Boldogságplakát
Boldogságóra Alapprogram
Sérült kamaszokkal a mai világban nem egyszerű.
A derűs, nyugodt jövőbe látás elérhetetlennek tűnik, de a mindennapok érzéseinek és pillanatainak negatívból pozitívba fordítása megtörténhet és meg is történik ezzel a megfelelő „tanulási technikával”.
Már a készítés folyamatát is élvezték: színes papír, saját tenyér lenyomata, mosolygós fénykép készítése.
Jó, mert használjuk! Kézzel fogható, gyakorlati, praktikus, elővesszük és segít! A hatás megvan, köszönjük: én örülök, mert ők örülnek!
Egy tanár legnagyobb öröme, amikor a munka gyümölcse beérik és visszakapja azt a sok energiát amit a munkájába fektetett bele.
2022.10.28-án a 39.szülinapomon ilyen öröm ért engem is. A tanulóim kiderítették, hogy mikor van a szülinapom és az osztályfőnök helyettes kollágámmal meglepetés köszöntést szerveztek nekem. A gyerekek kitakarították a termet, feldíszítették a táblát, rajzoltak tortát. A kolléga elcsalt az osztályomhoz és amikor beléptem a terembe, elkezdték Halász Judit jól ismert dalát énekelni.
Nagyon meghatódtam, örök emlék lesz ez a pillanat nekünk.
E havi téma keretén belül a gyerekek megismerkedtek az optimizmus fogalmával. Nagyon tetszett nekik A szomorú királykisasszony c. mese,ami felvezette a témát. Alakítottunk egy kört,és mindenki elmesélte,ki milyen rossz helyzetbe került már élete során. Majd ezekre kerestük az optimista hozzáállást. Előzetesen kértem,hogy hozzanak magukkal újságokat, melyekből keressük az optimista arcokat,ezekből kollázst készítettünk, így mindenki megalkothatta a saját optimista tábláját. Majd az elkészült darabokból elkészítettük a faliùjságunkat. Azóta is, ha valami szomorú helyzetbe keveredik valaki, megpróbálunk optimistán hozzáállni a helyzethez.
A zene segít átlendülni a mélypontokon, felvidít, összeköt, gyógyít.
Flashmobot tartottunk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dalára az udvaron, a nagyszünetben.
Beszélgettünk az optimista, pesszimista szemléletről. Lerajzolták a gyerekek a boldog, örömteli élményeiket, melyekre szívesen gondolnak a borús napokon.
Ezt követően kiválasztottuk az Iszkiri zenekar Jön a mamut c. számát, melyet gyakran hallgatunk, ez a kedvencük, mert optimizmussal tölti el őket. Táncoltunk rá közösen, önfeledten.
A meleg, időnként nyarat idéző időjárás gyönyörű őszi környezetet varázsolt az óvoda udvarára, környezetére. Gyakran verőfényes napsütésben tölthettük mindennapjainkat. A hetek múlásával egyre színesebbé vált környezetünk, egyre vastagabb avarréteg képződött a fák alatt.
Kirándulást tettünk a városi Sétakertbe, ahol vadgesztenyét, színes faleveleket gyűjtöttünk. Megfigyeltük a szökőkút halainak mozgását, a fatuskókon növekvő csoportos gombákat. A vasúti hídról letekintve láttuk az alattunk elsuhanó vonatokat, közlekedtünk gyalogosan és autóbusszal.
A téma feldolgozását többféle módon valósítottuk meg. A foglalkozásokat relaxációs gyakorlatok sorával kezdtük, mint a „Napimádás”, a „Fújj, fújj”, vagy az „Égig érő fa vagyok” kezdetűek. Utánoztuk a szél fújását, a levelek zizegését, az őszi eső, a fáról lepotyogó vadgesztenyék és az esőcseppek hangját. Közben őszi mondókákat, verseket, dalokat tanultunk és gyakoroltunk, mint a Gombának van kapja; Süni, süni, sünike; Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél; Szállnak, szállnak, peregnek a levelek; vagy éppen Gryllus Vilmos: Őszi falevél kezdetű dala.
Az egyik délután az óvoda udvarába tévedt sündisznócskát találtunk, kinek még néhány nap elteltével is levélkupacok sorát gereblyézték össze a gyerekek, hogy meleg szálláshelyet biztosítsanak számára. Őszi virágokat ültettünk közösen a virágágyásokba, rácsodálkozva a krizantémok árvácskák sokszínűségére.
A kiránduláson és az óvoda udvarán gyűjtött faleveleket lepréseltük, majd felhasználtuk a „Kicsi gesztenye” és a „Csodakép” projektünk megvalósítása során. Mosolygós sündisznócskát készítettünk gesztenyeorral. Az elefánt ormánya című mesében szereplő állatokat is készítettük: a kicsik és középsősök az előre kinyomtatott körvonalas rajzokat levelek felragasztásával keltették életre, míg a nagycsoportosok a lapra ragasztott faleveleket egészítették ki a végtagok megrajzolásával. Közben megfigyeltük a falevelek változatos alakját, méretét, színezetét, bővítettük szókincsünket a különböző fafajták nevével, a növényrészek megnevezésével. Beszéltünk a fák élőlények életében betöltött szerepéről is, folyamatosan fogyasztottunk az őszi gyümölcsöket, zöldségeket.
Elmeséltem Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét, melyhez aztán mindenki kiszínezhette, vagy hüvelyk- és mutatóujja összeérintésével létre hozhatta saját varázsszemüvegét, melyen megcsodálhatta az őt körülvevő csodálatos világot.
A minden érzékszervre ható, valóságon alapuló, cselekvő tapasztalatszerzés során a gyerekek sok pozitív megerősítést, visszajelzést, új ismeretet szerezhettek. Tevékenységeik során sikerélményhez jutottak, mely javította testi-lelki jólétüket, és megtanulták: ha valami nem sikerül elsőre, akkor sem kell elkeseredni, mert „Gyakorlat teszi a mestert!”