Az órát már nagyon várták a gyerekek, egyre többször állítottak meg a folyósón – Mikor jössz boldogságórát tartani? …
A ráhangolódás már a relaxáció eddig tanult – most egyben alkalmazott módszerével kezdődött – ráadásként csukott szemmel. Tapasztalat, hogy a bizalmat azért még egy kicsit gyakorolni szükséges…
Ezt követően beszélgettünk arról, hogy ki milyen hangulatú környezetben él, milyenek a szomszédok – jó és rossz tapasztalatok egyaránt voltak. Ezután felolvastam a Milyenek nálatok az emberek? című történetet. Az óra végén mindenkinek kiosztottam – kértem, hogy vigyék haza, a karácsonyi kis motívumokat kiszínezve még a szüleiket is megajándékozhatják vele.
A következő feladat ráhangolása már nagy izgalmat váltott ki – mindenki felírta a nevét egy papírlapra, összegyűjtve egy sapkában kihúztak egy nevet. Kiosztottam a kivágott papírszívet, melyben több kisebb szív is volt. Arra kértem őket, hogy a kihúzott nevű gyermekről írjanak pozitív tulajdonságokat a szívekbe, annyit, amennyi eszükbe jut. Nem az a lényeg, hogy mindegyik szívbe írjanak, hanem az, hogy tényleg jellemző legyen rá. Elmélyült munkát követően kértem, hogy színezzék, díszítsék ki – közben a hónap dalát többször meghallgatták. Miután mindenki elkészült jött az átadás. Az osztály előtt állt mindkét gyermek, hangosan felolvasva a tulajdonságokat – átadva, átvéve. Nagyon hangulatosra sikerült. A végén kértem őket, hogy a kis titkos kincses ládájukba helyezzék el – később, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, vegyék elő és olvassák el – mint egy kis erőforrást.
Az óra végén meghallgattuk közösen a hónap dalát – ami most már többedszerre ismerős volt számukra.

Miután elköszöntünk egymástól az egyik kislányhoz odamentem, mert nagyon szomorú volt és sírdogált. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt – mondta, hogy kidobja a szívet, mert azt írták rá neki egyik tulajdonságként, hogy „fura” – a tanító nénivel közösen beszélgettünk vele arról, hogy a kisfiú nem tudta megfogalmazni azt, hogy ő más mint a többi, azt hogy ő különleges. Erre a kis szemeit tágra nyitotta és elkezdett gondolkodni azon, hogy ez mit is jelenthet. Végül elfogadta, hogy ő tényleg egy kicsit más, mint a többi lány.

Az órát már nagyon várták a gyerekek, egyre többször állítottak meg a folyósón – Mikor jössz boldogságórát tartani? …
A ráhangolódás már a relaxáció eddig tanult – most egyben alkalmazott módszerével kezdődött – ráadásként csukott szemmel. Tapasztalat, hogy a bizalmat azért még egy kicsit gyakorolni szükséges…
Ezt követően beszélgettünk arról, hogy ki milyen hangulatú környezetben él, milyenek a szomszédok – jó és rossz tapasztalatok egyaránt voltak. Ezután felolvastam a Milyenek nálatok az emberek? című történetet. Az óra végén mindenkinek kiosztottam – kértem, hogy vigyék haza, a karácsonyi kis motívumokat kiszínezve még a szüleiket is megajándékozhatják vele.
A következő feladat ráhangolása már nagy izgalmat váltott ki – mindenki felírta a nevét egy papírlapra, összegyűjtve egy sapkában kihúztak egy nevet. Kiosztottam a kivágott papírszívet, melyben több kisebb szív is volt. Arra kértem őket, hogy a kihúzott nevű gyermekről írjanak pozitív tulajdonságokat a szívekbe, annyit, amennyi eszükbe jut. Nem az a lényeg, hogy mindegyik szívbe írjanak, hanem az, hogy tényleg jellemző legyen rá. Elmélyült munkát követően kértem, hogy színezzék, díszítsék ki – közben a hónap dalát többször meghallgatták. Miután mindenki elkészült jött az átadás. Az osztály előtt állt mindkét gyermek, hangosan felolvasva a tulajdonságokat – átadva, átvéve. Nagyon hangulatosra sikerült. A végén kértem őket, hogy a kis titkos kincses ládájukba helyezzék el – később, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, vegyék elő és olvassák el – mint egy kis erőforrást.
Az óra végén meghallgattuk közösen a hónap dalát – ami most már többedszerre ismerős volt számukra.