Tódi törpe meséje után után „Varázsszemüveg” készítését ajánlottam fel a gyermekeknek. A sablonokat előre elkészítettem, nekik szines fólia beragasztása volt a dolguk, amiben tényleg „másnak” láthatták a világot. Nagyon megnyerte tetszésüket, következő kérdésük az volt, hogy: ugye vihetünk haza is ilyen szemüveget, mert ráfér apára/anyára, amikor morcoskodik. Napokon keresztül dolgoztak a gyermekek a szemüvegkészítésen. Megbeszéltük, hogy az óvodában is ajándékozhatnánk néhányat a felnőttek körében is, hiszen most sok óvónéninek nagyon nehéz dolga van. Végül minden csoportba vittünk, a gyermekek megindokolták, hogy miért lehet hasznos: ha rossz kedvűek vagyunk, szomorúak, morcosak, vagy nem hiszünk eléggé magunkban. Néhány szemüveg folyamatosan rendelkezésre áll az egyik polcon, bármikor felvehetik a gyermekek, önbizalom erősítésére is nagy célt szolgál.
Tódi törpe házikóját is nagy élvezettel szinezték, napokon keresztül szépítgették.
Boldogságóra Alapprogram
Októberi foglalkozásunkat beszélgetéssel kezdtük, megpróbáltuk értelmezni az optimizmus fogalmát. Mindenki megértette, hogy az optimizmus azt jelenti, hogy mindig mindenben találunk valami jót. Majd a dicsérő karikába ülve a gyerekek egymásról pozitív, jó gondolatokat fogalmaztak meg. Ez után „Vigyázz a tócsára játékot!” játszottunk. Majd színes esernyőket készítettünk, amit az optimizmushoz hasonlítottunk, mert mindkettő megvéd bennünket. Megismertük a hónap meséjét, majd zárásként Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára párban táncoltunk.
Októberi foglalkozásunkat beszélgetéssel kezdtük, megpróbáltuk értelmezni az optimizmus fogalmát. Mindenki megértette, hogy az optimizmus azt jelenti, hogy mindig mindenben találunk valami jót. Majd a dicsérő karikába ülve a gyerekek egymásról pozitív, jó gondolatokat fogalmaztak meg. Ez után „Vigyázz a tócsára játékot!” játszottunk. Majd színes esernyőket készítettünk, amit az optimizmushoz hasonlítottunk, mert mindkettő megvéd bennünket. Megismertük a hónap meséjét, majd zárásként Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára párban táncoltunk.
Elkészítettük az Örök mosoly tükörképeket. Ha szomorúak vagyunk, csak belenézünk a varázstükörbe, és kiderül az ég. Vidám, boldog napunk lesz.
A gyerekek beszélgetések alkalmával ismerik meg mi is az az optimizmus, miért is jó, mikor is alkalmazhatjuk?!
Mindig mindenhol velünk van, ez a szemlélet, mely átsegít a nehéz időszakon.
Személyes élményeket osztottunk meg egymással a témában.
Ezt követően megnéztük az ajánlott Ajándék című kisfilmet.
Melyről beszélgetést folytattunk. Hatalmas élmény volt számomra is, hogy a gyerekeknek mennyi minden más gondolatot is ébresztett, mint nekem.Szenzációs volt őket hallgatni!
Téma oldásához használtuk a hónap dalát, melyre szabadon táncoltunk.
Egész hónapban sajnos a betegség határozta meg a Ficánka kiscsoport mindennapjait. Így az optimizmus gyakorlása témakör is nagyon kevés létszámmal az egyik kedvelt meséjük által ; Szutyejev: Az alma és a hozzákapcsolódó mozgásos- dalos játék; Gryllus Vilmos: Alma, Alma, illetve gyurmázás tevékenység valamint játéktevékenységek során valósultak meg, az életkori sajátosságaikat figyelembe véve. Megtapasztalás és élményszerzés útján átélték a gyermekek azt, hogy kitartással, sikeres cselekvéssel le lehet győzni az akadályokat és mindenre találhatunk megoldást. A jövő hónapban, reméljük több gyermekkel tudjuk megvalósítani az adott témát.
Az optimizmus és az optimista világszemlélet mi a következő kérdéseken keresztül közelítettük meg:Mi véd meg minket a negatív gondolatoktól?Ha szomorúak, bánatosak vagyunk mi vidít fel minket?- erre a két kérdésre keresve a válaszokat jött létre az optimizmus pajzsa.
A projekt alatt a gyerekek saját maguk fogalmazták meg mit jelent nekik a hála és azt, hogy miért is lehetünk hálásak a mindennapjainkban. A saját tenyerüket körberajzolva, a tenyerükben jelenítették meg azt, hogy ők éppen miért hálásak. Az őszhöz kapcsolódva a rajzokból megalkottuk ‘A mi hálafánk’-at.
A projekt alatt a gyerekek saját maguk fogalmazták meg mit jelent nekik a hála és azt, hogy miért is lehetünk hálásak a mindennapjainkban. A saját tenyerüket körberajzolva, a tenyerükben jelenítették meg azt, hogy ők éppen miért hálásak. Az őszhöz kapcsolódva a rajzokból megalkottuk ‘A mi hálafánk’-at.