Boldogító jó cselekedetek 1.c
Boldogságóra Alapprogram
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
A legjobb gyerek jutalma egy szem szaloncukor. 13 gyerek egyformán jó.Hogyan oldjuk meg a helyzetet?Ki mond le róla a másik javára?Érdekes volt látni a sorrendet,ahogyan a gyerekek lassan lemondtak, míg végül csak 1 maradt.
A bevezető és ráhangolódás után a „Süni irigy lesz” cimű mesét meséltem el a gyerekeknek. Amit utána közösen eljátszottunk. Sajnos a járvány helyzet a mi csoportunkat is elérte így kevés gyermek volt aki részt vett ebben a tevékenységben. A mese és a játék után készítettünk Mézi babát (mert közeledik a karácsony). Nagyon szép alkotások születtek. Körbe raktuk az elkészült Méziket és megbeszéltük , hogy a mi kis közösségünk milyen nagyszerü kis Mézi csoportot készített, amik külön-külön is szépek de így együtt sokkal erőssebbek. Több gyerek emlékezett a mesében szereplő sünire, hogy egyedül milyen rossz lehetett neki, de amikor a társaik befogadták mennyire jól érezte magát közöttük.
Szerintem a gyerekek megértették a társaskapcsolat lényegét, a társak támasznyújtását, a baráti kapcsolatok fontosságát.
A gyerekek lerajzolták cipőjüket és ráírtak egy olyan cselekedetet,amivel boldogságot okoztak valakinek.
A novemberi hónapban a meglévő barátságok ápolására és újak kialakítására fektettük a hangsúlyt. Igyekeztünk olyan játékokkal, és egyéb feladatokkal kedveskedni a gyerekeknek, amiben fontos a közösség összetartó ereje. A heti mesénk a Bartos Erika által írt Bogyó és Babóca mesesorozatának Barátság című története volt. A mesét a hét végére már a gyerekek mesélték. Elkészítettük a barátságláncot is, ahol a gyerekek saját képmásukat színezték ki, és ragasztották kartonra, úgy, hogy mindenki képmása a számára legkedvesebb barátja mellé került. Ezt előtte el is játszottuk, kört alakítottunk és megkértem a gyerekeket, hogy mindenki a legjobb barátja mellé álljon. Elmondható, hogy a csoportban egy két mélyebb barátság van, a többieknél inkább alkalom szüli a barátságokat. Mikor épp ki mivel szeretne játszani. Szívesen hívják unatkozó társaikat játékba, erre meg is szoktuk kérni a gyerekeket. A héten meglepetés ajándékot is készítettünk egymásnak. A gyerekek jeleit egy kosárba tettük, melyből mindenki kihúzott valakit, akinek egy rajzzal, vagy más saját kezűleg készített meglepetéssel kedveskedett. Ezeket a meglepetés ajándékokat egy barátságos beszélgető kör végén adták át egymásnak a gyerekek.
Az év utolsó hónapjában kiemelt szerepe van a szeretetnek. A Mikulásvárás és a karácsonyi időszak mind remek alkalmat ad arra, hogy pozitív érzéseket alakítsanak ki a gyermekekben. A mi és a szülők feladata, hogy rávezessük a gyerekeket arra, hogy nem csupán kapni jó, hanem adni is. A hónap témája a boldogító jó cselekedetek lehetőséget adott arra, hogy a kedvesség, segítőkészség, önzetlenség a gyermekek mindennapjaiba is megmutatkozzon.
Óvodánk idén először kezdeményezte a „fordított adventi kalendárium”-ot, amikor nem mi kapunk, hanem mi adunk másoknak. December 1-jétől gyűjtést szervezünk a hátrányos helyzetű családokban élő kisgyermekeknek, akiket karácsony előtt megajándékozhatunk az összegyűlt adományokból. A gyerekekkel sokat beszélgettünk erről, hogy ugyan kapni is jó, de adni még nemesebb gesztus, segíteni önzetlenül a szegény gyerekeken. Sokan hoztak be olyan jó állapotban lévő könyvet és játékot, amivel már nem játszanak, de más még örülhet neki. Közösen pedig levittük és beletettük ezeket az ajándékokat a gyűjtődobozba.
A „Szívem kertje” mese meghallgatása után lehetőség volt egy olyan beszélgetés kezdeményezésére, ahol a gyerekek elmondhatták mikor és kivel cselekedtek jót. Sokan azt mesélték, hogy az anyukájuknak a főzésben, takarításban, az apukájuknak a kerti munkáknál, barkácsolásoknál szoktak segíteni. Az egyik kislány egy törött szárnyú denevért mentett meg a nagymamájával úgy, hogy elvitték az állatorvoshoz.
A héten találtunk egy térképet és elmondtam, hogy kaptam egy üzenetet a Mikulástól, aki segítséget kér tőlünk, mert fogva ejtette őt a Jégkirálynő a jégpalotájába. A gyerekek lelkesedve vettek részt a küldetésben. A térképünk mutatta az előttük álló feladatokat. Minden feladat után egyre közelebb jutottunk a jégpalotához, amit a távcsövükkel egyre nagyobbnak láttak. A palota előtt összedugtuk a fejünket (közös problémamegoldás), mivel tudjuk a Jégkirálynőt megenyhíteni, hogy elengedje a Mikulást. Erre olyan válaszok jöttek, hogy: barátsággal, szép szóval, szeretettel. A gyerekek ezen leleményessége vezetett oda, hogy a Jégkirálynő jégszíve megolvadt és melegség, szeretet árasztotta el, s megígérte nekünk, hogy soha többet nem tesz ilyet.
Készítettünk boldogság tallérokat a Trevi-kútba. Színes gyurmából szívecskékkel díszítve.
A relaxációs gyakorlatok után meghallgattuk a hónap dalát: „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek”. A dalban lévő mozgássor nagyon tetszett a csoportnak. Ezután körbe leültek a gyerekek, majd a kezemben levő papír szívecskét odaadtam a mellettem levőnek, akitől megkérdeztem: „Kis barátom, hogy vagy?”. A gyerekek eleinte félénken válaszoltak a kérdésre, majd egyre inkább belejöttek a válaszadásba, mikor a kezükbe került a kivágott szív. Ezután került sor a barátságvirág elkészítésére. A színes szirmokba mindenki belerajzolta a barátja jelét. Nyolc sziromlevél mutatja a kölcsönös barátságokat. A gyerekek meghallgatták a Tavaszi ébresztő mesét, ezután elkészítették a csoport összetartozását jelképező barátságláncot.
A témát azzal indítottuk, hogy mindenki elmondhatta, milyen napja van, milyen lábbal kelt fel ma reggel. Többségének vidáman indult a napja, voltak azonban olyan gyerekek, akik nem érezték olyan jól magukat. Miután ezt megbeszéltük, bemutattam nekik Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát. Kinek hogy indult a napja, ahhoz a csapathoz csatlakozott. Mókás feladat volt mosolyt csalni a szomorúak arcára, a gyerekek mindent megtettek azért, hogy a velük szemben álló szomorúak nevetésben törjenek ki. A smileyk megcserélésével az előzőleg boldog csapat is kipróbálhatta, kifejezhette a szomorúságot. Megbeszéltük ki mikor volt szomorú, és ki segített neki akkor megnyugodni. A következtetést könnyen levonták a nagycsoportosok: a szomorúság sem tart örökké. A gyerekek az előző évben megtartott foglalkozás során már ismerősen fogadták a ‘Pozitív gyerek vagyok’ dalt és örömmel énekelték (még a téma lezártát követő hetekben is). Tódi törpe meséjének meghallgatása után mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét is.
A téma feldolgozását a közelünkben levő Duna-parton bonyolítottuk le.
Megérkezésünk után egy futóversennyel lazítottuk a gyerekeket, majd pihenésképp leültünk egy körbe. A séta alatt gyűjtött leveleket adtuk körbe az Add tovább falevelet játékhoz. Azt gondolták a gyerekek, milyen könnyű feladat lesz ez, de a játék során rájöttek, milyen nagy koncentrációt és odafigyelést igényel, hogy a levelek ne érjék utol egymást. A játék után mindenki kényelembe helyezte magát, hogy meghallgassa a Hálafa történetét. A mese után a kedvenc falevél körbeadásával mindenki elmondhatta azt, hogy ő miért hálás és egyáltalán mit is jelent ez a fogalom. Volt, aki a családjáért, testvéréért, barátaiért hálálkodott, volt aki azért, mert megtanult biciklizni és elhangzott olyan válasz is, hogy „azért vagyok hálás, mert vannak fák, amik jó levegőt csinálnak nekünk”. Ezt követően a Duna parton begyűjtöttük a legszebb köveket, kavicsokat, amikből az óvodában elkészíthettük a hálaköveket. Közös énekléssel (‘Szép nap’) zártuk a foglalkozást.