösen elkészítettük az albumot.
Második osztályosaimmal megbeszéltük, hogy miért fontos a lelki egészségünk szempontjából, hogy képesek legyünk megbocsátani, hogy milyen is az igazi, szeretetből fakadó megbocsátás, és hogy kinek milyen tapasztalata, emléke van a témával kapcsolatban. Ezután szóba került a bocsánatkérés is. Ehhez kapcsolódóan bocsánatkérő kártyákat készítettek a gyerekek. Több olyan tanuló is volt, aki egy osztálytársának készítette, nagy örömmel fogadták azok, akik kapták a kártyákat.
Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
