Ennek a hónapnak a legnagyszerűbb élménye a gyerekek által írt versek voltak. 20 vers született az optimizmusról. Valamennyi megérdemelné ,hogy itt legyen, de csak a plakátokon lévőket fényképeztem be. Nagy örömmel olvasta fel versét mindenki, és hatalmas tapssal jutalmazták egymást. Magam is meglepődtem mennyire jól sikerültek. Megbeszéltük, hogy egy kis verses kötetet készítünk belőlük, és mindenki a saját versét illusztrálhatja majd. A verseket mantraként is használjuk majd rosszabb napokon, hisz mindenki kívülről megtanulta.
Azt hiszem megállapíthatom, hogy igazán OPTIMISTA osztályom van.
Boldogságóra Alapprogram
Boldog Dóra segítségével arról beszélgettünk milyen érzelmeink vannak, mit fejez ki az arcunk és hogyan tudjuk a szomorúságot átfordítani megnyugtató érzéssé, boldogsággá vagy örömmé.
Elővettük a varázskendőnket is és láss csodát … a szomorúságot örömmé varázsolta 😊
„Állj! Elég!” – mit is jelentenek a szavak? Amikor valaki bánt, vagy zavar minket és nem hagyja abba, kitesszük kezünket és határozottan azt mondjuk: Állj! Elég! Ezek olyan varázsszavak, amivel le tudjuk állítani a kellemetlenkedőt, elmondjuk neki, hogy ez nekünk nem jó – minden problémára van megoldás! Így megérti a másik is, hogy mit érezhet a társa. Az öleléssel minden a helyére kerül, megnyugvást ad, boldoggá tesz.
Október hónap a termések begyűjtésének ideje volt. A felkínált lehetőséggel élve sokat kirándultunk, sétáltunk a közeli parkban, a falu utcáin. E programba a szülőket is bevontuk. A közösen gyűjtött gesztenyékből barkácsoltunk, különböző figurákat. Gyárfás Endre: Gesztenyéző című versét hívtuk életre, melynek következménye egy mese lett, amit egy ifjú mesélő öntött szavakba.
A katona és az állatok
A katona ment az úton. Egyszer csak hangot hall a fűből.
-Megnézem mi az! Kettő kiscicát talált. Beletette őket a tarisznyájába. Ment tovább. Látja, hogy valami mozgatja a fa ágait, s egy madárka nagyon csipog. Egy zsiráf volt az. -Mit csinálsz itt? -Eszegetem a leveleket. -Jól van, de vigyázz a kismadár fészke nehogy leessen! -Jó, de te is vigyázz, mert a kecske, és a bárány barátom is itt legelészik. -Jól van. -A katona ment tovább. Megint hall valamit sírást, és brummogást. Egy sünit, és egy macit lát összegabalyodva a málnabokorban. – Mi történt? -Rám lépett! mondta a süni. -Megszúrt! mondta a maci. A katona segített szétválasztani őket, majd ment tovább. Talált az úton egy kígyót. Felvette, és betette egy bokor alá. Lassan sötét lett, belegabalyodott egy pókhálóba. A pókok a katona sapkájába kapaszkodtak. A katona észre sem vette s így ment tovább. Így volt mese volt!
Október hónap a termések begyűjtésének ideje volt. A felkínált lehetőséggel élve sokat kirándultunk, sétáltunk a közeli parkban, a falu utcáin. E programba a szülőket is bevontuk. A közösen gyűjtött gesztenyékből barkácsoltunk, különböző figurákat. Gyárfás Endre: Gesztenyéző című versét hívtuk életre, melynek következménye egy mese lett, amit egy ifjú mesélő öntött szavakba.
A katona és az állatok
A katona ment az úton. Egyszer csak hangot hall a fűből.
-Megnézem mi az! Kettő kiscicát talált. Beletette őket a tarisznyájába. Ment tovább. Látja, hogy valami mozgatja a fa ágait, s egy madárka nagyon csipog. Egy zsiráf volt az. -Mit csinálsz itt? -Eszegetem a leveleket. -Jól van, de vigyázz a kismadár fészke nehogy leessen! -Jó, de te is vigyázz, mert a kecske, és a bárány barátom is itt legelészik. -Jól van. -A katona ment tovább. Megint hall valamit sírást, és brummogást. Egy sünit, és egy macit lát összegabalyodva a málnabokorban. – Mi történt? -Rám lépett! mondta a süni. -Megszúrt! mondta a maci. A katona segített szétválasztani őket, majd ment tovább. Talált az úton egy kígyót. Felvette, és betette egy bokor alá. Lassan sötét lett, belegabalyodott egy pókhálóba. A pókok a katona sapkájába kapaszkodtak. A katona észre sem vette s így ment tovább. Így volt mese volt!
Csoportokban „optimista” plakátot készítettünk a gyerekekkel. Valóban „ilyenek is tudunk lenni”!
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Szakiskolások csoportja-Hegyipatak
Az optimizmusunkat a csodás őszi idő is növelte. A szabadban töltött órán mosolygós faleveleket gyűjtöttük. A gyerekek szerint, ezek olyan csodás színűek, hogy anélkül is mosolygnak, ha nem rajzolunk rá mosolyt.
A természet csodája ez a sok-sok színes levél, pedig mindegyik zöld volt a nyáron. A sok zöld levél nem tudott egyformává változni. Mint ahogy mi is különbözőek vagyunk. Ahányat felvettünk, az mind szép volt. Így tanultuk, hogy a szépet lássuk meg és ha ezt tesszük, akkor szép körülöttünk a világ!
A hónap témájához, a gyerekek kedvéhez most az időjárás is hozzájárult. Az egymásra figyelésben, a hangulat és a feldolgozott feladatok is segítettek. Azt hangsúlyoztuk, hogy mennyire meghatározó a későbbi kapcsolatainkban, ha szeretettel, optimizmussal fordulunk a társunk felé.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
8. osztály, Angyalok
Ez az osztály különösen fogékony a boldogságórákra, így nagyon könnyű velük a különböző témákról beszélgetni. A e havi téma is nagyon érdekelte őket, jó gondolataik voltak az óra eleji beszélgetésnél. Memóriajátékkal folytattuk az órát, majd leveleket színeztek és csomagolópapírra egy fát rajzoltak. A leveleknek mosolygós arcot rajzoltak és így ragasztották fel a fára. Megbeszéltük, hogy felteszik az osztályuk falára és ahányszor valaki optimista módon gondolkodik, beleírhatja a mosolygós falevélbe a nevét. Akinek a legtöbbször szerepel a neve azt kinevezzük az osztály optimistájának.
Nagyon jól éreztük magunkat, hálás vagyok ezért!
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport
Igazán vidám hangulatú Boldogságóránk volt! A lufik felfújása is nagy próba elé állította a kicsiket. A fotózáson még megvolt mindegyik lufink, majd az egyik fennragadt a plafonon, pedig csak levegővel fújtuk. A játék közben egyik, másik persze kipukkadt. Ahhoz, hogy a jó hangulat megmaradjon, pótolni kellett, mert persze mindenki ragaszkodott hozzá, hogy legyen sajátja.
A fotókat is mókásnak találták a gyerekek, ahol a sajátjukat takarva lufifejekkel pózolnak.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
7. osztály, Jómadarak
Nagyon hálás voltam a kolléganőmnek, aki magyar órán már beszélgetett a gyerekekkel az optimizmusról és a pesszimizmusról. Így óra elején már nagyon sok mindenhez hozzá tudtak szólni a témával kapcsolatban. Hogy jobban megértsék a két gondolkodásmód közti különbséget, egy szituációs játékot játszottunk. Színes lapokból és hurkapálcából készítettünk egy optimista-pesszimista fejet. Két tanuló egymással szemben állt, az egyik kezében a hurkapálcás fej. Majd történeteket mondtam nekik, melyet a páros egyik tagjának úgy kellett befejeznie, amilyen fejet mutatott neki a társa. Nagyon jól szórakoztak közben!
Ezután volt aki színezett, vagy rejtvényt fejtett és voltak, akik mosolygós faleveleket készítettek és ráragasztották egy általuk rajzolt fára. Megbeszéltük, hogy kiteszik az osztályuk falára és ez majd mindig emlékezteti őket az optimista gondolkodásra.
Hálás vagyok, hogy ennyire érdekelte őket a téma!
