Ismét eltelt egy hónap. A 4. évfolyamos tanulók tovább mélyítették tudásukat az optimizmus hónapjában is. Sokat hallgattunk zenét, táncoltunk, segítettük egymást. Próbáltuk meglátni magunkban és másokban is a jót. Sok körjátékot, és páros játékot használtunk ezzel is segítve az osztálytársi kötödés/tisztelet kialakulását, elmélyülését. A tanulók örömmel vesznek részt kreatív feladatokban, így végül elkészült az optimista montázs-plakátunk is. Saját véleménnyel gazdagabban és sok-sok játékkal örömet szerezve dolgoztuk fel a témánkat.
Boldogságóra Alapprogram
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A hónap témájaként beszélgettünk a pozitív gondolkodásról. A gyerekek egymásnak pozitív üzeneteket tartalmazó kis kártyákat adtak át, melyeket egész hónapban nagy becsben tartottak. Engem sem felejtettek ki , én is számtalan üzenetecskét kaptam tőlük, hogy mennyire szeretnek.
Megbeszéltük, hogy mindenhez pozitívan kell hozzáállni, így sokkal könnyebb lesz a feladatot végrehajtani, és a kudarcokból is lehet tanulni. Idén is elkészítettük az Iskolánk lépcsőit tartalmazó pozitív mondatokból a saját pozitív esernyőinket. Egész hónapban a faliújságot díszíti, így erőt meríthetnek belőle a gyerekek.
Október hónapban az optimizmus témakörét jártuk körbe a harmadikosokkal. Optimistának lenni rettentő fontos célkitűzés nemcsak októberben, hanem életünk minden napján, minden helyzetében. Erre igyekeztünk felhívni egymás figyelmét. Az optimizmus fogalmát már tavaly tisztáztuk, így nem okozott gondot ezt felelevenítenünk. A költő bőrébe bújva optimista rímeket fogalmaztunk meg, majd közösen ezenek segítségével egy optimista verset írtunk meg. Érdekes, hogy a vers témája a család, mely tükrözi, hogy a gyerekek legértékesebb közege az otthon melege. Vannak, akiknek ez megadatik, vannak, akik vágynak rá. Törekedtem arra, hogy mint szemlélődő vegyek részt a folyamatban, és a vers ténylegesen a gyerekek által formálódjon. Plakátot készítettünk, amivel -kihelyezve a folyosónkra, hogy minden arra járó lássa – a jókedvet reklámozzuk. Az önfeledt szórakozásnak átadva magunkat a csoport kedvenc dalára táncoltunk. Jó volt látni, hogy senki sem szégyenlősködött, tehát célunkat elértük. Az optimizmusról összegyűjtött gondolatainkból egy keresztrejtvényt készítettünk. S végül megállapodtunk abban, hogy az életet mindenképp élvezni kell, nemcsak elfogyasztani.
Az optimista életszemlélet nagyon fontos osztályunk életében. Mindig arra törekszünk a gyerekekkel, hogy minden tevékenységünkben, közös munkánkban megtaláljuk a jót. Délutános napközis párommal mi is törekszünk az optimista szemlélet közvetítésére. Kis közösségünk kitartóan dolgozik a javulásért, nem csak várunk a csodára. Meg vagyunk győződve arról, hogy a közösen kitűzött céljaink helyesek és mindenkinek jók, hiszen ezeket a célokat közösen határozzuk meg és mindent megteszünk annak érdekében, hogy el is érjük őket, meg is valósuljanak.
Október hónapban megfigyeltük a természet változásait, így rájöttünk, hogy az ősz tulajdonképpen egy második tavasz, amikor a természet színpompás ruhát ölt magára. Egy cseppet sem szomorkodtunk a lehulló falevelek miatt, hiszen örömmel csináltunk falevélangyalt a földön heverő levéltengerben és kitörő örömmel dobtuk a fejünk fölé minél magasabbra a leveleket. Az óvóda udvarán őszi kincseket gyűjtöttünk, mint a falevél és gesztenye. A gesztényeket felhasználva gesztenyefutamot rendeztünk, ami igazi kihívás volt az ovisok számára, hogy a célba juttassák a guruló gesztenyéket. Egymást bíztatták a tevékenység során, ha valakinek nehezebben ment a gurítás, hogy ne adja fel, neki is biztosan sikerülni fog. Így aztán volt öröm, amikor a kis gesztenye beért a célba. A tevékenység után átmaszzíroztuk a lábainkat a kis gesztenyékkel, majd ledőlve a szőnyegre megpihentünk a nagy futam után. Az elefánt ormánya c. mesét elolvastam, majd megvitattuk a mesét, válaszoltunk a kérdésekre, utána videó formájában is megtekintettük. A mese mély nyomot hagyott az ovisokban, ugyanis ha rossz dolog történt velük, akkor eszükbe jutott a mese. Az egyik kisfiú a következő helyes kis monológot intézte a társa felé, amikor annak a homokvára ledőlt: „Ledőlt a várad? Nem baj, építs gyorsan egy újat, lehet még szebb és nagyobb lesz, mint az előző volt. A kíváncsi fáncsi sem szomorkodott sokáig az orrmánya miatt.”
A második boldogságóránk októberben az optimizmus hónapja. Relaxációval indítottuk boldogságprogramunkat, ahol égig érő fává nyújtóztunk, majd ellazítottuk testünket. Boldogságminyonunkat mindenki óriási öleléssel üdvözölte. A „pozitív gyerek vagyok” című dalra mindannyian táncra perdültünk, mely megalapozta a pozitív, mosolygós hangulatot. Ezt követően visszaemlékeztünk az előző napon hallott mesénk főhősére, Tódi törpére és az ő történetére. Megbeszéltük, hogy az optimizmus segíthet minket abban, hogy a dolgok pozitív oldalát vegyük észre a rossz és szomorú helyett. Felvettük mi is a varázsszemüvegünket és egy tükör segítségével felfedeztük magunkban az értékes és a pozitív tulajdonságokat. Sokan már belső értékeket is meg tudtak fogalmazni. Átváltoztunk falevelekké és Gryllus Vilmos: Falevél című kedves dalára hullottunk le a fáról és táncoltunk a szélben. Végezetül egy gesztenyefutammal zárult körünk, ahol a célba ért gesztenyék után óriási ölelést kapott mindenki.
A szülők megtudják, hogy Botondnak nem sikerült az érettségi vizsga. Az apa mérges és verbálisan agresszív, az anya próbálja nyugtatni a férjét, és biztatni a gyermekét. A kistesó vigasztalja leginkább Botondot.
A téma feldolgozása során az igyekeztünk a gyerekekkel minél több megélt eseményt feleleveníteni. A saját életükből említettek sok-sok esetet, amit ők pozitívan éltek meg. A negatív élmények elmondása során is mindig utaltunk arra, hogy túl kell lendülni a nehézségeken (ami mindannyiunk számára adódik), és bizakodóan kell előre tekinteni. A Nők Lapja folyóirat példányait hoztam a gyerekeknek ( itt jegyezném meg, hogy ez is egy értéke a lapnak, a sok más egyéb kitűnősége mellett, hogy mennyi mosolygós, kedves képet tartalmaz), és ők lapozgatták, válogatták a képeket. Érdekes volt számomra, hogy ki, milyen képet választott. (El is mondták többen, hogy miért éppen azt.) Élvezték a feladatot a gyerekek, örömmel oldották meg. Bízom abban, hogy a megbeszélteket „magukkal viszik”, és beépítik kis életükbe, akkor is, ha nehézséggel találják szembe magukat.
