Nálunk a hétfő beszélgetőkörrel indul és elmondhatják a gyermekek, hogy aznap miért boldogok, vagy épp miért szomorúak. Ezt nagyon szeretik a csigabigák, de most a körkérdés az volt, hogy én miben vagyok jó? Előtte elmeséltem a gyermekeknek a testrészek meséjét, melyben el kell dönteni a testrészeknek, hogy ki a legértékesebb, legjobb és nagyon nehéz döntésre jutniuk, hiszen egymásra vannak utalva, így alkotnak együtt egy egységet. Nehéz kérdés volt számukra a „miben vagyok jó, vagy miért vagyok értékes?” Aki nem tudott magáról semmit sem mondani, annak a gyermeknek segítettünk és jó volt látni a gyermekek arcát, amikor értékes gondolatokat kaptak. A mese vége az volt, hogy hidd el magadról, hogy te értékes vagy, de ha nem bízol magadban, vedd fel a varázsszemüveged, mint a Tódi törpe varázsszemüvegének meséjében és máris optimistábban látod a világot. Az optimizmus volt tehát az októberi témánk, erről aztán sokat beszélgettünk, játékban, vizuális, zenei és mozgásos tevékenységekben pedig sokat gyakoroltuk milyen optimistábban látni a világot. Mivel az optimizmus jele a mosolygós arc, mi ehhez a héthez az emberi test és a „Boldog én” megalkotását tűztük ki megvalósításként. Elkészült hát a Csigabiga boldog és optimista csoport. Élvezték a gyermekek a boldog-szomorú játékot, amikor az egyik csapat szomorú volt és a másik csapat mosolyra derítette a szomorú arcokat különféle praktikákkal :)Sokan lebetegedtek a héten, de aztán folyamatosan gyógyultak a gyermekeink és nagyon örültünk, hogy elkészült a mi kis boldog csapatunk, s bár vannak súrlódások, ezek a boldog percek sokat segítenek a helyzeteket megérteni, boldogabbá tenni. A varázsszemüvegek pedig igazán nagy örömet szereztek nekünk, elég csak felvenni és máris optimistább a világ 
Hallgattuk a Boldogság zenei cd-t és folytattuk a boldogságvárunk színezését. Nagyon büszke vagyok a gyermekeinkre, hogy kicsiktől, nagyokig szeretnivalóak, képesek viszontszeretni, megbocsátani, ha úgy alakul akkor megsimogatni és megölelni, vagy egy-egy jó gondolatot adni a másiknak.

Az óvodánk udvarának adottságait kihasználva megpróbáltunk minél több időt tölteni a szabadba. Ezek az alkalmak lehetőséget adtak a falevelek és termések gyűjtésére, őszi sétákra, amelyek során megfigyeltük a környezetünk változásait. Szinte minden nap készítettünk a gyerekekkel falevélangyalkát. Ezeket az örömteli pillanatokat meg is örökítettük. A téma feldolgozása során csapatba is dolgoztunk. A közösen gyűjtött termésekből csoportonként egy-egy figura/ábra készült, amelyekkel egy törtenetet találtunk ki. A gyerekek nagyon élvezték a közös munkát.

Az e havi boldogóra foglalkozást varázslással kezdtük. Felolvastam a gyerekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege c.mesét. A gyermekek párosával szemben ültek egymàssal ,és elkellett mondaniuk,mi a másik gyereken vagy gyermekben a szép. Külső és belső tulajdonságokat egyaránt.
Majd a pozitivitásra,optimista gondolkodásra terelve a szót, különböző érzelmeket jelenítettünk meg a mimikánkkal,majd az őszi hangulatfán kiválasztottuk azt az almát,amit éppen bemutattunk arcunk kifejezésével. Ragasztottunk mosolygós smilet, meg színeztük szíveket. Ezekkel kétféle játékot játszottunk: Add tovább! , – és a Most emeld fel ! Ha pozitív tulajdonságokat hallottak meg, ,akkor kell felemelni a szívet. Ha rosszkor emelte fel, a szívet tovább kellett adnia. A gyerekek örömmel játszottak végig.