Iskolánkból két osztály vesz részt a boldogságórás programban. Szerettük volna a harmadik osztályosoknak is megmutatni, hogy mi mindenben lehetne részük, ha a következő évben ők is csatlakoznának hozzánk.
Erre remek lehetőséget adott a mese, melyet felolvastunk nekik. Az izgalmas és egyben lélekemelő mese egyes fejezeteihez felkínált ötletekből kiindulva végigjátszottuk a mese minden fejezetét.
A mese kezdetén a csodapalota bemutatásakor osztálytermünket mutatjuk be a filmünkben. Az osztályunk utolsó közösségi tevékenysége volt, hogy benn aludtunk termünkben. Izgalmasnak ígérkezett, hogy más helyzetben is megtapasztaljuk osztálytermünk, ill iskolánk olyan részeit, melyeket év közben nem igazán láthattunk. A kereséshez osztályfőnökünk a mese fejezeteinek egyes zárómondatait adta útmutatásul. Amint egy soron következő mondatot megtaláltunk a képzeletbeli palotánk ajtaja kinyílt, s feltárulhattak az épület rejtett zugai.
Mint ahogy az éves boldogságórás program a hála témájával indul, mi is a hála feliratot kellett, hogy megleljük. Ehhez a részhez kapcsolva a „kapd el a labda” játékot játszottunk az udvaron. A labda a mesében olvasott cipót helyettesítette. Cipót jelképeztek az óriáslabdák is, melyekkel remekül elszórakoztunk. Majd következett októberi hónapunk témája az optimizmus, melyhez a fekete-fehér-igen-nem játék tartozott.
Társas kapcsolatunk részbe az együttműködő játékok kerültek be. A nyerő játéknak a becsukott szemű óriáskígyó bizonyult, melyet a gyermeknapi akadályversenyünkön is eljátszottunk. Ugyancsak ezen a rendezvény egyik állomásán kellett sorversenyeznünk. Párt alakítva a két játékosnak a feje közé helyezett labdával kellett eljutni a kijelölt helyig és vissza. Ez is közös, összehangolt munkát igényelt.
Az idei december hónap jó cselekedeteit idéztük fel az ezzel a névvel ellátott ajtón belépve. Majd egy újabb labdás játék következett. „Adok neked egy” asszociációs játék az önzetlen ajándékozást elevenítette fel. Ehhez a témakörhöz készítettük el boldogságbefőttünket, melynek szívecskéire az elmúlt boldogságórák legkellemesebb, legérdekesebb eseményeit, pillanatait, feladatait írtuk rá.
Célkitűzést a sárkányfej farok, fej, nyak kitűzés szimbolizálta. Becsukott szemmel kellett a sárkánytesthez igazítani az említett részeket, melyek még véletlenül sem kerültek jó helyre. Nagy derültséget okozva a látóknak.
Megküzdésként a kecskehadsereg során megismert kakasviadalt idéztük fel. Erdei kirándulásunkon jól jöttek mesénkben főszereplő kisfiú édesanyjának buzdító szavai: „Ha úgy érzed, nem bírod tovább, állj meg egy kicsit. Vegyél néhány mély lélegzetet, pihenj egy keveset, igyál néhány kortyot, és menj tovább! Menni fog! Külön szerettük a mesének ezt a részét, mert a kisfiún egy mókus segített, s mi szinte az egész júniust a Misi Mókus kalandjai című könyvnek szenteltük. A kötelező olvasmány köré épített valamennyi csoport és egyéni feladat is valahogy a mókusokhoz kapcsolódott. Összekötöttök a boldogság órákon megismert érzésekkel, Olyan pofikat kellett beillesztenünk a lány és fiú testekbe, melyek az adott szereplőt jellemezhették. A különféle érzések így idézték meg a februári hónap boldogság eseményeit.
A mese feldolgozásának leizgalmasabb pontjára este fél 10-kor került sor. Éjszakai, elemlámpás rókavadászatra indultunk. Igazi öröm volt mindenki számára megkeresi az iskola udvarán elrejtett 50 rókát.
A megbocsátás fejezetben a haraggal történő párbeszédet többször eljátszottuk. Páronként mondtuk a hétfőn én bocsátok meg neked, kedden te nekem….. szöveget. A szív, mint jelkép jelent meg utolsó projektünkön, melyben agyagból készítettünk egy osztályszívet, amelybe mindenki beletette kezdőbetűjét. Sajnos még nincs kiégetve, de elkészülve, termünket fogja díszíteni. Ugyancsak a megbocsátásról szólt, amikor másnap reggel szalagokra írt megbocsátást kérő szövegeket helyeztünk el egy fán, majd megkerestük az illetőknek szánt üzeneteket, akik ölelkezve az év végén megbocsátottak egymásnak.
A megbocsátók kérhették kedvenc mozgásos játékaikat. Így kerültek elő a tánczsákok, melyekben a legelképesztőbb mozgásimprovizációkra került sor. A táncteremtől egy, a gyerekeke által felépített mozgásfejlesztő feladatsorral búcsúztunk. A célba dobás és a játszóterezés már csak hab volt a tortán.
Végül minden ajtófeliratot megtaláltunk és a terem előtt szekrényre helyeztük el. Átolvasva, mindenki a legkellemesebb élményét felidézve köszönt el a társától, a termünktől, az iskolától, tanárainktól a nyári szünet végéig. ITT A VAKÁCIÓ!