A decemberi Boldogságóránkat a jó cselekedetek boldogító erejére összpontosítottuk a gyakorlatban. A gyermekeink köszöntötték Boldog Dórát, aki elmesélte nekik, hogy ő az anyukájával busszal érkezett most hozzájuk. Az anyukája személyes példáján keresztül tanított neki egy jó cselekedetet, mégpedig azt, hogy a buszon egy idős néninek adta át a helyet. Elmesélte Dórának, hogy az is jó cselekedet lehet, hogy a buszon átadjuk valakinek a helyünket (pl: idős embernek, kismamáknak, beteg embereknek, gyermekeknek). Boldog Dóra ezt megszívlelte és megígérte az anyukájának, hogy mindenképpen elmeséli ezt a jó cselekedetet a gyermekeknek. Gyermekeink figyelemmel hallgatták Boldog Dórát miután megérkezett hozzájuk. Utána beszélgetőkörrel folytattuk és beszélgettünk a gyerekekkel a jó cselekedetek boldogító erejéről, összeszedtük a jó cselekedetek pozitív hatásait. Majd megosztották velem, hogy nekik milyen jó cselekedeteik voltak eddig már.
A Dajkát is bevontam a Boldogságórámba. Ő elmesélte a gyermekeknek, hogy milyen jó az, ha segít neki valaki például a cipekedésben. A gyermekeknek a jó cselekedet átadását a gyakorlatban is szerettem volna megmutatni, hogy jobban mélyüljön el bennük. Így egy gyalogos átkelőhelyet raktam le eléjük, és két gyermeket megkértem, hogy tartsák meg a jelzőlámpákat (zöld-piros), majd egy gyermek (Panka) átsegítette a Dajkánkat (idős embert)az úttesten. Illendően köszönt neki, bemutatkozott és elmondta neki, hogy ő ki, majd megkérdezte tőle, hogy segíthet-e neki átkelni az úttesten. Az idős hölgy nagyon boldog volt és igent mondott. Panka példát mutatott a kisebb gyermekek számára is. Panka jó cselekedetet hajtott végre.
Relaxációs gyakorlattal folytattuk: „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok.” A gyerekekkel állva végeztük a gyakorlatot, két karjukkal szorosan átölelték a mellkasukat, előrehajoltak egy kicsit és teljes átéléssel végezték a feladatot.
Boldogságmondókára jártunk körbe a szőnyegen, majd a gyermekeknek fel kellett sorolniuk jó cselekedeteket, amiket ők is tudnak már csinálni. ( A már nem használt könyveiket elajándékozhatják, bevihetik egy könyvesboltba. Ha szomorú, elkeseredett embert, gyermeket látnak, megkérdezhetik, hogy segíthetnek-e nekik.) Aki tudott mondani egyet, előrelépett a szőnyegen.
A jó cselekedetek hónap dalát hallgattuk meg a gyerekekkel: Jó emberré csak a szívemmel válhatok! Kört alakítottunk és ringatóztunk rá.
Boldog Dóra mondókájával egy mese előadásra hívta a gyermekeket. Szájtátva, nagyon csöndben, figyelmesen hallgatták meg a Szívem kertje című mesét! A kérdésekre megfelelő válaszokat mondtak, de a szituációs játékok eljátszásakor értették meg a lényeget.
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk Bagdi Bella Boldog vagyok című dalát, kiszínezhették a Boldogságvárat, majd közösen eljátszottuk a Mit tettem jót? játékot, melyben aznapi jó cselekedeteket soroltak fel, mert a Boldogságvár 4. lépcsőfoka előtt egy őr állt, de aki mondott egy aznapi jó cselekedetet, az őr beengedte a 4. lépcsőfokra.
A jó cselekedeteinket tovább adva csoportunkba meghívtuk a nagymamákat, Gréta nagymamája Márta néni látogatott el a gyermekekhez. Egy Janikovszky Éva Jónak lenni jó történetével lepte meg őket. Beszélt még a gyermekkoráról is, hogy milyen játékok voltak és hogy mivel játszottak régen.
A szülőknek úgy adtam tovább ezt a témát, hogy egy jó cselekedet kockát készítettem együtt a kisfiammal, és megkértem őket, hogy az ünnepek és a téli szünet alatt készítsenek együtt a gyerekekkel egy jó cselekedet kockát, melyet ők is tudnának használni. Lelkesedéssel fogadták, így fényképpel illusztrált visszajelzésemet a januári feltöltésemkor fogom közzétenni. Elmondhatjuk magunkról, hogy jó emberré váltunk a jó cselekedeteink, szívünk által.