A meleg, időnként nyarat idéző időjárás gyönyörű őszi környezetet varázsolt az óvoda udvarára, környezetére. Gyakran verőfényes napsütésben tölthettük mindennapjainkat. A hetek múlásával egyre színesebbé vált környezetünk, egyre vastagabb avarréteg képződött a fák alatt.
Kirándulást tettünk a városi Sétakertbe, ahol vadgesztenyét, színes faleveleket gyűjtöttünk. Megfigyeltük a szökőkút halainak mozgását, a fatuskókon növekvő csoportos gombákat. A vasúti hídról letekintve láttuk az alattunk elsuhanó vonatokat, közlekedtünk gyalogosan és autóbusszal.
A téma feldolgozását többféle módon valósítottuk meg. A foglalkozásokat relaxációs gyakorlatok sorával kezdtük, mint a „Napimádás”, a „Fújj, fújj”, vagy az „Égig érő fa vagyok” kezdetűek. Utánoztuk a szél fújását, a levelek zizegését, az őszi eső, a fáról lepotyogó vadgesztenyék és az esőcseppek hangját. Közben őszi mondókákat, verseket, dalokat tanultunk és gyakoroltunk, mint a Gombának van kapja; Süni, süni, sünike; Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél; Szállnak, szállnak, peregnek a levelek; vagy éppen Gryllus Vilmos: Őszi falevél kezdetű dala.
Az egyik délután az óvoda udvarába tévedt sündisznócskát találtunk, kinek még néhány nap elteltével is levélkupacok sorát gereblyézték össze a gyerekek, hogy meleg szálláshelyet biztosítsanak számára. Őszi virágokat ültettünk közösen a virágágyásokba, rácsodálkozva a krizantémok árvácskák sokszínűségére.
A kiránduláson és az óvoda udvarán gyűjtött faleveleket lepréseltük, majd felhasználtuk a „Kicsi gesztenye” és a „Csodakép” projektünk megvalósítása során. Mosolygós sündisznócskát készítettünk gesztenyeorral. Az elefánt ormánya című mesében szereplő állatokat is készítettük: a kicsik és középsősök az előre kinyomtatott körvonalas rajzokat levelek felragasztásával keltették életre, míg a nagycsoportosok a lapra ragasztott faleveleket egészítették ki a végtagok megrajzolásával. Közben megfigyeltük a falevelek változatos alakját, méretét, színezetét, bővítettük szókincsünket a különböző fafajták nevével, a növényrészek megnevezésével. Beszéltünk a fák élőlények életében betöltött szerepéről is, folyamatosan fogyasztottunk az őszi gyümölcsöket, zöldségeket.
Elmeséltem Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét, melyhez aztán mindenki kiszínezhette, vagy hüvelyk- és mutatóujja összeérintésével létre hozhatta saját varázsszemüvegét, melyen megcsodálhatta az őt körülvevő csodálatos világot.
A minden érzékszervre ható, valóságon alapuló, cselekvő tapasztalatszerzés során a gyerekek sok pozitív megerősítést, visszajelzést, új ismeretet szerezhettek. Tevékenységeik során sikerélményhez jutottak, mely javította testi-lelki jólétüket, és megtanulták: ha valami nem sikerül elsőre, akkor sem kell elkeseredni, mert „Gyakorlat teszi a mestert!”