A legutóbbi boldogságórán az optimizmus témakörét dolgoztuk fel a diákokkal. Az óra elején közösen próbáltuk megfejteni, hogy mit jelent az optimizmus, pesszimizmus és a realizmus. A gyerekek saját történeteiken keresztül és példamondatokon keresztül próbálták elmagyarázni, hogy mit jelentenek az előbb felsorolt fogalmak. Vándormedált szerettünk volna készíteni, ami minden héten a legoptimistább tanulónak jár az osztályból. Előtte viszont véleményvonalat alkottunk, ahol az egyik oldalra azok a diákok álltak, akik magukat optimista szemléletűnek tartják, középre inkább a realistának mondható diákok és a másik oldalra a pesszimista beállítottságú diákok álltak. A véleményvonalban megbeszéltük, hogy ki miért állt arra helyre és miért tartja magát optimistának. Nagyon sok saját történet előjött és igazából egy szép beszélgetés alakult ki, ahol az osztály egyik tanulója, akinek 2 hete eltört a keze és azóta már kétszer meg kellett műteni, azt mondta, hogy mindenben van valami jó: abban, hogy eltört a keze, például az a jó, hogy kérhet aláírást a gipszre osztálytársaitól és barátaitól. Ez nagyszerű zárása volt az órának és sajnos a vándormedál elkészítésére nem maradt időnk. A diákok megértették a pozitív/optimista életszemlélet fontosságát és azt is megbeszéltük, hogy az még nem oldott meg semmilyen problémát, ha szomorúak, vagy mérgesek voltunk valami miatt.