A mindennapokban arra törekszünk, hogy a gyerekeket megtanítsuk arra, hogy az eléjük gördülő feladatokat, problémákat megoldani és ne kikerülni akarják. Kitartásra, megoldások keresésére biztatjuk a gyerekeket, pozitív megerősítéssel, segítségadással terelgetjük őket. Előhívjuk, erősítjük a pozitív tulajdonságaikat, ahogyan ezt tettük októberi témánk feldolgozása alkalmával is. Tükörjátékot játszottunk, mely során mindenki elmondta azokat a külső tulajdonságokat, amiket szépnek lát magán, majd a belső tulajdonságokra is rátértünk. Természetesen a belső tulajdonságok megfogalmazása nehezebb feladat volt, így példákkal, kérdésekkel segítettem a megoldást. Akinek nem sikerült semmit mondania, annak közösen mondtuk el, hogy miért szeretjük őt. Az optimista szemüveg segítségével Szomorú országból Vidám országba jutottak a gyerekek egy varázs alagúton keresztül, ahol csupa pozitív tulajdonságok visszhangoztak. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével igazán jó hangulatot sikerült varázsolni a csoportba. Az októberi témához Szutyajev Okoska botocska c. meséjét választottam, valamint Bagdi Bella Tükördal c. dalát. A korábbi Hálafa, most Értékeim fájaként funkcionált, minden ágán egy-egy tevékenység jelent meg képek formájában. A gyerekek kiválasztották miben érzik a legjobbnak magukat és oda ragasztották fel a jelükkel ellátott virágokat.
Boldogságóra Alapprogram
A családi, baráti kapcsolatok ápolása nagyon fontos az életünkben. Megoszthatjuk velük örömünket, segítenek minket, ha bajban vagyunk. A téma ismertetése és a relaxációs gyakorlat után mindenki mesélt szüleiről, nagyszüleiről, testvéreiről, barátairól. Beszélgettünk érzelmekről, érzésekről velük kapcsolatban. Természetesen elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét, hallgattuk Bagdi Bella dalait és megoldottuk a munkafüzet feladatait is.
Az elmúlt időszakra rányomta bélyegét a bezártság. Azt tapasztaltam, hogy a családoktól is kicsit eltávolodtunk. Az utóbbi időben nem volt alkalmunk arra, hogy részt vegyünk közös programokon. A reggeli érkezéseket egy ideje ismét a testhőmérséklet mérés, maszk viselet ellenőrzése, gyors és rövid kommunikáció jellemzi. Nincs időnk és lehetőségünk hosszabb, tartalmasabb beszélgetést folytatnunk a szülőkkel. Két hetes témaprojektünk (Márton nap az óvodában) zárásaként összehívtam a családokat egy délutáni lámpás felvonulásra. Az óvodánk udvarán a félhomályban pislákoltak a gyerekek által elkészített lámpások, mely nagyon jó hangulatot teremtett. Az asztalokon zsíros kenyér, illatos lilahagyma és forró tea várt mindenkit. Óvodásaimmal előadtuk a tanult verseinket, dalainkat, majd közösen körjátékoztunk az apukákkal, anyukákkal és testvérekkel. Ezután fogtuk a lámpásainkat és egy esti sétát tettünk a városban.
Nagyon sokan eljöttek erre az összejövetelre. Úgy tapasztaltam, hogy a családoknak is szükségük van ilyen közösségépítő programokra. Öröm volt nézni, ahogy a szülők és a gyerekek együtt táncoltak, vigadtak. Boldogság volt a lelkemnek, hogy egy „egyszerű” program megszervezésével mosolyt csaltam az arcokra. Megérte.
(Elnézést a képek minőségéért, de napfény hiányában így sikerültek. 🙂 )
A második lépcsőfokra léptünk. Az optimizmus, mint témakör elgondolkodtatott. Hogyan is tudom átadni a lényegét a kicsiknek? Mi is az optimizmus 3 évesen? Ezt a témát nagyon leegyszerűsítve tudtam elképzelni.
Boldog Dórát örömmel fogadták a gyermekek és mindenki vele együtt mozgott a lazító mondókákat mondogatva. Mivel csak 1 hónapja vagyunk túl a befogadási időszakon, még néha előfordul, hogy reggelente megitatjuk az egereket 😊 és a rosszkedv-jókedv érzése úgy hullámzik a nap folyamán, mint egy hullámvasút.
Nagy örömet jelentett, amikor a sírósabb gyermekek megfogalmazták, hogy azért van rosszkedvük, vagy azért sírdogálnak, mert hiányzik az anyukájuk. Erre alapozva került elő a varázskendő. Arra ügyeltem, hogy olyan kendőt válasszak, ami színes, arc elé téve átlátszó, hiszen ebben a korban még az újtól („valamit a fejünkre raknak, ami alól nem látok ki”), a szokatlantól megijednek.
Ez a varázsjáték annyira felkeltette az érdeklődést, hogy egytől-egyig mindenki alá bújt, még a legbátortalanabb gyermekem is.
Nap közben sokszor szoktunk olyan játékot játszani, hogy mozgásokat, hangokat utánzunk, így örömmel vették, amikor az arcunkkal játszottunk – szomorúság-jókedv érzését jelenítették meg. Ebből vezettem át „a vidíts fel a társad” játékba a gyerekeket. Megkapták a kis mosolygós-szomorú fejeket és a szomorú társukat kellett megnevettetni – a kicsik szintjén egy nevetés elég volt ahhoz, hogy mosolyra mozduljon a száj. Ezután a második lépcsőfokra mindenki feltehette a kiszínezett mosolygós jelet.
Megbeszéltük, hogy a varázskendő itt marad a csoportba, de készítünk helyette egy varázs szemüveget, amit rosszkedv esetén magunk elé tartva mindjárt jobb lesz.
Számomra nagy örömöt jelent a mai napig, hogy a kendőt azóta is kérik, ha rosszkedve van valakinek – együtt bújunk alá egymást ölelve és működik a varázslat.
A csoportom a versike meghallgatása után egymásba kapaszkodva kis csoportonként fészket alakítottak ki . A fészekben hol az összebújást, hol az éhes fiókák csőrnyitogatását utánozták. Az összetartozást, az egymás segítését , a közösség erejét érezték a gyerekek . Később fészekfogót játszottunk ,ahol tapsra fészket kellett választaniuk a gyerekeknek . Mindig maradt egy fészek nélküli fióka. Elénekeltük az “Eresz alatt fecske fia” mozgásos éneket is . Rajzaikon a fészekben lévő madárfiókákat ábrázolták. Hangulatos foglalkozás volt .
Társas kapcsolataink bővítésére, bevontuk az iskolánk minden tanulóját egy jótékonysági akcióba.
A https://www.pontvelem.hu/segits-velem/karacsony felhívásakor arra gondoltunk, hogy Boldogág óra keretén belül a 3. osztályosok lehetnének a kapcsolattartók a gyűjtés során.
Beosztottuk, hogy melyik tanuló melyik osztályért lesz a felelős.
Annyira izgultak az elején, de mindennap már úgy jöttek iskolába, hogy előkészületek után mentek a megbízott osztályokba.
Örömmel számolgatták, kik hoztak már ajándék dobozt rászoruló gyerekek számára.
Annyira örültem neki, hogy ekkora örömmel és lelkesedéssel látták el a feladataikat, mely a következő hónap témájához is fog kapcsolódni.
Mert mosolyt csalni mások arcára egy ajándékkal, ami tőlük vagy az ő szervezésük által valósulhatott meg hatalmas dolog!
Varázsszemüveg, ami hozzásegít az optimista gondolkodáshoz.
Az osztály novemberben “Százlábú” feladatot választotta magának Boldogság órán. Az órát testneveléssel egybekötve tartottuk meg, ahol egymás segítségére épülő feladatok után próbálkoztak a ” Százlábú” megalkotásával. Hát bizony elsőre nem sikerült! Több kisebb csoportos próbálkozás után tudta csak megcsinálni majdnem az egész osztály.
Próbálkozásaink fotókon.
